Gyukics Gábor

A nagymamám, egy székely-szász lány, Bukovinából vándorolt ki (be) Magyarországra a háború után, és valamiért Csepelen, ahol találkozott egy fiúval, kötött ki vele a révész. A nagymamám biztosan nem akart visszamenni Bukovinába. Ezt tőle tudom. Nem beszélt sokat a múltról, napjait fonott karosszékében ülve töltötte, borozgatott, cikóriakávét ivott, felhizlalta a testvéremet, nekem pedig egyszer azt mondta: „tudom, hogy jót fogsz szórakozni a temetésemen”. Nem értettem, de valóban nevettem a temetésén. Fehér ruhába öltöztem, mint a kambodzsai buddhisták és a francia királyi udvar nemesei, és nem tudtam abbahagyni a rám törő nevetést. Tizennégy éves lehettem.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizesse elő!)

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizesse elő!)

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizesse elő!)

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizesse elő!)

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizesse elő!)

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2024