Burns Katalin

Neked megvallom, Asszonyom Szűz Mária: a hajóút az én ötletem volt. Édesanyánk irgalmazz, Apának nem mertem szólni róla, csak amíg aludt, megigazítottam a háta mögött a sárga törölközőt a kifakult balatoni vitorlással. Anya úgy nevetett, hogy a kezével eltakarta a száját teregetés közben, nehogy megzavarjuk Apát odabent, a fotelban. Sosem mondta, hogy Apa már régóta nem kap munkát, de én láttam az emailt Apa telefonján. Már a munkaruhája sem volt elől, hiányzott a mosásból. Miért pont hajóval, kérdezte Anya, egy hajóról az út végéig nem lehet kiszállni. Azért, mert egy vonatkocsiban nincs elég hely hármunknak, mondtam.

Tovább

„Zörgetnek az ajtaján, ez veri fel az álmából. Először azon döbben meg, hogy miért keresik éjjel. Aztán meg, hogy miért kopogva. Eszébe jut az áramszünet.

Kinéz a kémlelőn, és azt hiszi, még álmodik. Az arc a nyílás optikájának torzításában is ismerős. A fiú épp a telefonját nyomkodja, annak a fényében lehet úgy-ahogy kivenni a vonásait. Megcsillan egy bajusz is az orra alatt. Csak egyszer járt itt, még a rovatszerkesztővel, amikor késő éjjel hazakísérték, a karácsonyi buli után.

A szerkesztőségi bulin még biztos nem volt bajsza. Ott mutatta be a rovatvezető őket egymásnak. Ösztöndíjas, Iránból, és Adyt fordít perzsára. Először azt hitte, hogy a rovatvezető túl sokat ivott, vagy viccel. Később ketten ücsörögtek a sarokban, egyikük sem bírta a zajt, és nem kértek pálinkát sem. Emlékszik, kíváncsi volt, mennyire tud a srác magyarul. Kérdezett tőle valamit, de a zaj akkora volt, hogy a válaszból nem értett egy szót sem, csak a fiú szája mozgását látta. Megtehette volna, hogy visszakérdez, de annyira azért nem érdekelte a dolog.”

Tovább
Élet és Irodalom 2020