Írt már verseket a perverzió méltóságáról, „állati férjekről” és Csáth Géza világáról, legutóbb pedig Tektonika címmel jelentkezett új kötettel, amely a fülszövege szerint „költői tudatarcheológia”. Németh Zoltán költőként soha nem a könnyebbik utat választja, kísérletezőkedve minden egyes alkalommal a költészet ismeretlen tartományaiba vezeti őt, ahogy olvasóit is. A Varsóban élő költőt, kritikust, irodalomtörténészt legújabb kötetéről, traumákról, háborúról és irodalmi életről kérdeztük.

„Haszid vérző Kisjézuska” címmel jelent meg Száz Pál, a pozsonyi Comenius Egyetem magyar tanszéke kutatójának új tanulmánykötete Borbély Szilárd költészetéről. Száztól szépíróként sem idegenek a Borbélyéihoz hasonló poétikai eljárások, ahogy azt Fűje sarjad mezőknek című, Artisjus-díjjal kitüntetett prózakötetében láthattuk. „Az ember mindenhol otthon van, mégis mindenhonnét kívül reked”, vallja a nyelvhez való viszonyáról.

Lélekvándor című, 2019-ben megjelent legutóbbi verseskötetében Püthagorasztól Michel Foucault-ig kalandozik az európai kultúrtörténetben, a vers túlélésének esélyeit latolgatva. Tőzsér Árpádot arról kérdeztük, milyennek látja a XXI. századot, mit ért „elhazudott transzcendencián”, és olvas-e fiatal költőket.

Gimnazistaként egy létralábat kitámasztó latin nyelvkönyvet elcsenve kezdett ismerkedni az antik irodalommal, most éppen Ovidius Átváltozásokját fordítja újra. Hiába küzd ellene, még a leggiccsesebb operán is képes elérzékenyülni. Katarzisélményekről, inspiratív csodabogarakról, kisebbségi komplexusokról és fordítói ékszerészmunkáról beszélgettünk.