Didier Eribon: Visszatérés Reimsbe
Édouard Louis: Egy asszony küzdelmei és átváltozásai – Akik megölték apámat
Douglas Stuart: Az ifjú Mungo
Mohamed Mbougar Sarr:  Ugyanolyan emberek

---------------------------------------------------------------------------------

Gábor István 1971-ben azt írta, hogy Az ember tragédiája szinte magától zenél. Nem a verszenére gondolt, nem is Madách sokat cikizett verselését akarta mentegetni, hanem a szöveg olvasása közben potenciálisan hallható zenékre, az űrben felhangzó szférák zenéjére, a görög auloszokra, a római orgia szemérmetlen hangszereire, a Marseillaise-t éneklőkre, vagy a londoni színben cincogó elvetélt hegedűművészre. Ez alapján úgy tűnhet, hogy Madách megadta egy opera hangzásvázát, elég a zenei célzásokra figyelni, és a mű szinte megszólal a fülünkben.  A Tragédia mégsem szólalt meg 110 évig az operaszínpadon, s miután megszólalt, gyorsan elnémult, illetve egészen máshogy szólalt meg újra, mint ahogy azt Gábor vagy Madách elképzelte.

► Bedecs László: Dobai Péter. Napkút Kiadó, Kalota Művészeti Alapítvány, Budapest, 2024, 176 oldal, 3490 Ft

Bedecs zárt szövegkorpuszként értelmezi Dobai tizenöt verskötetét, hálózatosan szerveződő, önmaga variánsait, korrekcióit, felülírásait generáló eleven organizmusként láttatja azokat. Meglepő ugyanakkor, hogy ez a szövegvilág a neoavantgárd poétikától a szerepjátékon át (lásd a Dukai Takách Judit késői életművét „megalkotó” Versek egy elnémult klavírra című kötetet) egészen a leganalitikusabb alanyi líráig terjed. A stabil mag elsősorban önismeret-bölcseleti alapkérdéseket érint, és méginkább a(z első) szerelem szinte mániákus aprólékossággal rekonstruált (de az emberi emlékezet korlátainak köszönhetően inkább újrakonstruált) emlékének permanens versbe írását jelenti. 

► Gergely Ágnes: Az én száz versem. Kalligram Kiadó, Budapest, 2024, 176 oldal, 3500 Ft

Fogós kérdés, hogy vajon melyik száz vers reprezentál egy ilyen gazdag életművet, hogy jólesik-e majd a múltidézés, jó emlékeket kelt-e az olvasóban, és lesz-e elég energia a versekben ahhoz, hogy újabb, apró, más fénytörésben felsejlő részleteket mutassanak meg önmagukból. A kötet egyszerre válogatott versek gyűjteménye is, és sokkal több annál: a Szerb Antal-allúzió egyszerre sugall veszélyeztetettség-érzetet és harmóniavágyat, ifjúságnosztalgiát és a kiégéstől való félelmet, az én koherenciájának megőrzésére való törekvést és izgalmas szellemi kalandot.

► Szöllősi Mátyás: Fóbia. Helikon Kiadó, Budapest, 2024, 380 oldal, 4499 Ft

Szöllősi Mátyás új regénye mintha a párbeszédek terheléspróbája lenne. Egy férfi pszichiáter és női páciense párbeszédébe hallgathatunk bele először, mely valósággal modellálja a hatalmi megnyilatkozás és a tényleges kiszolgáltatottsággal megterhelt önvédelmi reflex feszültségét. A beszélgetés tárgya egy bizonytalan szerelmi indítékból elkövetett öngyilkossági kísérlet: az intimitás feszélyező jellegénél csak a közlés bizonytalansága erőteljesebb. A tudatban zajló esemény-visszakeresés, a nyomok, tények és az érzelmi kiszámíthatóság alapján zajló összefüggés-feltárás az egész regény jellegét is modellálja. Folytonos rekonstrukcióban vagyunk.

► Nádasdy Ádám: Billeg a csónak. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2024, 84 oldal, 3499 Ft

A csónak billeg, az állam horatiusi hajója évezredek óta viharban hánykódik, ez a „homokóra évada”, az idő a rádióból „csordogál”. Az én határai elmosódnak vagy elfelejtődnek: „Másokból épülök, könnyen felejtem, / hogy meddig vagyok én.” Ennek elsődleges oka talán a természetes kíváncsiság és a feloldódás vágya. A Más cipője talpát című vers a lelki szüzesség („ő még senkivel / nem használta a lelkét”) tartományáról szól, illetve az igazság érzékiségéről és a megfosztásról.  A vers ismét meggyőzi az olvasót, hogy Nádasdy az intimitásról kivételes módon tud írni, szépen, tapintatosan, mégis könyörtelenül.

