Wagner István

(Into the Night – Die Avantgarde im Nachtcafé, Unteres Belvedere und Orangerie, Bécs. Újranyitva május 15–3 1. között. Lapunk képeit a tárlat anyagából válogattuk.)

Tovább

(Verrückt nach Angelika Kauffmann – Kunstpalast, Düsseldorf. A járványzárlat után újranyitva május 5-től május 24-ig.)    

„Pittrice delle Grazie” – mondották Angelika Kauffmannról (1741–1807) talján rajongói, míg korabeli olasz biográfusa, Giovanni G. de Rossi egyenesen „női Raffaellónak” titulálta. J. G. Herder szerint „lehet, hogy Európa legműveltebb asszonya” volt a maga korában, J. W. von Goethe pedig így lelkendezett: „Hihetetlen és mint nő valóban hallatlan tehetsége van.” (...) Aki sikeres, annak sok irigye támad. Róla azt terjesztették el, hogy nem tud férfiakat festeni. De ennek cáfolata volt már pályafutása elején a népszerű ókorkutató, Johann Joachim Winckelmann szikár és markáns ülő mellképe 1764-ből, jobbjában lúdtollal, a portré nagyban hozzájárult korai el­is­mert­ségéhez. Másik eklatáns ellenpélda a Vénusz rábírja Helénát Párisz szerelmére (1790), amelyen az ókori férfi- és a női szerepek karakteresen kontrasztosak a semleges természeti környezetben. Más eset, amint Ganümédész Jupiter sasmadarát itatja (1793), mert itt a főisten lányos ifjú szerelmét androgyn külseje mellett az aktjából sugárzó homoerotika is rózsaszínbe burkolja.

Tovább

(Wolfgang Gurlitt Zauberprinz, Museum Kulturspeicher Würzburg, a járványzár alatt digitális videón látható, újranyitás az eredetileg tervezett záráskor, május 3-án, meghosszabbítva július 19-ig.) 

A tárlat címét Oskar Kokoschka 1923-as litográfiája adta, amelyen Wolfgang Gurlitt (1888–1965) egy jelmezbálon turbános keleti öltözetben pózolt, a festő ajánlásával: „Ich war als Kind / ein Zauberprinz / ich werde nie sterben / Grüssen Oskar” (Gyerekként varázsherceg voltam / sosem fogok meghalni / üdvözlet Oskar). A sokoldalú (kereskedő és gyűjtő, galériás és kiadó, hálózatépítő és intézményalapító), sokat vitatott, mert sokarcú ember életművét most 120 művész 550 műve dokumentálja.

Tovább

Tovább

(David Hockney – Die Tate zu Gast, Bucerius Kunst Forum, Hamburg, a járvány miatt átmenetileg zárva március 14. és 29. között, egyébként megtekinthető május 10‑ig.)

Tovább

(Edward Hopper – Ein neuer Blick auf Landschaft, Fondation Beyeler, Riehen/Basel, a Whitney Museum of American Art, New York közreműködésével. Megtekinthető május 17-ig.)

Ezt az egyéni stílusát negyvenesztendős korára sikerült kialakítania, ekkor rendezte meg első egyéni tárlatát, és indultak sikeres eladásai egyaránt. Autót is ekkor vett szintén festő nejével, ami lehetővé tette sorozatos kirándulásaikat távolabbi vagy félreeső helyekre is, ahol a helyszínen akvarelleztek, a gyors skicceket pedig a műteremben olajképpé tömörítette Hopper több hónapos „türelemjátékkal”.

Tovább

Tovább

(Hans Baldung Grien – „Heilig / unhei­lig”, Staatliche Kunsthalle Karlsruhe, megtekinthető március 8-ig.)

A maga korában botrányt kavart Grien fametszete a glóriás Lutherről a Szentlélek galambjával, amit istenkáromlásnak tartottak és sok helyen tiltottak, a bemutatott lapon arcát meg is rongálták. Itt a legkisebb képe Krisztus siratásának rézmetszete (5,6 cm), legnagyobb a Keresztre feszítés Berlinben őrzött vászna (163×106 cm), és még hosszasan folytathatnánk a tallózást.

Tovább

Tovább

 (Kunsthistorisches Museum Wien, Caravaggio & Bernini – Die Entdeckung der Gefühle, megtekinthető január 19-ig.)  

 

Tovább

(A. R. Penck: „Ich aber komme aus Dresden”, Albertinum Dresden, megtekinthető január 12-ig.)

Penck páros, hármas vagy négyes alkotócsoportokban két évtizeden át készített húsz keskenyfilmjéből 2008. március végén került a magyar érdeklődők elé válogatás a Műcsarnok lipcsei undergroundról rendezett előadás- és vetítéssorozatában, a Balázs Béla Stúdió szervezésében. Ő jobbára az ötletet adta vagy hangját kölcsönözte narrátorként, és csak ritkán lépett fel kisebb-nagyobb szerepekben.

