Kovács Zoltán

Tovább

Márki-Zay nem olyan politikus, amilyet az ellenzék megszokott, de ne feledjük, megnyerte az előválasztást, és az előválasztás alapmegállapodása szerint az abban részt vevő pártok beállnak a győztes mögé.

Ha jól értem, sokak szerint ezt kellene most felrúgni – és ezzel persze kidobni öt sikeres hónapot, vele együtt az ellenzék utóbbi másfél évtizedes gyászos történetének egyetlen innovatív akcióját. Márki-Zay kiszorítása ezt jelentené. Meg föladni ízlést és az adott szóhoz való ragaszkodást, amit mi, ellenzékiek mindig oly nagyon büszkén emlegetünk.

Márki-Zay néhány éve meglepetésre kormányzati túlerővel szemben nyert ellenzékből, majd még nagyobb meglepetésre még nagyobb kormányerővel szemben győzött a legutóbbi önkormányzati választáson. Két ilyen győzelemmel érkezett az előválasztáshoz, ahol megint nyert. Ilyenformán az ellenzék nyerő típusának egyik ritka példánya, ezt akarja most ledobni magáról a nyerni vágyó finnyás ellenzék. A győzelem persze egyáltalán nem biztos vele sem, de tény, Márki-Zay politikusi pályájának legújabb időszaka a politikusi Midasz-idő, amikor bármihez nyúl, abból arany lesz.

Tovább

Tovább

Tovább

Emlékezzünk erre a két mondatra, 2001-ben Szabó gazda kálócfalvai birtokán hangzott el Orbán Viktor szájából: „...ennek az osztrák vircsaftnak, ami itt folyik, véget kell vetni. Minden osztrák gazda, aki Magyarországon földet vásárolt, örüljön, hogy ezt ép bőrrel megúszta!” Ezt mondta a kormányfő az úgynevezett zsebszerződések ügyében, és még ebben az évben hatályba lépett előírások szerint a nem közeli hozzátartozók között szerződéssel alapított haszonélvezeti jogok a törvény erejénél fogva megszűnnek. Ezzel a jogszabállyal olyan jogosultságokat semmisített meg a Fidesz–KDNP többségű parlament, amelyeket a jogok tulajdonosai a korábbi hatályos szabályozás szerint jogszerűen jegyeztettek be.

Ez az intézkedés már akkor is igazságtalannak és méltánytalannak látszott azokkal szemben, akik jogszerűen gazdálkodtak ezeken a földeken, ráadásul Orbán olyan szokatlanul durva stílusban tette, ami akkoriban még ismeretlen volt. Nem tudhattuk, hogy ez csak szimpla hangpróba volt. Az intézkedés egyébként többnyire osztrák és német állampolgárokat, illetve azok társaságait érintette, akik Nyugat-Magyarországon, a határ közelében fekvő földekre jegyeztettek be haszonélvezeti jogot. Ettől a jogtól 2014. május elsejétől kompenzáció nélkül estek el, a törléseket az úgynevezett zsebszerződések elleni küzdelem részeként hajtották végre.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Schmidt Mária, a miniszterelnök ideológiai holdudvarának egyik vezető embere fejébe vette, hogy ezekben a nehéz napokban Sólyom Lászlónak elő kellene lépnie tudósi remeteségéből, és mint korábbi köztársasági elnöknek szóvá kell tennie, hogy az ellenzék választási kampányában alkotmányos puccsot hirdet. „Alaptörvényünk – panaszolja Schmidt –, amire egyébként mindannyian felesküdtek, megsemmisítésével, kétharmados törvények feles többséggel való hatályon kívülre helyezésével fenyegetnek.” Levelének ez a fő gondolata, de biztos, ami biztos, belekever mindent, Hegedűs Andrástól az ötvenes éveken keresztül az őszödi beszédig: a múzeumigazgató asszony jól láthatóan az a típus, aki úgy gondolja, minél több elemet ír bele egy szövegbe, és minél hosszabb a levél, annál inkább igaza lesz. Végül odáig jut, hogy „önnek döntő szerepe volt abban, hogy Magyarországon nem valósulhatott meg a történelmi igazságtétel, nem vonhattuk felelősségre a minősített hazaárulókat. (...) Ön, véleményével és döntésével az igazsággal szemben a jog mellett állt ki, és ezzel meg akarta fosztani az újonnan kiépülő demokratikus rendszert erkölcsi legitimációjától.”

Schmidt Mária egyszerű gondolkodású ember. Mindent pótol azonban a kormányzó erő iránti lojalitása, így aztán ma már Széchenyi-díjas történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára. A XX. és XXI. Század Intézet főigazgatója, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány főigazgatója.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Nemrégiben tartották a sárospataki Tokaj-Hegyalja Egyetem tanévnyitó ünnepségét, beszédet mondott a kormányfő. A főiskola amúgy idén augusztusban vált önálló egyetemmé Tokaj-Hegyalja Egyetem néven, miután levált az egri Eszterházy Károly Egyetemről. Az állam azonnal egy alapítványnak adta, ennek elnöke pedig az egyetemek kiszervezését kormánybiztosként irányító Stumpf István lett. Ráadásul a közalapítvány az ingatlanok mellé megkapta az állami Grand Tokaj Zrt. részvényeit is. Az alapítvány kormányzati juttatásból kötvényeket vásárol az államkincstártól, és azoknak a kamataival gazdálkodhat, ezen felül a következő 5 évben további 1-1 milliárd forintot kap évente. Ez az egyetem annak a gigantikus vagyonkiszervezésnek köszönhetően jöhetett létre, amit április végén szavazott meg a kormánytöbbség. „Most egyetemet is avatunk, adósságot is rendezünk” – mondta Orbán, majd rácsodálkozott az aktuális helyzetre: „Micsoda dolog az, hogy csak most létesül önálló egyetem azon a helyen, amit a Bodrog-parti Athénként is emlegettek egykor; szinte bűn, sőt egyenesen hiba, hogy eddig nem volt önálló egyetem abban a városban, ahol a magyar szellem oly régóta otthonra talált.”

