Kelemen Ágnes Katalin

Götz Aly: Európa a zsidók ellen 1880–1945. Fordította Kerényi Gá­bor. L’Harmattan Kiadó, Bu­da­pest, 2020, 384 oldal, 3990 Ft

Aly azt fejti ki könyvében, hogy a holokauszt elválaszthatatlan a XIX. és a XX. század legcsodálatosabb eredményétől: az oktatás kiterjesztésének köszönhető tömeges társadalmi felemelkedéstől. Tehát a jó a gonosznak kedvezett. Egyre több embernek lett módja az oktatást a társadalmi mobilitás eszközeként használni, és ezt a zsidók korábban kezdték, így egyre többen kerültek abba a közelségbe velük, ami a gyűlöletre váltható irigység alapfeltétele. Ezt „vitára bocsátott nehezen elviselhető belátásként”, nem tézisként tálalja. Éppen az olvasó gondolkodásra késztetése a könyv legnagyobb érdeme.

Tovább

Götz Aly: Az egyensúlyát nem találó nép. A németek a szabadság­tól való félelem és a kollektivizmus között. Fordította Huszár Ágnes. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2019, 291 oldal, 3900 Ft

A kötet alapkérdésére, nevezetesen, hogy hogyan követhette el és hogyan ignorálhatta egy nép a nácizmus bűneit, a válasz lényegét összefoglalja a cím és a bevezető, méghozzá Wolfgang Mattheuer Az évszázad lépése című 1984-es szobrának egy lehetséges értelmezésével. Ez az alkotás egy olyan embert ábrázol, aki előre akar haladni, ám középpont hiányában nem talál egyensúlyi helyzetre, így vezetésre vár, mondja már meg valaki: merre van az előre?

Tovább

Bácskai Éva: Századok hullámain. Egy szegedi zsidó család letelepedésének története. Oriold és Társai Kiadó, Budapest, 2018, 258 oldal, 2900 Ft

A zsidó történelem és a holokauszt iránt érdeklődő közönséget nem szólítja meg a szerzői ajánlás, és ennek üzenetértéke van. A Seifmannok szegedi család, sorsuk fordulópontjai egybeesnek városuk történetének fordulópontjaival (1849-es utolsó szabadságharcos kormányszékhely, árvíz), amíg a zsidótörvények ki nem tépik őket a többségi társadalommal való sorsközösségből. Minden Seifmann nemzedék élete olyannyira hasonló megannyi hasonló társadalmi helyzetű család életéhez, hogy az olvasó a történetből megérti: minden városnak megvolt a maga Seifmann családja, és minden családnak megvolt a maga Szegede. Mindenki szeretne otthon lenni, a messziről jött zsidók is, amikor engedték őket, otthont választottak és ragaszkodtak hozzá, ameddig hagyták őket. A történet általánossága miatt érint meg minket, és nem utolsó sorban a szerző iránti empátia okán: mennyi kutatásra képes egy (nem történész) utód az ősei iránti együttérzéstől és kíváncsiságtól hajtva!

Tovább
Élet és Irodalom 2020