Szaniszló Judit

A keresztben csíkos futószőnyeget az előszobában muszáj pár naponta körömkefével száliránynak megfelelően végigsúrolni. Sosem hallgatózom, inkább csak meghallok dolgokat. Itt a legvékonyabb a fal a lakásban. A zuhanyzás ellenére a kutya is, én is rengeteg homokot hordunk be, ráadásul ő nyár óta folyamatosan vedlik. A szőnyeg élénkpiros csíkjai pár nap alatt képesek piszkosbordóvá, a világoskékek sötétkékké válni és így tovább. Pár naponta tehát súrolni kell. Véletlenül pont akkor szeretek leginkább letérdelni és pepecselni vele, amikor a szomszédból kiabálást hallok. Legalább tizenkét különböző színű csík van a szőnyegen. A harmadánál a pirostól kezdődik az egész elölről. A második piros csíknál, közvetlenül az első narancsárga után megállok. Ha nem veszed a cipődet, és nem indulunk el azonnal, felhívom a rendőrséget. Az túlzás, hogy ismerem a szomszéd nőt. De a külseje megvan, és a szagát is fel tudom idézni magamban. A kicsi lift átka. Fefe, gyere már, könyörgöm. Fefe az istennek sem akar menni. Fejhangon magyaráz valamit a polgárjogról az anyjának, de jóval kevésbé értem őt, mint az anyját. A szőnyeg felénél már töri a kezem a körömkefe. Nagyon erősen rá kell nyomnom, csak úgy lesz látványos a színek változása. Hetek óta vitatkoznak valami bírósági ügy miatt, és csak remélni tudom, nem valami komoly dologról van szó.

Tovább

Kisgyuri az akció után nem kérdezett Lelitől semmit, csak a fejéhez szorította a törülközőt. Mint egy logikus folyamatábrát, úgy látta Leli belső útját Anya reggeli puszijától kezdve a kerámiagombig bezárólag.

Fönt bedobod, bumm, leesik.

A padlószőnyeg nedvesedik.

Az elkövetkezendő húsz-huszonöt percben mindketten legjobb tudásuk szerint tették, amit tenni tehetett, egyetlen hangos szó nélkül. Kisgyuri négykézláb itatta fel a lavórnyi vizet a hányásszínű padlószőnyegből. A vérfoltos törülközővitorlás egyre sötétebb lett, szükség volt a niveás törülközőre is. Leli behozta, és innentől együtt négykézlábaztak. Az a kis vér azonnal kijött hideg vízzel, majd Leli egy fém kiskanállal nyomta le Kisgyuri lüktető homlokán a dudort. Óvatosan lemosta egy újabb vödör meleg vízzel Kisgyuri hátát, kerülve az érzékeny részeket. Nehéz volt, Kisgyuri egész háta egy összefüggő fájás volt akkoriban. Nőtt, mondták, azért. Hazudtak.

Tovább

Az első gyerekemet, aki tizenkilenc évesen, egy szemérmes szeretés első éjszakáján fogant volna, nagyanyámék nyikorgós nagyágyában, elsőéves egyetemistaként. Úgy szeretném, hogy akkor vesztettem el a szüzességemet, és semmit nem tudtam a testemről. Szeretném a diákkedvezményesen, vékonyan, öt év diabétesztartam után szövődménymentesen és könnyedén kihordott terhességemet, amit akkor még nem volt bűn terhességnek hívni. Úgy szeretném a három város közötti folytonos suzukis ingázásokat, mert hol egyik, hol másik anyósnál, hol a saját városunkban kellett lenni, amit a gyerek apja nem is szeretett, de ott volt a saját lakás, hát ott kellett boldognak lennünk. Szeretném, hogy kétségbe voltam esve és nem értettem semmit, és a gyerek apját is alig-alig ismertem, de az érzés, ami anno, ritkás találkozásaink alkalmával belém akadt, még jó ideig kapaszkodott a szívembe. Szeretném a miskolci hétvégéket a szüleimnél a négyajtós átmeneti szobánkban, amelynek valamelyik ajtaja mindig ránk nyitódott, és ilyenkor fogösszeszorítva káromkodtunk, pedig a gyerek előtt nem kellett volna.

Tovább

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2021