Mélyi József

(Kelemen Zénó Embermentők című alkotása a Pozsonyi úti református templom előtt)

Tovább

Tovább

Tovább

(A Hét év, 150 kiállítás – 125 éves a Műcsarnok című tárlat jelenleg a Műcsarnok honlapján tekinthető meg, virtuális séta formájában.)

Tovább

Tovább

(A Néha az óceánnal merülök című kiállítás március 26-ig látható a Deák Erika Galériában.)

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

(A Művészet és játék című kiállítás augusztus 2-ig tekinthető meg a szentendrei MANK Galériában.)

A szentendrei tárlaton látható művek a virtuális játékok és a valóság összefonódásának mára természetes alapjáról indulnak, egy részük ennek hullámain szörföl – egymásra vetít, átírja a technikát, kiélezi a hasonlóságot –, egy másik fele pedig direkt ellene megy: visszamegy a múltba, szétbontja a technikát, szándékosan analóg marad.

Tovább

Tovább

Fátyol Viola 2011-ben végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, ahol a fotónak egy olyan megközelítésmódja állt akkoriban az oktatás középpontjában, amely az azt megelőző időszakot uralta: a beállított, narratív kép készítése, illetve egy olyan képi nyelv elsajátítása, amely a világ leképezésére egyszerre emelkedett, hatékony és hatásos eszköznek tűnt. Az egyetem után közvetlenül már elsősorban ez a felfogás jellemezte Fátyol munkáját, miközben az ezredvég egykori kérdése, hogy vajon lehet-e vagy kell-e határvonalat húzni képzőművészet és fotográfia között, számára már természetes módon, szinte fel sem merült. A következő években azután az egyetemen fókuszba emelt látásmódot két, más jellegű képnyelvi megközelítés váltotta fel, illetve egészítette ki.

Tovább

Tovább

Az élőkép mai visszatérésében fontos szerepet játszik a fotográfia médiuma, amelyet már Roland Barthes is a tableau vivant fogalmával kapcsolt össze. Az interneten most terjedő alkotások azonban nem illeszkednek teljesen a fotó korábbi elképzeléseihez: rövid mozgássorokkal együtt bemutatott vagy azokból kivágott és kimerevített képek keletkeznek – korunk vizualitásának talán leghűségesebb tükrei, amelyeket a régi taps helyett az alattuk elhelyezett emojik tesznek teljessé. Ha a múltban keresünk példákat, akkor inkább a XIX. századi francia Salon-karikatúrák között találhatunk párhuzamokra, amelyeknek épp az egyik leghíresebb fotográfus, Nadar volt a legnagyobb mestere. A mai élőképek valójában ilyesfajta, karikatúraszerű, szórakoztató művészetsűrítmények, amelyeket kapszulánként fogyasztunk, mintha naponta kétszer eggyel rapid módon letudhatnánk a mindennapi műveltségi adagunkat.

Tovább

Ma már tulajdonképpen csak azért fontos felidézni a három, öt vagy nyolc évvel ezelőtti ígéreteket, hogy rögzítsük az utókor számára, milyen indokokra támaszkodva indulhatott el és gördülhetett tovább a városból kiemelt projekt. Baán László 2012-ben a Liget Projekt megvalósulása utáni időszakra vetítve évente 8-10 millió magyar és külföldi turista városligeti látogatásával számolt – az elmúlt években jellemző látogatószám kétszeresével. 2015-ben a számításokban már a 6,2 milliós szám bukkant fel; ezzel kalkulálva az ígéretek fényében a projekt akár tíz éven belül is visszahozhatja az árát. „Páratlan kulturális-rekreációs tér” jön létre, amelyben a magyar kultúra értékeit világszínvonalon mutatják majd be, s amelynek révén Budapest „vezető európai okosvárossá” válik. Kivételes „gasztrokínálat” jellemzi majd az újraszabott – a tradíció és a 21. század együttélését megjelenítő – Ligetet. 

Tovább

Hogy a Szent György téren az Orbán-kormányzat trianoni emlékmű felállítását tervezi, tulajdonképpen logikusan következett a tér átalakítására tett eddigi lépésekből. A környezetet a Hauszmann Terv elképzelései biztosítják, amelyek az 1944 előtt itt állt épületek díszletszerű újjáépítésére irányulnak, s ezen belül az Orbán-rendszer szimbolikus térfoglalása pontosan ugyanúgy zajlik, mint „az ország főterén”. Ha a trianoni emlékmű valóban a Szent György téren jön létre, akkor a Kossuth tér és a Szent György tér összefüggő, köztéri utalásokkal összefonódó térpárrá válik, betöltve és meg is kettőzve az egykor az irredentizmus szimbolikus középpontjává tett Szabadság tér két világháború között betöltött szerepét.

Tovább

Tovább

Tovább

(Trapp Dominika „Ne tegyétek reám...” című kiállítása március 1-ig látható a Trafó Galériában.)

Mintha műveinek alapelemeit is egy különös múzeumi raktárból vagy egy szakkönyvből válogatná ki saját céljaira, hogy azután szabadkézi néprajzosként összefűzze és gondos leírásokkal lássa el őket: A parasztasszony teste című hanginstallációban különböző – stilizált és egyszínűre festett – paraszti székek tornyozódnak egymásra, ülcsi és vajúdószék, fejőszék és parancsolószék nyúlnak fel hierarchikus családi rendet szimbolizálva a plafonig. A fétistárggyá tett test című tárgyegyüttes alapját a kiskunlacházi szégyenkő alkotja, belőle bélhúrok nyúlnak a magasba.

Tovább

(Szabó Ádám Museum Shop című kiállítása január 31-ig látható az Inda Galériában.)

A múzeumi gyűjtemény és a múzeumshop között azonban igencsak kemény a határ. Amikor pedig egy művész valamennyi művét átlépteti ezen a vonalon, akkor – legyen ez bármennyire ironikus vagy önironikus – az nemcsak az intézménykritika felől nézhető, hanem egyben kétségbeesett gesztus is. Ha jobban belegondolunk, egy jelentős szakmai – művészi és oktatói – múlttal és jelennel rendelkező, középkorú művész számára a mai Magyarországon gyakorlatilag alig nyílik út, hogy művei az elkövetkező években múzeumi gyűjteményekbe jussanak.

Tovább
Élet és Irodalom 2021