Tillmann J. A.

BOLDOG SAJGÁS Sajátos örömérzet, ami leginkább a vízben és gőzben történő, kellően hosszas elmélyülés másnapján áll elő.

GONDOLKODNI 1. Tudatos értelmi tevékenységet folytatni. 2. „[A]nnyi, mint tetten érni magamban a szétszóródást és ennek görcsös ellenmozdulatát: az én-birtoklás görcsét, az önismétlési kényszert, amely megállítja bennem a nyelv áramlását, és megbénítja a dialogikus kapcsolatot.(Tábor Béla szíves közlése)

GÖRÖG ZENE Többnyire magas hőfokon formált, erősen tömörített mediterrán létélmény.

HAB 1. A mozgásban levő víznek hánykódó fölszíne, gördülése, egymás fölébe tódulása. (Czuczor és Fogarasi szíves közlése) 2. A habilitált jelző rövidítése.

Tovább

Az arcképek tömege és növekedése nemcsak az arcok érzékelésére nézve van hatással, hanem az értékelésére is. Ha valamiből egyre több van, és egyre könnyebben elérhető, az veszít az értékéből. Az arcképek tömegessé válása esetében is ez megy végbe: „a tömegmédiák dömpingáruként kínálják minden portré motívumát, az arcot, így nagyon olcsón lehet hozzájutni.” – állapítja meg Hans Belting az arc történetéről szóló könyvében. A jelenségre először Walter Benjamin reflektált: a korai fotográfiák kapcsán arról ír, hogy „az emberi arcot valamilyen hallgatás övezte, s ebben pihent meg a tekintet.”

Tovább

Tovább

Tovább

Az utóbbi évtizedekben számos tanulmány foglalkozott a gondolkodását ért kelet-ázsiai hatásokkal. Heidegger kétségkívül ismert – főként a korabeli új fordításoknak köszönhetően – kínai és japán írásokat, voltak japán kollégái és tanítványai. Ebből azonban korántsem következik, hogy gondolkodása maradéktalanul kompatibilis volna a tao vagy zen klasszikusaival. Hasonlóságokat persze lehet lelni; mint ahogy Meister Eckhart esetében is kimutathatók a buddhizmushoz hasonló gondolatok – anélkül, hogy valaha értesült volna Buddha tanairól.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Balogh B. Mártonnak, Árkádiába

Az ember természeti adottságait meghaladva vált emberré: maga kezdte formálni környezetét, s vele magát. Eszközöket talált vagy alakított ki: tetőt emelt hajléka fölé, falakat húzott hálóhelye köré, síremléket állított halottainak. Emberlétünk ugyanis, a közkeletű elképzeléssel ellentétben, nem pusztán az eszközhasználatnak köszönhető; erre az állatvilágban is számos példa van. Az ember eredendő, az állati léten túlmenő képességéről szóló munkájában Hans Jonas meggyőzően érvel amellett, hogy az eszközhasználat mellett döntő jelentősége volt a képalkotásnak és a síremlékállításnak is.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Megnyitó

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2021