Versolvasás közben az emberen néha villámcsapásként cikázik át az esztétikai gyönyör, s olyankor többet érez annál, semhogy valami széppel találkozott, elvégre szép vers sok van, de olyan, amitől egy életre megrendülünk, József Attila utolsó éveinek termését leszámítva az egész világirodalomban kevés. Ha mégis egy ilyenre bukkanunk, költőjét óhatatlanul felértékeljük. Így jártam Éluard egyik négysorosával, amely (ha ez csak legenda, akkor kivételesen szép legenda), élete utolsó alkotása volt, s halálának másnapján, 1955 november 20-án jelent meg.