A kompenzálás technikájáról Devecseri Gábor írt a legszellemesebben: ha a zoknim lyukas, nem az a megoldás, hogy egy olyan zoknit húzok fölé, amelyik máshol lyukas. Ha egy zenemű egy tétele rossz, nem cseréljük le egy másik zenemű jobb tételével. Hoffmann Gluck lovag című novellájában a zeneszerző meséli el inkognitóban vendégének, hogy noha az Iphigenia Taurisban előadására ment, mégis (minden expozíciós és dramaturgiai hatást elrontva) az Iphigenia Aulisban nyitánya csendült fel. Hic Rhodus, hic salta! – ahogy Aesopus híres meséje mondja. Persze, a jó fordító a legtöbbször úgy érzi, hogy már-már rhodusi lakos, lakcímkártyáját nagyon hamar kiállítják az illetékes hivatalok. Néha, ne feledjük, a fordító paradox módon messzebbre ugrik (akár lyukas a zoknija, akár nem), ha csak módjával ugrabugrál, és nem rugaszkodik el túlságosan. Ott operáljunk, ahol a baj lakozik, önkényes tetoválásokat elhelyezni, plasztikai műtéteket végezni a szöveg testén bármennyire menő is, visszatetsző lehet.

Gerard M. Hopkins: Istenáram. Olty Péter magyarításában. Kalligram Kiadó, Budapest, 2023, 96 oldal, 2990 Ft

Olty Péter magyar Hopkinsa fordítástörténeti kuriózum is. A kötet elszakad a korábbi Hopkins-fordítói hagyománytól (a szerzetespap költő magyarul eddig a leglátványosabban a Lyra mundi sorozatban Thomas Hardyval szerepelt együtt 1985-ben): itt szinte rituális hangadás történik. Olty nem az alapvetően otthonosságra törekvő hagyományrendszerébe integrálódik, hanem az angol szöveget röntgenezve, szinte a legapróbb zenei rezdüléseket is jelezve, mintegy lekottázva teremti meg azt a befogadói helyzetet, mely a leginkább egy mikroszkóp alatti preparátum megfigyeléséhez hasonló élményt nyújt. Olyan részecskéket, összefüggésrendszereket vehetünk szemügyre, melyek „szabad szemmel” eddig láthatatlanok voltak.

► Lanczkor Gábor: Szaturnuszi mesék 1. Su\cure Sale Kiadó, Lyon, Budapest, Athénes, 2023, 344 oldal, 5990 Ft

Lanczkor könyve is olvasható a gelliusi modell szerint, noha csak nyomokban tartalmaz kommentált kivonatokat, sokkal inkább fókuszál az önértésre és az emlékezés mechanizmusaira, az archiválandó létezésre, a személyes leletegyüttesre. Az írásfolyamatot párhuzamos genezisekbe ágyazza, noha ezek a vonalak tulajdonképpen párhuzamosan futó szaggatott vonalak. A privát létezés, a család és az utazások története mellé odarendeződik a táj, a biodiverzitás történelme is, és természetesen ott van az írássá változtatandó lehetőségek, a különféle stádiumokban leledző matéria lerakata is. 

► Nádas Péter: Szépírás mint hi­vatás. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2023, 116 oldal, 3499 Ft

Nádas Péter Szépírás mint hivatás című, a kötet köldökébe helyezett nagyesszéje nem a körülményekről, hanem a tényleges munkáról szól, a szó szoros értelemben elvégzett munkáról, következésképp  arról is, ami úgymond „néma poétikaként” ivódik bele a szövegstruktúrába. Hiszen akár túlsúlyba is kerülhet mindaz, ami nem is íródik bele egy szövegbe, vagy ha netán leíródik, akkor az ellenőrző munka során eshet meg, hogy a szerző boldogan vagy gyötrelmesen szabadul meg tőle.

