Dorogi Mari még sosem járt külföldön. A szakközép befejezése után könyvelőként kezdett dolgozni, és rögtön spórolásba fogott egy IBUSZ-útra. A keleti blokk legvidámabb barakkjából érkezett a legszomorúbba, egy erdélyi busztúrára. Előzetes aggodalmaival ellentétben, már a körút legelső állomásán, Nagyváradon  rögtön otthonosan érezte magát. Ezt maga sem értette, talán a magyaros-szecessziós bérpaloták miatt volt, pedig a java ezután következett. Szabad programján épp a Körös hídján ballagott, amikor szembejött egy jóvágású barna srác, és megszólította: – Lehetek az idegenvezetője? – Felelni sem tudott a meglepetéstől, úgy lenyűgözte a fiú nevetése, ragyogó fogsora.

► Radikal! KünstlerInnen* und Moderne 1910–1950, Unteres Belvedere, Bécs
► De Sculptura – Von Roy Lichtenstein bis Andreas Slominski, Albertina Klosterneuburg.

► Rendezvous der Träume – Surrealismus und deutsche Romantik, Hamburger Kunsthalle, megtekinthető október 12-ig.

Ezzel a címmel, Szürrealizmus és germán romantika alcímmel rendezett monumentális nemzetközi kiállítást a hamburgi műcsarnok – brüsszeli, párizsi, madridi és philadelphiai társintézményekkel karöltve, ahol szintén bemutatják némi változtatással a vándortárlatot – a mozgalom világszerte megünnepelt idei centenáriumán. Az újdonságot főként az jelenti, hogy kétszázharminc „valóság feletti” művet először szembesítenek a korábbi német stílusirányzat hetven alkotásával mint ötletadóval vagy ihlető példaképpel.

► Cool – Sammlung Erwin Hauser, Lentos Kunstmuseum, Linz, megtekinthető október 5-ig.

Bécs és Salzburg között épp félúton, autóval és vasúton is kényelmesen elérhető Linz, amelynek 2003 óta álló, csupa üveg, minimalista Lentos múzeuma önmagában is városképet meghatározó látványosság a Duna-parton, a főtérről is könnyen megközelíthető, hamar nemzetközi hírnévre tett szert, és rendszeresen kínál látogatásra érdemes kiállításokat. Most saját tulajdonából válogatott össze kétszáz művet, a XIX. és XX. századi osztrák művészetből és egyben a Hauser-adományból nyújtva először ízelítőt. Dr. Erwin Hauser (sz. 1941) helybéli vállalkozó immár fél évszázada kontinentális hálózatot működtet tucatnyi európai országban – köztük hazánkban is – háztartási eszközök gyártására és forgalmazására, „mellesleg” egyetemista éveitől szenvedélyes műgyűjtő.

► European Realities, Museum Gunzenhauser, Chemnitz. A monstretárlat augusztus 10-ig látható.
► Fernweh – Künstler:innen auf Reisen, Albertina, Bécs. Megtekinthető augusztus 24-ig.

► MAMA – Von Maria bis Merkel, Kunstpalast Düsseldorf, megtekinthető augusztus 3-ig.

Ezzel a címmel járja körül az anyaság fogalmát a düsseldorfi Kunstpalast a XIV. századtól napjainkig, 120 művel, amelyek között festmény, grafika és szobor mellett fotó, videó és használati tárgy éppúgy szerepel, mint reklám, sláger vagy interjú hangfelvételen. A rendezők nyolc fejezetre osztották a sokrétű anyagot, amit a müncheni Hirmer Verlag német kísérő katalógusa is követ 200 oldalon, 132 színes képpel. A hét évszázados időhatár lehetővé teszi az anyaság gyakorlati és elméleti alakulásának követését, így azt is, hogy a XVIII. századig a tehetős családok nőtagjai dajkát fogadtak a csecsemők mellé, és csak ezután vált általánossá a személyes gyermekgondozás. Ekkori a hármas osztatú, apa-anya-gyerek családmodell is, ahol a férfi anyagi alapot nyújt, a nő otthoni gondoskodást, a gyermek pedig alárendelt

► Egon Schiele – Letzte Jahre – Last Years, 1914–1918, Leopold Museum, Bécs, július 13-ig.

