► Fekete Ádám: Megszólítások. Magvető Kiadó, Budapest, 2026, 266 oldal, 7499 Ft

A harmadik, félig-meddig metafikciós rész így indul: „Tömkeleg Ábrahám elhatározta, hogy megírja a meg nem született történetét, és egy könyv formájában a nagyközönség elé tárja” (213.). (Itt utalás történik a főhős meg nem született gyerekére, erről még álomjelenetek is szólnak, párbeszédek Kertész Imrével, nem a Sorstalanságot, hanem a Kaddist felidézve.) Szellemes fricska, ahogyan a szöveg megelőlegezi, hogy a megjelenést követő interjúk miről fognak szólni: „a traumafeldolgozás lehetőségeiről (…), ez lett a könyv imidzse” (241.). Akkor ezt le is tudtuk. A traumairodalmat már unók számára mondom, ez a regény nem unalmas, és nem is enfarkába harapó, már sokszor végigmondott traumaelbeszélés, miként nem is a divatból épp kifutó autofikciós termék.

► Gondolat-jel. A Kossuth rádió kulturális hetilapja, vasárnap 11–12.

A Gondolat-jel, a Kossuth rádió kulturális hetilapja nagy utat tett meg máig. A rendkívül trehány Médiaklikken ez a kínos szöveg olvasható róla: „Az évtizedes múltú műsor célja a művelt középosztály számára bemutatni a hazai és a határon túli magyar kultúra aktualitásait, trendjeit, fontos eseményeit. A műsor nyomon követni (sic!) a világban formálódó új gondolatokat, művészeti irányzatokat, és a mindenkit érintő kulturális jelenségeket.” (A hatalmas költségvetésből korrektorra nem futotta.)

Szép kis cél. Sokat akar a szarka…

► Irodalmi újság – Kossuth Rádió, vasárnap 18.30

Múlt vasárnap, 14-én ért véget a könyvhét. Aznap a Gondolat-jelben csupán Zalán Tibor Papírváros – bete­gen című új regénye és egy magyar sze­cesszióról szóló könyv került szóba. Az Irodalmi újság adása meg egy mo­hácsi csatáról szóló kötetet vett elő, Varga Szabolcs történész beszélt róla, érdekesen, a 23. percben csak halvány utalás volt a könyvhétre, majd arra, hogy a következő he­tek­ben konzervműsorok lesznek erről.

► Tóth Krisztina: Kánkán az üvegpadlón. Tárcanovellák és novellák 2023–2025. Magvető Kiadó, Budapest, 2026, 170 oldal, 4499 Ft

A szerző mindent megfigyel, elbeszélője résztvevője a történetnek, akár első személyben, akár harmadik személyben mesél, szolidáris a felskiccelt alakokkal, de nem ereszkedik le hozzájuk, belelát a szívükbe és az agyukba, de száraz szemmel néz, mégsem teljesen szenvtelen, a megértés mellett legtöbbször ott a részvét valamilyen visszafogottabb formája. A különféle kortünetek megmutatása, a társadalmi érzékenység fontos sajátossága ezeknek az írásoknak. (...) Tóth Krisztina keresi az egyszerű történetekben az emberi közöst, ugyanakkor igyekszik nem túlzottan tipizálni: attól még, hogy nem vagyunk a szerző fejében egyedül, nem válunk egyformává. És még valami: a tragikus sorsok mögött is van humor, a kilátástalan életeknek is van szépsége.

► Az Inforádió Aréna című műsoráról.

Több mint tíz éve írok rádiókritikákat, vagy tízszer írtam már erről az adóról, a honlapunkon visszakereshető. Már 2013-ban sem volt elfogulatlan az Aréna. Exterde Tibor, Kocsonya Zoltán vagy Boros Péter nem egyformán kérdezte az akkori kormánypárti és ellenzéki vendégeket, a 2010-ben megbukott politikusokkal keményen bántak, az orbánistákkal megengedőek voltak. De azért az Aréna támogatója soha nem volt a propagandaminisztérium. Ám néhány magazin „partnere” minisztérium vagy kormányközeli pénzforrás volt – elképzelheti bárki, milyen tárgyilagosságra képes az ilyen műsor.