Tovább

Tovább

Tovább

Indul a Békemenet, ez általában a kormánypánik jele. Az esemény maga egy nagy vonulás, amit a Civil Összefogás Fórum (CÖF) nevű cég szervez október 23-ra. Útvonala többnyire a Hősök tere, Andrássy út, Bajcsy-Zsilinszky út, a lehető leggazdaságosabb így: a máig nem tudni, milyen pénzen fővárosba buszoztatott emberek kiszállnak a Hősök terén, ami ezen a napon ilyenformán hevenyészett buszpályaudvarrá alakul, majd a tömeg megindul a központ felé. Az eseményt a hét elején Csizmadia László jelentette be, ő a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA) kuratóriumi elnöke is. Elmondása szerint üzenetet fogalmaznak meg Brüsszelnek és a „hazánkban lébecoló ellenzéknek”. Brüsszelnek címezve arra figyelmeztetett: a magyar jogállamiság a magyar demokrácián nyugszik, és visszautasítják a népfelség elvén ejtett sebeket. Ha a jogállamiság és a demokrácia elé bármilyen jelzőt teszünk, az önmagában is aggasztó, mert azt jelenti, hogy ez esetben e két fogalom nem egészen azt jelenti, ami a politikai fogalomrendszerben és kultúrában elfogadott, de aligha meglepő, mióta Tusványoson megtudhattuk, hogy ami nálunk kialakul, az meg az illiberális demokrácia. Az Orbán-kormány zavaros fogalmakkal és feneketlen hazugságokkal kormányoz jóformán a kezdetek óta, ezt ma már hozzá egykor lojális politikusok is elképedve nézik, mondjuk Jeszenszky Gézától Pálinkás Józsefig. Ez a politikusi kör olykor hangot is ad csalódottságának, bár kissé nehéz megérteni, mégis mit nem láttak jó tíz évvel ezelőtt. A kormány hazugságban született, és többnyire hazugságban is éli napjait. Már a Civil Összefogás Fórum elnevezése is pontosan olyan hazug, mint az az évekig hangoztatott blöff, hogy a szervezet tagjainak befizetéseiből tartja el magát. A Békemenet szokásos élképe is beszédes. A filmrendezővé támogatott rádióriporter, a köpönyeggel jól bíró főszerkesztő, a szocialista–szabad demokrata világban a baloldali sajtót végighaknizó, momentán trágárkodásban piacvezető publicista.

Tovább

Tovább

Tovább

Orbán Viktor túljutott kormányzásának alighanem legmegalázóbb mozzanatán: Ferenc pápa úgy járt Magyarországon, hogy a szentatya gyakorlatilag tudomást sem vett róla, de azokról sem, akik ennek a kurzusnak a közjogi méltóságai. A tudósítások arról számoltak be, hogy a Ferihegyen reggel nyolc órakor landolt gépből kilépve azonnal a Szépművészeti Múzeumba hajtatott, ahol félórányi időtartamban figyelmesen végighallgatta a köztársasági elnök tájékoztatóját. A felek néhány szót váltottak, majd Ferenc pápa a protokolláris fotózkodás után püspökök előtt beszélt: fontos, hogy a magyar társadalom szolidárisabb és befogadóbb legyen – mondta, ezzel egyben el is intézte Orbán Viktor korábban neki mondott szavait, miszerint arra kérte Ferenc pápát, hogy ne hagyja elveszni a keresztény Magyarországot. Hogy ezt követően, 8 óra 45-től Orbán és Áder mit csinált, hova ment, arról nincs hír. A szentatya misét celebrált, majd elhagyta az országot. Hogy aztán például a miniszterelnök által hosszú évek óta és módszeresen előidézett eszmei zűrzavarban mik járhattak dr. Erdő Péter bíboros fejében, azt elgondolni is nehéz, mindenesetre az esztergom-budapesti érsek mindvégig ott lépdelt az események és a szentatya nyomában. Az viszont tény, hogy a kormányfő keresztényvédelmi halandzsáiról még sosem bizonyosodott be ilyen tisztán, hogy azokat még a szentatya is képtelenségnek tartja, és nyilván kulturáltan, de határozottan vissza is utasította, amikor szolidaritást kért a magyar kormánytól, nyilván Orbántól is. Nem vagyok abban biztos, hogy a magyar miniszterelnök ebből bármit is megértett, de akár megértette, akár nem, a szentatya intelmeit a továbbiakban is semmibe veszi.

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2022