Manapság hihetetlennek tűnik, hogy az osztrák expresszionizmus világszerte népszerű sztárja, Egon Schiele (1890–1918) az ötvenes évekre teljesen feledésbe merült. Ekkor figyelt fel rá Rudolf Leopold szemorvos, és nejével gyűjteni, majd népszerűsíteni kezdte, így mára a nevét viselő bécsi múzeum nemzetközileg a legnagyobb kollekciót birtokolja háromszáz művével (ebből negyvennyolc festmény).

► Arcimboldo – Bassano – Bruegel. Die Zeiten der Natur – Nature’s Time, Kunsthistorisches Museum, Bécs. Megtekinthető június 29-ig.

Ezzel a három húzónévvel és A természet ideje alcímmel hirdeti nyári attrakcióját a bécsi Kunsthistorisches Museum, másfél száz saját remekművel vagy rangos kölcsönzésekkel (köztük a mi Szépművészetinkből is). Az anyag rendkívül sokrétű: festmények, grafikák, szobrok, faliszőnyegek mellett míves órák, glóbuszok, technikai eszközök, régi térképek és kalendáriumok, ritka kéziratok és ősnyomtatványok. A 320 oldalas kísérő katalógus németül a stuttgarti Belser Verlag, angolul a veurne-i Hannibal Books kiadása.

►Leonardo – Dürer. Meisterzeichnungen der Renaissance auf farbigem Grund / Renaissance Master Drawings on colored Ground. Albertina, Bécs.

► Hans Haacke – Retrospektive, Belvedere 21, Bécs.

► Elias Sime: Echo, Kunstpalast, Düsseldorf.

Amikor a 2022-es Velencei Biennálén szerepelt Az álmok teje című kiállításon, az meghozta számára a világhírt, azóta munkái bekerültek olyan jelentős gyűjteményekbe, mint a New York-i Metropolitan, a Saint Louis Art Museum vagy a jeruzsálemi Israel Museum. Az etióp Elias Sime (sz. 1968) visszatérő vendég lett a lagúnák városában, ugyanis a 2024-es biennálé kísérőprogramja keretében, az Arsenaléval szembeni Tanarte kiállítóhelyen a düsseldorfi Kunstpalast támogatásával mutathatta be legújabb munkáit Dichotomy címmel. Egyszerű angol névadásai mindig többértelműek, jelen esetben közvetlenül „színe és fonákja”: amikor egy privát személy hivatalos arcot vág, illetve a computer által mutatott kép és belső szerkezetének különbsége. Ő ezt „boncolja fel” és dolgozza át monumentális, geometrikus vagy organikus absztrakt panelekké, amelyek között gyakori akár a négy-öt-hat méteres is.

► Thomas J Price – Matter of Place, a Kunsthalle Krems és a Kunsthol Rotterdam után az Arnolfini Gallery and Art Center Bristol a harmadik helyszín március 1. és június 1. között, a kölni Verlag der Buchhandlung Walther und Franz König kétnyelvű [angol–német], 144 oldalas katalógusával.

Kontyos félvér lány pólóban, melegítőnadrágban és bakancsban, zsebre dugott kézzel – Állandó pillanat (2022) címmel – emlékeztet Rotterdam modern állomásának előterén Ahmed Aboutaleb polgármester 2021-es bocsánatkérésére a városnak a rabszolgaságban játszott szerepe miatt, amit Mark Rutte miniszterelnök és Vilmos Sándor király azonos gesztusa követett. Az emelvény nélküli, monumentális bronzplasztika mellesleg a peremkerületekben zsúfolódó mai migránsok tömegeinek áttételes belvárosi térhódítását is jelképezi, a szó szoros és átvitt értelmében, mindkét lábával a földön (jelen esetben a kövezeten) állva. Erre is utal a művész legújabb vándortárlatának többértelmű címe: A tér része.

►Die Welt in Farben – Slowenische Malerei 1848–1918, The World in Colors – Slovenian Painting 1848–1918, Unteres Belvedere, Bécs. Megtekinthető május 25-ig, a kölni Verlag der Buchhandlung Walther und Franz König 296 oldalas, kétnyelvű [német–angol] katalógusával.