Tovább

(Das stille Vergnügen – Meisterzeichnungen aus der Sammlung Justus Schmidt, NORDICO Stadtmuseum Linz, megtekinthető január 5-ig.)

A kurátor Brigitte Reutner címadása (Das Stille Vergnügen) arra utal, hogy a papírmunkák szakszerű tárolása – sokaságuk, fényérzékenységük és sérülékenységük miatt – kihúzható fiókos grafikai szekrényekben történik, magán- vagy közgyűjteményekben egyaránt. Így időről időre egyenként vesznek elő lapokat, majd hosszabb-rövidebb szemlélődés után – ami egy halk élvezet és intim gyönyörforrás – visszakerülnek ismét zárt helyükre. Ezért a tárlatrendezés is üresen hagyott bizonyos falmezőket, helyette a termek közepén elhelyezett eme speciális bútorok használatára biztat, a nézőre hagyva a felfedezés örömét.

Tovább

 (Amerika! Disney, Rockwell, Pollock, Warhol – Bucerius Kunst Forum, Hamburg. Megtekinthető január 12-ig.) 

 

Tovább

Tovább

(Pierre Bonnard: Die Farbe der Erinnerung, Kunstforum Wien. Megtekinthető január 12-ig.)

Noha egész életében népszerű volt a szakma és a közönség körében egyaránt, az absztrakció világméretű előretörése miatt, közvetlenül halála után átmenetileg elterjedt az a vélemény, hogy csak a nagypolgárság hétköznapi életének szokványos mozzanatait örökítette meg, egy felszínes harmónia jegyében. Az vitathatatlan tény, hogy Bonnard számára a kolorit volt a legfőbb kifejezési forma, de a figyelmes szemlélő egyhamar rájön, hogy a vásznon a szimultán fejlesztéssel nemcsak futó hangulatokat kapott el, hanem akár teljes kompozíciókat épített összecsengő színakkordokra vagy disszonáns kontrasztokra, a hideg és meleg árnyalatok komplex összjátékára.

Tovább

(Die Enden der Freiheit, Leipziger Baumwollspinnerei, Halle 14 – Zentrum für Zeitgenössische Kunst, megtekinthető december 7-ig.)

Egész Európában a legnagyobb volt a Lipcse nyugati peremén lévő pamutfonoda, amely 1884-től 1993-ig működött százezer négyzetméteren, húsz kisebb-nagyobb tömbben, mint „város a városban”. A rendszerváltás után felfedezték maguknak szabadfoglalkozásúak, építészek, kézművesek, művészek. 2002 és 2012 között az ötemeletes 14-es csarnokot átépítették kortárs művészeti központtá, száz alkotó és tucatnyi rangos galéria szállása. Most itt rendezték meg a szabadságot és demokráciát fenyegető autoriter erők ellen fellépő képzőművészek és kollektívák nemzetközi bemutatóját.

Tovább

(Albrecht Dürer, Albertina, Bécs. Megtekinthető 2020. január 6-ig. Lapszámunk képeit a tárlat anyagából válogattuk.)

Tovább

(August Macke – ganz nah, Sauerland-Museum, Arnsberg, megtekinthető december 8-ig.)

Sokoldalúságának elismerése mellett a festőt tiszteljük benne elsősorban, olajképei és akvarelljei nyomán a remek koloristát, de ezen belül a tematikus változatosság is erényei közét tartozik: könnyű kézzel feldobott, remek portréktól a tájakon át a csendéletekig vagy enteriőrökig, figurális kompozícióin aktoktól a parkokban vagy állatkertekben sétálókig szóródnak a szereplők, elegáns hölgyei kertvendéglőkben üldögélnek, kirakatok előtt álldogálnak, divatszalonokban vagy kalapüzletekben időznek.

Tovább

(Josef Ignaz Mildorfer – Rebell des Barock, Oberes Belvedere, Bécs. Megtekinthető 2020. január 6-ig.)

A Salzburg Múzeum 1742 körüli két kölcsönzése teljesen szabályos hadi téma, noha az egyik a schärdingi csata drámai csúcspontja, élő és holt harcosok és lovak átláthatatlan kavalkádjával, teljesen bizonytalan kimenetellel, míg a München feladása az eldőlt küzdelem utáni békés lezárás, vízszintes tagolású hadi rendben, a város kulcsainak átadásával, gyalogosan térdet hajtva a lovas győztesek előtt.

Tovább

(Point of no Return – Wende und Umbruch in der ostdeutschen Kunst, Museum der bildenden Künste Leipzig. Megtekinthető november 3-ig. Lapszámunk képeit a tárlat anyagából válogattuk.)

Tovább
Élet és Irodalom 2020