A Családáradás különös Tolsztoj-kódjának van azonban egy másik aspektusa is. Mindkét mű befejezetlen, pontosabban Mészöly műve szándékosan imitálja a befejezetlenséget: a szöveg a szó közepén marad abba, majd verzállal írja, hogy VÉGENINCS. Vagyis amikor Mészöly Tolsztojhoz utalja kódfejtő olvasóját, mintegy a tolsztoji nagyregény ellenstratégiájaként a megíratlan, mert megírhatatlan mű koncepcióját is fölkínálja az értelmezőnek.

Mészöly Tolsztoj-olvasásainak nyomait kutatva az alábbi noteszbejegyzésre bukkanok A tágasság iskolájában: „A homéri hömpölygés, a nyomasztóan nagyszabású etika stb. mögött (kiemelés az eredetiben) a magában elhallgattatott Tolsztoj! – mint a műbe szelídített kompenzálás nyersebb humusza. Nyers – de milyen normához képest, ami megérhetne bármilyen elhallgatást? Keveset (alig) foglalkozunk a megíratlan művek részletes, filológiai pontosságú elemzésével... Már csak ezért is, diagnózisaink féldiagnózisok...”

---

Mészöly 100 – Tematikus próza-összeállítás

A „Mészöly-hónapot” Bazsányi Sándor esszéjével indítottuk három hete, majd Károlyi Csaba esszéjével folytattuk a múlt héten a Feuilleton rovatban, és – bár még biztosan találkozunk majd újraolvasási kísérletekkel az Élet és Irodalomban – az emlékezést Darvasi László és Péterfy Gergely Mészölynek dedikált prózájával és Mikola Gyöngyi esszéjével zárjuk.

„Látom, nem tudsz napirendre térni fölötte" - mondja Takáts József barátom, amikor már másodszor haladunk el pécsi sétánkon a Bábszínház gyönyörűen felújított palotácskája mellett a félkész állapotában is lenyűgöző Zsolnay-negyedben, és én megint megtorpanok a megdőlt és repedezett kék váza előtt, melyet fehér vászonkötélellel a készülő kerítéshez kötöttek ki. Ha nem lenne kordonnal elkerítve, odamennék, letérdelnék előtte, megpróbálnám kiszabadítani és a talpára állítani, ehelyett csak állok és bámulom a kék váza üvöltő istenét megalázott helyzetében. Valójában engem is meglep, hogy ilyen hatással van rám a látvány, és próbálok is racionálisan gondolkodni, hiszen nyilvánvaló, hogy a Zsolnay-negyedben még minden alakul, változik, és ez a váza is megtalálja majd méltó helyét az építkezés végén; mégis alig kapok levegőt, mintha az én nyakamon szorulna a kötél: hogy lehet így bánni a tenger istenével? „Mára ez lett a sorsuk az isteneknek"- hangzik a rezignált válasz.

Šta je na slici? Mi van a képen? - kérdezzük egymástól a szerbórán. Orcsik Roland többnyire ex-jugoszláv tájakról és városokról készült fotókat hoz beszédgyakorlatra, a bledi tó, Ljubljana, Újvidék utcái láthatók rajtuk vagy az Adria Pirannál. Kivételes tapasztalat költőtől nyelvet tanulni: történetük, testük lesz a szavaknak, kukoricalepények és szilvapálinkák íze vegyül a balkáni eső illatával, és időnként, a súlyosabb nyelvtani hibáknál vagy, ha oroszosan lágyítom a kemény szerb mássalhangzókat, fölugatnak a Kalasnyikovok.

A Chanel Nº19 márkájú parfümöt ajándékba kaptam, és aki adta, nem parfümériákban keresgélte a megfelelő, leginkább hozzám illő kompozíciót, hanem a szavak szerint választott: a nagy márkák internetes hirdetéseit böngészve fedezte föl, hogy egy napon születtem Gabrielle „Coco" Chanellel, s a parfüm neve erre a dátumra (vagyis augusztus 19-re) utal. „Határozott, erős egyéniségű nőknek ajánlják. Amilyen te is vagy" - szólt a kommentár az ajándékhoz. Ez a titokzatos véletlen és a gesztusban rejlő jóváhagyás mélyen hatott rám.

Nyolc tő nyáriorgonát ültettünk a kert déli oldalára. A Buddleiát pillangóbokornak is hívják, de tavaly nyáron mégsem a hosszúkás lila virágkúpok vonzották a legtöbb vendéget, hanem a közönséges fagyal (Ligustrum vulgare) bódítóan édes illatú törtfehér bugái. Még sosem láttam olyan lepkeinváziót, mint júliusban, mikor a virágzó fagyalt napokon át több száz kis barna pillangó lepte meg egyszerre, azokhoz a szénalepkékhez hasonlóak, amilyenek gyerekkoromban cikáztak a határtalannak tűnő Pándzsa-parti rétek füvein és vadvirágain sárgásbarna ökörszemek és kék boglárkák társaságában.

Az ÉS könyve márciusban - Tolnai Ottó: Költő disznózsírból. Egy rádióinterjú regénye. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2004. 393 oldal, 2990 Ft

Ketten egy új könyvről - Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim (Dzsessznovellák, elbeszélések, tárcák). Magvető Könyvkiadó, 2003. 294 oldal, 1990 Ft