► Fehér Renátó: A merénylők fény­ko­ra – kaleidoszkóp. Magvető Kia­dó, Budapest, 2026, 125 oldal, 6499 Ft

Aki itt beszél, mielőtt tömeges merényletet akarna elkövetni, még irodalmi babérokra is tör – megfordul a fejében, hogy valójában ő regényt szeretne írni, vagy legalább annak előtanulmányát, epilógusát, beszél hát az irodalom és az olvasás kihívásairól is.

David igazából töredékeket ír, ezzel képezi le mai világunk töredékességét, a töredékes figyelmet, amely jellemző nemcsak erre a generációra, hanem lassan mindre. Szabadon lüktet az elbeszélés, melyet történetmagjai ellenére lirizált szövegként is értelmezhetünk. Fehér Renátó kiváló költő, három remek verseskötettel a háta mögött (Garázsmenet, 2014, Holtidény, 2018, Torkolatcsönd, 2022), amit itt prózaíróként létrehoz, nem független attól a költői tudástól, amellyel magabiztosan rendelkezik. Értelmezhetjük első regényét a terápiás célzattal megszülető jegyzetek felől is, nekem eszembe jutott vele kapcsolatban József Attila Szabad ötletek jegyzéke című korszakos műve is.

► Vajna Ádám: Ami valójában Fan­csi­kán történt. Legenda. Kalligram Kiadó, Budapest, 2026, 224 oldal, 4500 Ft

Vajna Ádám különleges regényt írt. Két verseskötet után (Oda, 2018, egyébként is, mit akarhatott itt az őrgróf?, 2022), melyekkel már bizonyította, hogy remek költő, most azt is megmutatja, milyen jó író. Játékosság és humor most sem hagyták el, de mindezt komolyan csinálja. „Úgy fordítja ki a dolgokat, úgy viccel, hogy közben az egész költészeti tradíciót átmozgatja” – írtam lelkesen, mikor az Oda című első verseskötete 2019-ben megkapta az Írók Boltja könyvösztöndíját (Litera, 2019. szept. 19.). Regényíróként hasonló erényeket mutat, mint költőként.

► Dobszerda, Klubrádió, Várszegi Asztrikkal beszélgetett Váradi Júlia.

Szokták mondani, egyesek kissé fanyalogva, hogy Várszegi a liberális értelmiség „kedvence” a katolikus egyházi emberek közül, mintha ez valami rosszat árulna el róla. Megjegyzem, nem sok ilyen embert lehet találni. Ha többen lennének párbeszédképesek és nyitottak, talán az az egyházra nézvést is jót jelentene, nem?

► Halász Rita: Betonba hímezve. Sárközy és Társai Könyvkiadó, Budapest, 2025, 278 oldal, 5499 Ft

„Egész nap a vízben gubbasztasz, mint egy lárva, mondja az anyád” – másolom ide az első mondatot, nagyon jó első mondat, ám lehetetlen akár erről az egy mondatról, akár a továbbiakról spoilerezés nélkül beszélni, ahogyan idézés nélkül is nehéz bármit elemezni.

Az első mondat azért jó, mert nem tudjuk meg belőle, ki beszél kihez, ki gubbaszt a vízben, és kinek az anyjáról van szó. Lehetne önmegszólítás is, de kiderül, hogy Fruzsina beszél a férjéhez, annak anyja meg hozzá. Elhagyta őt az anya fia, de az anya szerint ő mindig visszajön. Az anya, azaz az anyós viszont már ott is van: „Amióta elmentél, anyád ideköltözött.” Végig kicsit bonyolult, de nagyon hatásos a narrációs technika.

► Élt egyszer egy Olvasó, irodalmi podcast 38., Mészáros Márton és Neszlár Sándor beszélgetése Kertész Imre és Krasznahorkai László A stockholmi beszéd című szövegeiről. 1:16:33.

Várom a további Krasznahorkai-beszélgetéseket. Nekem az tetszik a legjobban ebben a podcast-sorozatban, hogy két barát egymásra figyelve, egymás mondandójára kíváncsian diskurál, érzem, hogy örömmel csinálják, egyszerűen szeretik az irodalmat, komolyan veszik a témát, még maguknál is komolyabban, bár egymást is szeretik, és ugyancsak szeretik a potenciális hallgatókat, rájuk is mindig figyelnek.

