Szajbély Mihály

Luhmann szerint a modern társadalom működését – a korábbi, középpontot és egységet biztosító hierarchia helyett – egymás környezetében létező, egy-egy szerepkör optimalizálásáért felelős, műveletileg zárt részrendszerek biztosítják. A részrendszerek egyenrangúak, de egymás szerepkörét nem képesek átvenni. A gazdaság nem tud igazságot vagy szépséget termelni, csak profitot, a tudomány nem képes szépséget vagy profitot létrehozni, csak igazságot, a művészet nem képes igazságot vagy profitot alkotni, csak szépséget. Ugyanakkor a gazdaság megfigyelése nyomán a művészet létrehozhat szépséget, a tudomány igazságot, a művészet vagy a tudomány alkotásainak értékesítésével a gazdaság termelhet profitot.

Tovább

Vladimir Kecmanović: Az ágyú forró volt
Vladislava Vojnović: Kecskefül
Végel László: Temetetlen múltunk
± 30. Esszék a közelmúltról és a közeljövőről

Tovább

Amikor véget ért az 1907–1908-as egyetemi év, Csáth – ahogyan évek óta mindig – hazautazott Szabadkára. A kánikulai napokat persze nem a városban, hanem Palicsfürdőn töltötte. Ez azonban most nem érdekes. Fontos viszont, mégpedig életműve alakulástörténetének a rekonstruálhatósága szempontjából, hogy barátjával és lakótársával, a szintén medikus, de orosházi illetőségű Rajz Sándorral a nyári hónapok alatt sem szakadt meg a kapcsolata. Augusztusra közös velencei utat terveztek, már csak ezért is sűrűn fordultak a levelek Szabadka és Orosháza között. A legelsők egyikében, amelyet kézbesített a szabadkai postás, Rajz egyebek mellett azt a kérést fogalmazta meg, hogy „legközelebbi leveledben írjál Szepikém a Traumbedeutungról.”  A Szepinek becézett Brenner József, azaz Csáth nyilván tudta, hogy barátja mire kíváncsi: a szerzője nélkül és hibás címmel említett mű nem más, mint Sigmund Freud Traumdeutung, azaz Álomfejtés című munkája.

Tovább

De a leglényegesebbet, a mű vonzerejének igazi titkát megint csak Weöres Sándor ismerte fel. Úgy találta, Végel az amerikai beat-irodalom emblematikus alakjának, Kerouacnak az erejével jeleníti meg az ifjúkori vágyak közötti vergődést, a boldogsághajszolás világát, s ez annak köszönhető, hogy átéli és nem elítéli hősei világát. „Igazad van: ítélni könnyű, de cselekvőn-szenvedőn átélni, és kísérteties erővel megjeleníteni, ezt csinálja meg valaki! És te megtetted.” Ez az átélt kívülállás, az erős ítéletek hiánya, a távolságtartó empátia paradoxonja adja a Makró varázslatos és utánozhatatlan báját.

Tovább

Az ÉS könyve májusbanTolnai Ottó: Nem könnyű. Versek 2001–2017. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2017, 379 oldal, 3499 Ft

A költészet Tolnai számára életműködés, de nem átesztétizált élet, hanem szarszappan gyémánttömbjeiből épített piramis (Nem ravaszkodás). Nem a rút esztétikája, hanem valami olyasmi, ami rálátást enged a rút és szép meghaladott binaritására. Nem ábrázolja, hanem íráson keresztül érzékeli a létet. Éppen ezért sokat ír, de ez ne ejtsen zavarba senkit. Működésének rizomatikus voltából következik, hogy olvasását bárhol el lehet kezdeni, bárhol abba lehet hagyni, máskor és máshol újrakezdeni. Lehetne persze fanyalogni is. De gondoljunk inkább arra, hogy mekkora szabadság ez, mekkora gyönyör. A régi Jókai-olvasók szabadsága, amikor megérkezett a családi otthonba a 100 kötetes jubileumi kiadás. Azóta azért szerényebbek lettünk, írók és olvasók egyaránt, de jól esik tudni, hogy a Nem könnyű a Tolnai életműsorozat harmadik kötete. Világpor és Gogol halála, Virág utca 3. Jól esik együtt lapozgatni őket, együtt olvasni prózát, korai és kései verset.

Tovább

Tovább

Hermann Zoltán: A boldogtalanság iskolája. Esszék, tanulmányok az érzékenység és a romantika korának magyar irodalmáról. Ráció Kiadó, Budapest, 2015. 335 oldal,2900 Ft

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2021