Wagner István

 (Herzkammer – 30 Jahre Museum Langmatt, Baden, meghosszabbítva december 6-ig, – a tárlatvezetés megtekinthető a múzeum honlapján is –, a berlini Hatje Cantz Verlag kétnyelvű német–angol katalógusával.)

Tovább

(Peter Paul Rubens und der Barock im Norden, Erzbischöfliches Diözesanmuseum und Domschatzkammer, Paderborn. Megtekinthető  október 25-ig, a petersbergi Michael Imhof-Verlag katalógusának kíséretében, 600 oldalon 450 képpel.)  

Tovább

Tovább

(Stilles sehen – Bilder der Ruhe, Fondation Beyeler, Riehen/Basel. Meghosszabbítva november 15-ig.) 

Tovább

Tovább

Tovább

 (The Helsinki School – The Nature of Being, Persons Projects, Berlin. Látogatható szeptember 5-ig)

Tovább

(Mapping the Collection, Museum Ludwig, Köln, meghosszabbítva október 11-ig)

Tovább

(Neo Rauch – Werke aus der Sammlung Hildebrand, G2 Kunsthalle, Lipcse. Meghosszabbítva szeptember 27-ig)

Tovább

(Salvador Dalí und Hans Arp – Die Geburt der Erinnerung, Arp Museum Bahnhof Rolandseck, Remagen. Megtekinthető augusztus 16-ig.)

A Közép-Rajna menti Remagen városában, a Bahnhof Rolandseck klasszicista műemlék vasútállomása jelenleg Hans Arp-múzeumként működik. Itt most először rendeztek nemzetközi kölcsönzésekkel ilyen részletes, párhuzamos tárlatot saját törzsanyaguk, illetve Salvador Dalí műveinek összevetésére. Utóbbi valamivel fiatalabb volt, és 1929-ben találkozott először Párizsban a már befutott költővel, festővel és szobrásszal, amit évtizedes barátság és együttműködés követett, illetve közös szereplés különféle akciókon és kiállításokon.

Tovább

Tovább

 (Raffael in Berlin – Meisterwerke aus dem Kupferstichkabinett, Kulturforum, Berlin, augusztus 23-ig. Raffael – Macht der Bilder. Die Tapisserien und ihre Wirkung. Gemäldegalerie Alte Meister, Semperbau – Zwinger, Dresden, augusztus 30-ig.)

Raffaello – A képek hatalma. A faliszőnyegek és hatásuk címmel látható a hétévi renoválás után tavasszal megnyílt drezdai Semperbau Régi Mesterek Galériájában hat saját tapiszéria és a párizsi Mobilier National két kölcsönzése. Emellett antik római szobrok mint előképek Raffaello számára, illetve félszáznál több festmény, nyomat, rajz, plasztika magától a főszereplőtől, továbbá a kortársakra (Marcantonio Raimondi, Diana Scultori) meg az utódokra gyakorolt hatása Poussin, Rubens, Rembrandt, van Dyck és mások művei révén.

Tovább

Tovább

 (Franz Radziwill, Landesmuseum Oldenburg – Schloss, augusztus 23-ig; Wundersam wirklich, Kunstsammlung Gera – Orangerie, augusztus 30-ig)

„Számomra a legnagyobb csoda a valóság” – vallotta a mágikus realizmus legjelentősebb német képviselője, Franz Radziwill (1895–1983), akinél naturális részletek állnak össze olyan természethűnek tűnő egésszé, amely akár valósággá válhatna. Ám előbb végigjárta a korabeli izmusokat: szürrealista Chagall-utánérzés egy falusi kocsmabelsője, a személyes baráti köréhez tartozó Brücke csoporttól az expresszionizmus tiszta színhasználatát vette át, kacérkodott Chirico metafizikus piktúrájával, ám legnagyobb szerepet a fény játszott nála. Ebben távoli példaképe Caravaggio és Rembrandt volt, de belejátszott a korabeli némafilm vagy Moholy-Nagy 1936-os Fényjáték-tanulmánya és a metropoliszok reklámvillogása egyaránt.

Tovább

(Wieland Förster – Skulpturen und Zeichnungen, Angermuseum Erfurt, meghosszabbítva augusztus 9-ig.)

