Bozsik Péter

Tovább

2.

Jóval később Iszo, a tanítványok közül utolsóként, fölhívta Tanata Mestert telefonon:

– Mondd, Mester, mire tanítottak a könyvek?

 – Olvasásra – visszhangzott a válasz.

Iszo Oszoboki dühösen csapta le a kagylót.

Arca ragyogott a büszkeségtől.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Útinaplók – Tematikus próza-összeállítás

Pontos és szubjektív történetek útközben. Bozsik Péter Kubája és Csehy Zoltán svájci töredékei


(trinidad, 02.10., szerda) a vasútállomáson hosszú sor, bolsevik tempó, mondaná zeke gyula barátom. mila áll be a sorba, én gyűlölöm a sorban állást, ő is, de ez az egész őt a csau-érára emlékezteti, így ő nyert, különben meg ő tud spanyolul. én közben sört iszogatva várok és nézelődöm. egy csapat gaucho poroszkál el mellettem, cowboykalaban, cowboycsizmában, ahogy a westernekben, csak a pisztolyok és pisztolytartók hiányoznak a derekukról. a különbség még annyi, hogy egyikük-másikuk a mobiltelefonját piszkálgatja vagy épp telefonál. nevetgélnek, ugratják egymást. káprázatos, nyugdíj közeli autók, szekerek, taligák, biciklisek, gyalogosok kavalkádját látom. húznak, vonnak, vontatnak, vonszolnak, visznek, szállítanak, hurcolnak, cipelnek, cipekednek. szorgos termeszek. ha valaki derékmagasságban elrepülne előttem egy kiszuperált szekrényben, azon sem csodálkoznék.

Tovább

(havanna, 2016. 02. 06., szombat) enyhén másnaposan ébredek. lassan cihelődünk, nincs meleg víz, a detoxikáló zuhany ezért jót tesz. fölpezsdülök. míg mila zuhanyozott, azon morfondíroztam, hogyan írta volna meg pedro druszám a tegnapi kalandunkat. amikor valaki ellopta a fényképezőgépünket: „sípolásra ébredtem. egy vonat érkezett a vágányra. éberen figyeltem. sétáltam egyet a parkban. nem voltak rendőrök. és a parasztok áramlani kezdtek kifelé a kapukon. mindenki föl volt pakolva és meg volt zavarodva. senki nem jöhet havannába élelem nélkül. rizsa, bab, gumósok, sertéshús, gyümölcsök. ez könnyen megy, máskor is csináltam már. beférkőztem a parasztok közé, hogy kiválasszam áldozatomat. rögvest meg is találtam. láttam, hogy fáradt a középkorú férfi. majdnem húsz óra az út santiagótól havannáig. egy negyedosztályú vonaton, kemény ülésekkel. követtem a kocsmáig, ahová az áruját tolta, ügyesen, hat egymásra pakolt kartondobozt, házilag elkészített taligáján. betért egy rumra. követtem. rumot rendeltem magam is. de a kocsmában megláttam két turistát, akik már kissé becsiccsentettek. láttam a mobiltelefonjukat, meg a leghátsó zsebben megpillantottam az automata nikont, az könnyebb lesz, mint a kartondobozok, és többet kapok érte a feketepiacon. egy mulatt pasival beszélgettek, aki azt mondta, tanulja az angolt.

Tovább

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Egész úton hazafelé - „Az utazás kettős irányának és mozgásának értelme semmi egyéb, minthogy minden visszatérjen, és minden elmaradjon" - mondja ki a szentenciát Papp András elbeszélője. Ő, Bozsik Péter és Demény Péter az ÉS felkérésére „elindult haza". Ha van olyan, hogy otthon, és maradt még ott valami abból, ami az elbeszélő fejében van. Utazások térben és időben olyan különös helyek felé, ahonnan hiába jövünk el, egy részünk mindenképpen ott marad.
Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2020