► Szeifert Natália: Hóember a Nap­rend­szer­ben. Regény. Kal­lig­ram Kiadó, Budapest, 2025, 214 ol­dal, 4500 Ft

A Hóember a Naprendszerben az öregedésről szól. A testi, intellektuális és lelki leépülésről. Nem vidám olvasmány. De tele van megértéssel és jóságos odafordulással, még humora is van. Ugyanakkor a mű azt sugallja, nem tehetünk a dolgok ellen.

► Lábjegyzet, Vlasics Sarolta műsora, kéthetente szerda este 7, Rádió Bézs

Komoly közszolgálati feladatot lát el ez az ajánló, nagy szükség van ilyenekre, mert a közszolgálati rádiózás elhalásával ezt a feladatot kevesen vállalják. Talán lesz még egyszer közszolgálati média. Ameddig nincs, addig ilyen lábjegyzeteknek örülhetünk. Minden tiszteletem a szakmaiságukat megőrző rádiósoké, akik beragadtak a pártállami struktúrába (talán nemsokára kiszabadulnak majd), de ne haragudjanak, nem tudom hallgatni az orbánista híreket, a társadalminak nevezett hirdetéseket a jobb műsoraik között sem, ezért egyelőre kivárok. Vlasics Sarolta is a Kossuth rádióból jött el, már régen. Ott is mindig magasra tette a lécet. Lábjegyzetei becsületére válnának bármely komoly állami adónak.

► Visky András: Illegalisták. Je­len­kor Kia­dó, Budapest, 2025, 549 ol­dal, 6499 Ft

Az Illegalisták olvasása közben nem tudom elfelejteni a Kitelepítést. Nem tudnám akkor se, ha akarnám, de nem is akarom. Miért is akarnám? Aki olvasta az előző regényt, nem tehet másként, mint hogy annak folytatásaként olvassa az újat, mely elé is megy a kite­le­pí­tés-történetnek, mögé is lát annak. Ugyanazt mondja, más­kép­pen. Szintén nagyon jól mond­ja, de nem ugyanazzal az erő­vel. Maradjunk annyiban: azzal az erővel mindezt nem lehetett elmondani, nem ugyanaz a di­men­zió. A Kitelepítés anyaregény, lágerregény, gyerekszemmel láttatva – és a gyerekhez nagyon közel áll az a szerző, aki ott volt a Duna-deltában. Az Illegalisták aparegény, börtönregény, felnőttszemmel láttatva – és a szamosújvári börtönben persze nem volt ott a szerző.

► A meghívás fennáll #22 – Vendég: Vida Kamilla. Kérdező: Nagy Gabriella és Szekeres Dóra. Litera Podcast, 2025. december 29.

„Az arca vagy egy nagyon fontos műsornak, fontos közéleti szereplővé léptél elő” – kezdte Szekeres Dóra, miután a felvezető háromszor is burkolt reklámot csinált az Élet és Irodalomnak, mondván, ezek a podcastok életről és irodalomról szólnak. Úgy látszik, Vida Kamilla életében csomósodnak az események, 2021-ben jelent meg az első kötete, és ugyanabban az évben lett a Partizán szerkesztője, később műsorvezetője. Politikai műsora a Vétó (Ruff Bálinttal), filmes-kultúrtörténeti műsora a Semmi kóla (Vas Mátéval). Most új műsor is indult Kampánynapló címmel (Vida, Ruff, Lakner).

Elmész, visszajössz, sose halsz meg. Ez a harmadik regény, 2025-ben jelent meg. Az előző kettő a Hajózni kell, élni nem kell (2022) és a Minél kevesebb karácsonyt (2023).  Akkor most mi lesz? Mi történt eddig? És hogyan tovább? Bognár Péter 1982-ben született, 2003 óta publikál verseket, színdarabját a budapesti Katona Kamrájában Gothár Péter rendezésében 2017 decemberében mutatták be. Az interjú a Prae műfordítótáborában, Szigligeten 2025. december 11-én este lezajlott beszélgetés szerkesztett, rövidített változata.

Barnás Ferenc Most és halála óráján című hatodik regényében a főhős, Torjai Endre pszichológus, miután nyugdíjba vonul, egy óceániai szigetre költözik. Rendezni vagy befejezni az életét? Meghalni? Megszabadulhat-e az eddigi életétől? Mi elől menekül? Lehet-e egyáltalán a halálról írni? Miért más az óceán mellett élni? Lehet-e nem egyedül meghalni? Ha menekülsz, ha nem menekülsz, mindenképpen rosszul jársz? Avagy mégsem? Milyen az emberi sors Kelet-Európában és Délkelet-Ázsiában?  Miért az Üdvözlégy egy sorának módosítása lett a regénycím?  Ilyesmikről diskuráltunk.