Tévedés ne essék, ezek az eltüntetett izomrostok vagy nyirokcsomók nem a szöveg fantomfájdalmait gerjesztik, hanem részt vesznek a tökéletesnek ható vagy vélt corpus konkrét fiziológiai megformálásában. A szisztematikus, különös kegyetlenséggel elkövetett húzásokról legalább annyi szó esik, mint a tyché és a techné összekapcsolódásainak olajozott tornamutatványairól az archeológiai területté nyilvánított antik stadionban. Nem a levegőbe beszélünk, de mégiscsak a levegő rezegteti a hangszálainkat. A szövegstatikai és szövegstratégiai döntések lemondásokkal kapcsolatos részletei nem egy veszteségpoétika áldozatai, hanem egy nyereségprogram katalizátorai. Mondhatnánk némi túlzással, hogy a szövegtest külső szemmel láthatatlan belső szervei.

► Fenyvesi Orsolya: Mindig kezdetben. Kalligram Kiadó, Budapest, 2022, 104 oldal, 2990 Ft

A poénok halmozódnak, és halmozottan problematizálódnak, a metaforátlanítás olykor megkövetel egy bizonyos olvasói tűréshatárt: „Szerettem volna, ha áldottnak nevezi /méhem gyümölcsét, erre azt felelte, / ha teheti, ő termelői piacra megy”. Az őrangyalok nem mindig vigyáznak a költőkre, a nyelv kijátssza, megrontja, elbizonytalanítja őket. Bálványozza-e a költő a képet kedvére, vagy inkább ne is csináljon magának, magáról képeket? Fenyvesi Orsolya könyvének számos, hasonlóan trükkös metapoétikai felvetése van. A Ne csinálj magadnak ehető képet című vers imént említett dilemmája például egy ostyára fotózott fiatalkori kép nyomán bontakozik ki. A tortán megjelenített fénykép családi elfogyasztása mosódik össze a pusztulás, a felfalatás, a megsemmisülés, a többes számban való feloldódás képeivel („az utolsó morzsáig élek”), illetve társul a bálványimádás bűnének érzeteihez.

► Babics Imre: Dérkristályok Nö­vek­vő Sóhajából. Cédrus Mű­vé­szeti Alapítvány, Budapest, 2022, 54 oldal, 2000 Ft

Ki ne emlékezne Tandori Dezső Celsiusának végtelenül sorjázó alkaioszi látványstrófáira? Ezek a pszeudostrófák (néhány metrikailag cizellált, a klasszikus metrumnak maradéktalanul megfelelő betéttől eltekintve) inkább csak a kulturális emlékezet mozgósítására szolgáltak, és a naplóbejegyzések, a köznapok mértékegységeinek hatottak. Tény ugyanakkor, hogy Tandori folyamatosan reflektál a strófaírás nehézségeire, kalandjaira, a kivételes koncentrációt igénylő, gondolateltérítő ősformára, a hibát pedig szerves összetevőként kezeli. Babics strófái viszont úgyszólván a legszigorúbb verstani előírásoknak is megfelelnek. A hibalehetőségekhez való viszony ugyanakkor nála is önreflexív: egyes strófák zárlatainál alternatív lehetőségeket is feltüntet, ezt kapcsos zárójel vagy törtvonal, esetleg kiemelés jelzi. Babics strófái geometrikus zenei kompozícióvá alakulnak, melyeket a szimmetriák és a különféle rokonítási lehetőségek cizellálnak.

Kovács András Ferenc: Névtelen cserépdarab. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2023, 126 oldal, 5290 Ft

Alteregót keressünk vagy egy fiktív filológiai játék bűvészmutatványait csodáljuk? Olvassuk a magyar műfordítás-irodalommal folytatott polémia felől? Vagy keressünk áthallásokat? „Jaj, kicsi Victor, nagy szerelem tüze perzseli elméd: / bősz hatalomvágy vad lángja emészt – hisz ugatsz?”. Ugyan kinek jutna erről eszébe más, mint Catullus híres Victor-epigrammája (a 80. carmen)?  A catullusi versszereplők csak úgy grasszálnak e líra promenádjain, olykor Róma zugaiban bújnak meg kétes üzelmeikkel, hol párbeszédbe, hol kérdőre vonva az őseredetit. A Calvus-versalakok sokszor jövendőbeli horatiusi alakok jövetelét jósolják meg, vagy épp a túlságosan fiatal Horatiust tanítják meg, hogy miként kell egy szellemes episztolát túlterhelt gnómák és tudós utalások mértékletesebb alkalmazásával jól megírni. A közelítő nyárban felvillan Berzsenyi, a magyar Horatius alakja is.