 

Tovább

(Impressionismus in Leipzig 1900–1914 – Max Liebermann, Max Slevogt, Lovis Corinth, Museum der Bildenden Künste Leipzig)

Impresszionizmus Lipcsében – Liebermann, Slevogt, Corinth 1900–1914 összefoglaló címmel az eredeti helyszínen, a híres mestertrió akkori, itteni, egyéni bemutatkozásait rendezték meg újra három-három hónapos, előre tervezetten némileg egymást is átfedő tárlatokkal. A német császárság területén „anno” a kimondottan eladásos kiállítások helyszínei kizárólag csak az erre szakosodott olyan rangos privát galériák lehettek, mint amilyet Berlinben Paul Cassirer vagy a közeli Drezdában Ernst Arnold tartott fenn – amelyekkel lipcsei partnereik is permanens, bilaterális cserekapcsolatot ápoltak –, ezzel párhuzamosan viszont a lipcsei műegylet (Leipziger Kunstverein) 1904 és 1911 között egyenesen a múzeum „felszentelt hajlékába” juttatta be tagjait, értékesítés nyíltan bevallott céljából. Így ez a szokatlan kiállítási ciklus akarva-akaratlan a vendéglátó intézmény történetét is felidézi, annak jól kihasznált vagy sajnálatosan elszalasztott kortársi beszerzéseivel, továbbá az akkori, sikeres galeristákat, illetve a méltatlanul feledésbe merült magángyűjtőket meg a kisebb-nagyobb helyi művészkompániákat egyaránt számba veszi.

Tovább

(Pablo Picasso – Kriegsjahre 1939 bis 1945, Kunstsammlung Nordrhein‑Westfalen, Düsseldorf. Újra nyitva május 5. és június 14. között.)

A katalán Pablo Picasso (1881–1973) spanyol útlevéllel élt francia földön, ahol állampolgársági kérelmét visszautasították, de ez a státusz amúgy is megszűnt, amikor a németek az országot lerohanták. Európai rangja miatt azonban sajátos védettséget élvezett a hispán követség, a francia rendőri prefektúra vagy a német megszállók részéről egyaránt, amit ő önkéntes visszavonultsággal honorált. A második világégés első évét a délnyugati Royan fürdővároskájában töltötte az Atlanti‑óceán partján, de aztán élettársával, Dora Maarral végleg beköltözött az elfoglalt francia fővárosban a Rue des Grands‑Augustins tágas műtermébe, és e korszak hűséges fotókrónikása Brassaï volt. Habár őt is „elfajzott művésznek” deklarálták, így eltiltották művei kiállításától és eladásától, de a Drouot vagy a Charpentier privát galéria, sőt a Vichy‑rezsim hivatalos intézménye, az Orangerie csoportos tárlatokon továbbra is bemutatta és forgalmazta munkáit.

Tovább

(Into the Night – Die Avantgarde im Nachtcafé, Unteres Belvedere und Orangerie, Bécs. Újranyitva május 15–3 1. között. Lapunk képeit a tárlat anyagából válogattuk.)

Tovább

(Verrückt nach Angelika Kauffmann – Kunstpalast, Düsseldorf. A járványzárlat után újranyitva május 5-től május 24-ig.)    

„Pittrice delle Grazie” – mondották Angelika Kauffmannról (1741–1807) talján rajongói, míg korabeli olasz biográfusa, Giovanni G. de Rossi egyenesen „női Raffaellónak” titulálta. J. G. Herder szerint „lehet, hogy Európa legműveltebb asszonya” volt a maga korában, J. W. von Goethe pedig így lelkendezett: „Hihetetlen és mint nő valóban hallatlan tehetsége van.” (...) Aki sikeres, annak sok irigye támad. Róla azt terjesztették el, hogy nem tud férfiakat festeni. De ennek cáfolata volt már pályafutása elején a népszerű ókorkutató, Johann Joachim Winckelmann szikár és markáns ülő mellképe 1764-ből, jobbjában lúdtollal, a portré nagyban hozzájárult korai el­is­mert­ségéhez. Másik eklatáns ellenpélda a Vénusz rábírja Helénát Párisz szerelmére (1790), amelyen az ókori férfi- és a női szerepek karakteresen kontrasztosak a semleges természeti környezetben. Más eset, amint Ganümédész Jupiter sasmadarát itatja (1793), mert itt a főisten lányos ifjú szerelmét androgyn külseje mellett az aktjából sugárzó homoerotika is rózsaszínbe burkolja.

Tovább

(Wolfgang Gurlitt Zauberprinz, Museum Kulturspeicher Würzburg, a járványzár alatt digitális videón látható, újranyitás az eredetileg tervezett záráskor, május 3-án, meghosszabbítva július 19-ig.) 

A tárlat címét Oskar Kokoschka 1923-as litográfiája adta, amelyen Wolfgang Gurlitt (1888–1965) egy jelmezbálon turbános keleti öltözetben pózolt, a festő ajánlásával: „Ich war als Kind / ein Zauberprinz / ich werde nie sterben / Grüssen Oskar” (Gyerekként varázsherceg voltam / sosem fogok meghalni / üdvözlet Oskar). A sokoldalú (kereskedő és gyűjtő, galériás és kiadó, hálózatépítő és intézményalapító), sokat vitatott, mert sokarcú ember életművét most 120 művész 550 műve dokumentálja.

Tovább
Élet és Irodalom 2020