Akár a miénk is lehetne déli szomszédunk 1848–1918 közötti piktúrája, hiszen a függőségi viszonyok és függetlenségi törekvések nagyjából hasonló­ak voltak Bécs–Ljubljana, illetve Bécs–Budapest kapcsolatában a forradalom és a Monarchia felbomlásának periódusában. Az osztrák Belvedere és Szlovénia Nemzeti Galériája közös tárlatának ka­ta­ló­gu­sá­ban sok olyan új dokumentum van, amely árnyalja a korabeli kultúrpolitikai kapcsolatokat. (Például Janez Šubic besegített Munkácsynak a bécsi Kunsthistorisches Museum mennye­zet­ké­pé­nél.) Az ismert „se vele, se nélküle” viszony a látens elhatárolódás, nemzeti függetlenségre törekvés, illetve az állami támogatástól függés széles ská­láján játszódott.

► Zeichnung. Idee – Geste – Raum, Kunstsammlungen der Ruhr-Universität, Stiftung Situation Kunst, Museum unter Tage, Bochum. Megtekinthető április 27-ig, a berlini Kerber Verlag 244 oldalas, gazdagon illusztrált katalógusával.

A feltételezett egysíkúság csak látszat, hiszen az egyik legősibb kifejezési forma mindmáig új fejleményekkel lep meg. A rajz eleve sokféle lehet: skicc, terv, vázlat, koncepció, tanulmány, diagram, körvonal, firkálmány, karikatúra, vizuális jegyzet vagy kész műalkotás. A klasszikus ceruza-, kréta- vagy tusrajztól a határterületeken, azok átlépésén és kölcsönhatásokon át az új technikákig és anyagokig szinte korlátlan a lehetőségek tárháza, egészen a háromdimenziós installációig vagy a videóig. Tematikailag is széles a skála, a konkrét portrétól és akttól egészen az elvont konstrukcióig. A bochumi Ruhr Egyetem műgyűjteményének Rajz – eszme, gesztus, tér című tárlata a helybéli Situation Kunst alapítvány és a Museum unter Tage összefogásával épp ezt a sokarcúságot szeretné naprakészen illusztrálni.

► IN.SIGHT – Die Schenkung Schröder, Hamburger Kunsthalle, április 6-ig, a kölni Snoeck-Verlag 192 oldalas, német vagy angol katalógusával

A hamburgi műcsarnok tárlatának eredeti angol címe (IN.SIGHT) szándékosan többértelmű, mert egyrészt Alexander Schröder műgyűjtő és galériás ösztönös megérzésére utal, másrészt arra a mostani kiállításra, amelyet a vendéglátó intézmény az ő adományából rendezett (hatvanhárom mű hetvennyolc tételben). Harmadsorban Philippe Thomas (1951–1995) színes cibachrome fotójának nevét kölcsönözték – Insight (1989) –, aki elvből elutasította az „alkotói státuszt”, és a szerzőnek a mű első vásárlóját tekintette, aki jelen esetben Jay Chiat (1931–2002) volt.

► Illusion. Traum – Identität – Wirklichkeit, Hamburger Kunsthalle, megtekinthető április 6-ig. A berlini Hatje Cantz Verlag 320 oldalas, gazdagon illusztrált német nyelvű katalógusával.

Ezzel a címmel látható a hamburgi műcsarnokban egy aktuális kiállítás, amelynek hívóképe – a farsangi szezonhoz kapcsolódva – Lorenzo Lippi A megtévesztés allegóriája (1640 k.) című műve egy elegáns dámával, aki jobbjában álarcot tart, baljában pedig érettségtől hasadt gránátalma utal erotikusan testi-lelki állapotára. Rendezői szerint a tárlat időszerűségét az adja, hogy jelenleg tombol az álhírgyár­tás körülöttünk, és világszerte elstartolt a mesterséges intelligencia.

► Gert H. Wollheim Der Felsendichter vom feuerspeienden Berg című kiállítása, Kunstsammlung Jena, megtekinthető március 16-ig.

Ez a címe a Drezdában született és New Yorkban elhunyt Gert Wollheim (1894–1974) jénai emlékkiállításának, amelyen festményei, rajzai, nyomatai és vázlatfüzetei szerepelnek. Ennek ötletét az adhatta, hogy a régi mesterek nyomán olajjal falapra pingált kompozíciói függőleges oszlopba rendeződnek, akár a tűzhányóból kitörő lángnyelv vagy füstfelhő. Kisebb-nagyobb emberkéi, állatai, avagy ezek keresztezéséből származó fantáziafigurái hol a felhők között röpködnek csoportba tömörülve, hol égig érő spirálon közlekednek, hol paradicsomkerti dús vegetációban szóródnak szét, és a hibrid lények zsúfolt látványa első pillantásra Hieronymus Boscht juttathatja eszünkbe.

