Istók Anna

A gyerek egyre idősebb, lassan férfivá érik, és már neki is saját emlékei vannak. Kicsi volt, meglátott valamit a túloldalon, átfutott az autók között. Az ütést tőlem kapta, a harag, a fájdalom erős érzelmek, összetapadtak a pofon emlékével, rögzült benne örök időkre, hogy ilyet nem szabad tenni. Megfontolt lett, a kereszteződést, az utakat és engem is gyanakvóan fürkész azóta.

Azt mondják, az anyaság ösztönösen jön magától szülés után. Tudni fogom, mit kell tenni, értem majd a csecsemő jelzéseit, meg fogok mindent oldani. Valóban így történt, de nem készített fel senki az erőszakra.

Tovább

Buszon utazom. Szűz vagyok, és szerelmes.

Kezemben egy nagyobb reklámszatyor, benne egy féltve őrzött ajándék valakinek, akinek sűrű pillákkal takart, álmodozó, fekete a szeme. Két nappal ezelőtt csókolt meg először, azóta a föld felett lebegek. Úgy érzem, a világ csak csókból áll, mindenütt szerelmespárokat látok, cirógat az első igazi szerelem tisztasága.

Anyám nem beszél nekem a férfiakról.

Nem tudom, mi történik a csók után, minek kell jönni, mi jöhet, ami szebb, tökéletesebb ennél. Tudok a közösülésről, de nem tudom, hogy néz ki a fasz. Hogy köze van-e a romantikához, azt végképp nem. Saját vaginámat is alig ismerem, homályos fogalom számomra a szemérem, egyébként még közel húsz évig az, mire hosszú évek várakozása után végre teherbe esem.

Tovább
Élet és Irodalom 2021