A globális ökológiai válság korszakváltások halmaza, amelyben összegződnek az egyéni, társadalmi, civilizációs és planetáris problémák.  Az alábbiakban állást foglalunk abban a vitában, amely Felcsuti Péternek nemrég a tárgyban közzétett írása nyomán bontakozott ki (Globális felmelegedés – Bizonyosságok és bizonytalanságok, ÉS, 2019/28. július 12.).

A magyarországi parlamenti választásokon győztes párt vezetője már 2010-ben kinyilvánította, hogy szerinte a felsőoktatásnak önfenntartónak kell lennie. Bár az elképzelés általános elképedést váltott ki, megvalósításának most mégis tanúi vagyunk, például amikor látjuk, ahogy az állam kivonul a Corvinus Egyetemről. Az állami költségvetéstől való leváláshoz a Corvinus esetében a kormány vagyont ajánl fel, amelynek értéke magasnak látszik, de hogy valójában mennyit ér, azt majd a tényleges működés során látjuk meg. Mivel a többi magyar felsőoktatási intézmény ilyen juttatásra nem számíthat, a Corvinus privatizálása nem lehet modellértékű. Figyelembe véve azonban azt, hogy a magyar közgazdászképzés legfőbb letéteményeséről van szó, sorsának alakulása önmagában nézve is közügy.

„Az egyházat a jelenlegi pápa korántsem »tökéletes társaságnak« (societas perfecta) látja, hanem a megsebzett emberiség hadikórházának” – mondja Paul M. Zulehner Bécsben élő katolikus lelkész, emeritált teo­lógiaprofesszor, akinek Kifutó modell című könyvével (Egyházfórum Alapítvány, Budapest, 2016) – és vele magával is – az idei Szent István Könyvhéten találkozhatott az olvasó. A szerzővel egyház és társadalom időszerű kérdéseiről beszélgettünk.