► Chagall – Albertina, Bécs. Megtekinthető február 9-ig, a Prestel Verlag [München, London, New York] angol vagy német katalógusával, 248 oldalon 150 színes képpel.

A matuzsálemi kort megért Marc Chagall (1887–1985) halálának negyvenedik évfordulóján nyolc évtizedesnél is hosszabb alkotói periódusának minden szakaszából most kereken száz képével emlékezik rá a bécsi Albertina. A cári birodalom zsidók lakta keleti felén, a mai Belorusszia területén, Vityebszk városkájában született, ortodox haszid famí­liá­ban, ahol jiddisül beszéltek, és csak az iskolában tanult meg oroszul. Tizenhárom éves korában autodidaktaként kezdett festeni, realisztikus képeken örökítette meg közvetlen környezetét: düledező faházakat, zsinagógákat és hagymakupolás templomokat, családtagjait és a szabadon kószáló állatokat. A monoton hétköznapokba a vallási ünnepek hoztak színt, amikor a miszticizmus zenében és táncban oldódott fel, de a mélyben ott rejtőzött a félelem a pogromtól és az elűzetéstől…

► Akseli Gallen-Kallela, Unteres Belvedere – Orangerie, Bécs, február 2-ig. A kölni Verlag der Buchhandlung Walther & Franz König német [Finnland erfinden] és angol [Picturing Finland] katalógusával, 172 oldalon 127 képpel.

Akseli Gallen-Kallela (1865–1931) élete végletek közt telt el: miközben szorosan kötődött szülőföldje népéhez, megannyi fenyő- és nyírfaerdejéhez, kristálytiszta tavához, finn hazafi létére valódi világpolgárként élt hosszabb-rövidebb ideig többször is olyan metropoliszokban, mint Párizs, Berlin, London, Bécs vagy Budapest. Fából-kőből épült vidéki műteremházai, stilizált textíliái és rusztikus bútorai hazája falusi építészetéből, paraszti folklórjából ihletődtek, falfreskó- és olajképfestészete, sokszorosított grafikai munkássága pedig így jutott el a naturalizmustól a szimbolizmuson át a szecesszióig és a nemzeti romantikáig. Hazája az első világégésig csak a cári birodalom egyik nagyhercegsége volt, de ő tájképeinek lírai patriotizmusával, a finnek eredetmondájának, a Kalevalának a kultiválásával nagyban hozzájárult a nacionális identitás kialakításához, a szuverén Finnország 1917-es létrejöttéhez.

 ► Rudolf Wacker – Magie und Abgründe der Wirklichkeit, Leopold Museum, Bécs, február 16-ig, a kölni Verlag der Buchhandlung Walther und Franz König angol–német katalógusával, 336 oldalon 271 repróval. Lapszámunk képeit a tárlat anyagából válogattuk. 

Ezzel a címmel látható a bécsi Leopold Múzeumban az osztrák új tárgyiasság európai rangú képviselője – Rudolf Wacker (1893–1939) – kétszáz képe. (1925-ben az új festői stílust Franz Roh műtörténész „mágikus realizmusnak”, míg Gustav Friedrich Hartlaub, a mannheimi műcsarnok igazgatója „új tárgyiasságnak” nevezte.) Újrafelfedezés ez, mivel művei magán- és nyilvános gyűjteményekben rejtőznek, kezdettől sikeres lévén a szakma és a közönség körében egyaránt, és mert félszázados szünet után ez a legbővebb monografikus bemutatója, a kezdeti kizárólagos markáns ceruzarajzok mellett 1925-től olaj- és temperafestményekkel is, elvétve vegyes technikájú művekkel. Témái önarcképeitől női aktjain át csendéletekig és városi vedutákig terjednek. Három évtizeden át írt naplói, babái és népi kerámiái, talált tárgyai mellett tanárai, valamint kor- és pályatársai munkái teszik teljesebbé az összképet.