► Dobszerda. Váradi Júlia beszélgetése Nádas Péterrel. Klubrádió, november 26.

Nádas laza összefüggések rendszerében próbálta végigmondani a történetet, de Váradi Júlia állandóan félbeszakította, közbekérdezett, vagy elkotyogta gyorsan, amit Nádas éppen ki akart volna fejteni. A vendég békésen tűrte ezt, és mikor szóhoz jutott, igyekezett lekerekíteni a dolgokat. Az persze jó, ha Váradi pontosítja mondjuk a villa címét vagy az évszámot, de az már kevésbé jó, ha belevág a másik szavába. Szerencse, hogy a rutinos nyilatkozónak mindez meg se kottyant.

► Szabó T. Anna: Erősebb ná­lam. Novellák. Magvető Kiadó, Bu­da­pest, 2025, 264 oldal, 4999 Ft

Ezek a novellák – miként a három korábbi novelláskötetben is így volt – jórészt a szerepjátékra épülnek. Megtalál szerzőjük egy-egy érdekes, különös, néha eszement, netán tragikus vagy nevetséges életet, és összesűríti azt néhány oldalban. Szereplői ki vannak szolgáltatva a külvilágnak, de főleg saját maguknak. Próbálják megfegyelmezni féktelenségüket, próbálják nappal elfelejteni éjjeli álmaikat, próbálnak mindenféle vágyakozásaik ellenére hétköznapi életet élni, és próbálnak a szó legszimplább jelentése alapján, a legmindennapibb módon is megélni.

Az alakok, akik a rövid történetekben felvillannak, sokszor tele vannak szenvedéllyel, vadsággal, kísértéssel, máskor sóvárgással, izgalommal, keresik a kivételesség érzetét, a társat, a nyugalmat, a kielégülést, netán az elragadtatást. Talán nagy szavak ezek, maradjunk inkább abban, hogy megoldást keresnek. Mindenre van megoldás, mondhatnánk, csak nem nekik, legalábbis nem mindenkinek.

► Magvető Podcast – Egy kiadós történet, 4. Esterházy Péterről

Szívemhez legközelebb az Esterházyról szóló beszélgetés áll, hadd emeljem ki az eddigiek közül. Esterházy Péter nem egyszerűen meghatározó szerzője volt a kiadónak, hanem talán ő volt az, akiről a leginkább tudható volt, hogy magvetős, aki a leginkább reprezentálta a kiadót, és akiért a kiadó a legtöbbet tette a 70-es évektől kezdve. Persze tucatnyi fontos és még fontosabb szerzője van egy jó kiadónak, de ráadásul itt a lezárt életmű és a Magvető kapcsolatát is végig lehetett követni.

► Szilasi László: [18:48: telefon] (El nem hangzott beszélgetések anyám­mal) Naplóregény: zsolozsma és mantra. Magvető Kiadó, Budapest, 2025, 270 oldal, 5999 Ft

Két év gyászmunkája van ebben a könyvben. A műfaj, miként a szerző megállapítja, leginkább naplóregény, szerintem inkább csak napló, nem minden regény, ami több mint kétszáz oldal. Az elmaradt telefonbeszélgetések helyett születnek a naplóbejegyzések. Azt olvasom, hogy a Szentírás megtiltja a halottakkal való beszédet. Tényleg? Annál jobb, hogy mindez megszületett. Azt is írja a szerző, hogy van egy befejezetlen regénye, de abban nincsen szeretet, ezért félbehagyta, ebben viszont van szeretet, tehát ezt befejezte. Tényleg van benne. Azzal tudom bizonyítani, hogy ilyesmit is le mer írni a fiú: „fölhívtalak, akár napközben is, hogy halljam azt a kibaszott hangodat” (43.). Ugyan­is az anya majdnem teljesen „siket” volt már, élőben szinte elviselhetetlenül. Aki mindezt le meri írni, az szeret. Az anya pedig ugye mindig örül, ha hívják, de hát ez meg az anya definíciója.