Szávai Géza

A százados nem fél attól, hogy a vadul száguldó, túlhajszolt dzsip felborul. A sebességtől mind szilajabb jókedvében elvigyorodik. „Fejre állunk?” Gyorsan elnyomja a vigyort, nehogy az őrvezető helytelenül értelmezze. „Hát akkor majd fejen állunk. Talán ez az állás állana helyesen nekünk. Miminek mindenképpen. Fejre állna, és beállna Északnak!”

– Így kell ezt, katona! Vegye csak egyenesbe a labirintusokat!

Az őrvezető nem jelentette, hogy „értettem”. Mert nem értette, csak sejtette, hogy mit mond a százados. Amikor azt mondja neki, hogy „katona”, akkor nem őt szólítja, hanem csak úgy beszél. A levegőbe. A levegőben pedig sok minden elfér, az is, ami nem egy őrvezetőre tartozik, vélekedett Elek András.

Egész életében hasonlóképpen vélekedett. Élete vége felé ezt többször is megállapította. Elégedett számvetésekben Ellával, fenn Északon, Svédországban, a világ tetején.

Tovább

A bőrkabátos szekusok helyett rendruhás, nyakkendős, udvarias szekusok érkeztek, és atyai érdeklődést mutattak Farkas Géza iránt. A szigorú igazgató, Beder Vilmos lemondóan hallgatta amint a fővárosi szekusok kihallgatják Farkas Gézát, és alig képesek elrejteni csodálkozásukat: „A fiú normális, tényleg nem idióta!” Beder Vilmos igazgató elvtárs keserűségét, értetlenségét leplezve, szolgálatkész szenvtelenséggel tárta szét két tenyerét, tegyenek az elvtársak, amit ilyen… esetekben tenniük kell.

Farkas Géza már az egyetemi feladatgyűjteményekben merült el. És kerékpározott. Segédkönyvelői fizetéséből Ingeborg Hauser is vásárolt egy kerékpárt. Jó időben nem busszal, hanem kerékpárral ingázott. 

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2020