Gajdó Tamás

Zubornyák Zoltán: El nem me­sélt történetek. Kossuth Kiadó, Bu­da­pest, 2021, 248 oldal, 3800 Ft

A sokféle műfajú írást – a miniportrék, anekdoták mellett vendégszövegeket is találunk Esterházytól és Ottliktól – a mesterek szellemisége tartja össze. A szerző a Színház- és Filmművészeti Főiskolát Major Tamás utolsó osztályában végezte el, és Zsámbéki Gábor, Székely Gábor, Montágh Imre, Hegedűs Géza, Szabó István tanította. A kötetben Major személyiségének ábrázolása különösen sikerült.

Tovább

Szinetár Miklós: 88. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2021, 349 oldal, 3490 Ft

Az is kézbe veheti a könyvet, akitől távol áll a bölcselet, mert Szinetár Miklós – észrevétlenül – a huszadik század meghatározó populáris műfajaiból, a viccekből és az adomákból válogatva mini dekameronnal ajándékozza meg olvasóit. Saját történetei pedig talán éppen ebben a kötetben válnak végleg anekdotává. A szerző a gyermekkorban hallott obszcén költemény mellett háborús dalocskák aktualizált változatait és falvédőszövegeket is érdemesnek tartott a megörökítésre – bizonyítva, hogy nemcsak a magas, de a mélykultúrában is járatos. Szókimondásával pedig azt üzeni, hogy nyolcvannyolc évesen, a világjárvány kellős közepén nem érdemes finomkodni.

Tovább

Mucsi Zoltán. Bérczes László beszélgetőkönyve. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2020, 368 oldal, 4599 Ft

A könyvet nem a „vicces dolgok” határozzák meg, hanem Mucsi Zoltán ironikus szókimondó nyersessége. A legjobb példa erre a FEKETEország című előadás legendás, villanyszerelős jelenetéről szóló provokatív felvetésre adott válasza. Bérczes ugyanis azt találta mondani, hogy ebben az előadásban „végre hasznát vetted előző életednek: hogy apád mellett inaskodtál, és a hajógyári műhelyben krampácsoltál”. Erre Mucsi így reflektált: „Na, látod, megint rátapintottál a lényegre! Már ezért a jelenetért érdemes volt elvégeznem a szakmunkásképzőt. De talán az a kelet-európai közös élmény sem mellékes, amibe mindannyian kerültünk már: hogy elromlik otthon valami, és érkeznek a melósok.” (282.)

Tovább

Cs. Szabó László: Hősök és antihősök. Színházi esszék és kritikák. Válogatta, szerkesztette és az utószót írta Szakolczay Lajos. MMA Kiadó, Budapest, 2020, 499 oldal, 4200 Ft

Kevés magyar kritikus tudta ilyen pontosan megragadni az alakítás lényegét, s még kevesebbnek sikerült szavakkal visszaadni a színpadi történéseket. Abban reménykedhetünk, hogy Cs. Szabó László színházi látásmódja hatással lesz a jövendő írónemzedékre. Akkor elmondhatjuk végre, hogy hazaérkezett. Bízunk benne, hogy köztünk is marad.

Tovább

Czeiner-Szücs Anita: Na, pupák! A Karinthy – aki színházat csinált. Flaccus Kiadó, Budapest, 2020, 223 oldal, 3480 Ft

Bár Czeiner-Szücs Anita a nagyközönséget érdeklő témákat részesítette előnyben, s elfogadta riportalanyának gondolatmenetét – ami megakadályozta, hogy egy-egy kérdésről elmélyültebben beszéljenek –, azért akadnak olyan apróságok, melyek nem ismert adalékokkal gazdagítják a magyar színháztörténetet. Ugyan a szerző és a kiadó nem mondja ki, emlékkönyvet tart kezében az olvasó. Az alcím – Karinthy, aki színházat csinált – viszont azt sejteti, hogy Karinthy Márton színházvezetői, rendezői életművéről megbízható összefoglalás született.

Tovább

Léner Péter: Bodrogi. Corvina Kiadó, Budapest, 2020, 208 oldal, 2990 Ft

Léner Péter 1936-ban, Bodrogi Gyula 1934-ben született. Csaknem egyszerre szereztek diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életüket nemcsak a József Attila Színház köti össze, ahol mindketten – bár nem egy időben – évtizedeket töltöttek el, hanem nyolc színpadi bemutató is. A legelsőre 1974-ben került sor. Léner Péter a Vidám Színpadon rendezte a Polly Amerikában című darabot; az előadásban Bodrogi Gyula Bicska Maxi szerepét játszotta. Mégsem ezek a munkák adják a kötet vázát, hanem a hasonló emberi és művészi sors felidézése nyomán született lebilincselő beszélgetések.

Tovább

Bárdos Tamást, azaz Thomas J. Bardost, a tudományos világ nem Bárdos Artúr gyermekeként tartja számon, hanem gyógyszervegyészként, aki New York Állam egyetemén az Orvosi Kémiai Tanszéket vezette. 1971-ben az American Pharmaceutical Society Ebert-díját, 1974-ben az American Chemical Society Schöllkoff-díját nyerte el. Fő kutatási területe a rák kemoterápiája volt. Bár tudományos pályája kiteljesedett, s szinte élete végéig dolgozott, mindeközben a művészet, a színház és az irodalom is bűvkörébe vonta. 

Tovább
Élet és Irodalom 2021