Három köteten van túl, a kortárs magyar irodalmi élet karakteres hangja. Petri György hatásával lépett be ebbe a világba, nem véletlen, hogy a személyes és a közösségi együttesen értelmezhetők nála. Gyakran kérdezik, örömmel válaszol, szívesen politizál is. A Garázsmenet, a Holtidény és a Torkolatcsönd mellett számos antológia szerzője, munkái kritikusok és fordítók számára is izgalmasak. Véleménycikkei rendszeresen jelennek meg, a közművelődésben dolgozik.

► Kali Ágnes: Megvakult angyalok. Kalligram Kiadó, Budapest, 2023, 60 oldal, 2990 Ft

Kali Ágnes első kötete nem múlik el nyomtalanul a folytatásban sem. Az Ópia alakja az apa, pontosabban a hiányzó, az öngyilkos apa, a világmindenség maga. Ez teljesen átalakul a Megvakult angyalokra. Az apa itt már van, hogy az anya férje, ráadásul az anya kerül piedesztálra. Vele, az ő túlélésével, az ő életigenlésével zárul a kötet, mintha keretbe foglalnánk a két könyvvel egy teljes családtörténetet. „Hazautazom új személyi igazolványt csináltatni. Bizonyítani a személyiségem. Becsengetek a kettes lakrészbe. És Mama ajtót nyit nekem.”

Joe Bidentől Lilithig terjed a beszélgetés íve, ha egy asztalhoz ülünk vele. Az első kötetének komoly visszhangja volt, irodalmi és színházi sikerei saját bevallása szerint annyira fiatalon érték, hogy azzal bizony dolgoznia kellett. Tegnapig trófea – mondja az egyik versében, miközben nyílt és őszinte punkként vállalja a küzdelmeit. Az Ópia és a Megvakult angyalok című verseskötetek erdélyi és frissen Budapestre költözött szerzője most dramaturgként dolgozik.

Sir Walter Lawry Buller, a XIX. századi új-zélandi ornitológus évek óta kíséri, a karakter a harmadik kötetre már verses regényt követelt magának. A Mastercard – Alkotótárs pályázat egyik nyertese volt férfi kategóriában ugyanezzel a történettel, miközben a közéletiség és politikum foglalkoztatja nemcsak magyar, de skandináv kitekintésben is. Nemzetről, Skandináviáról, madarakról és egyéb bagatellekről beszélgettünk.

Zaj, kiabálás mindenhonnan, szerepek és ítéletek – ezek között vág ösvényt Turi Tímea új kötete, hiszen azt mondja, Egyszerre egy beszéljen. A mítoszok és bibliai történetek erdejében, de nagyon is a mában járunk, olyan szövegvilágban, ahol a szerkesztői létből ismert működés poétikai szervezőerővé válik. Férfiról és nőről, a zsidóságról s benne az ima megtartó erejéről, az identitás fluiditásáról beszélgettünk.

► Kellerwessel Klaus: Hátam mögött a hulló porcelán. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2023, 76 oldal, 2999 Ft

A Hátam mögött… az elfogadás és az önismeret kötete, az „Anyám pszichiáter, apám pszichopata.” belátása és beismerése, ahogyan az első, ciklusokon kívüli vers, a Szerenád kezdő sora mutatja. József Attila-utalás, irónia, mégis a teremtés és teremtődés rendjének igazolása egyben. Erre erősít rá a kötetvégi siva, a „megtanultam ignorálni / a hulló porcelánt mögöttem” bölcs belátás, a hibák felvállalása, a tökéletlen integrálása.

Két vers- és egy prózakötet szerzője, de útirajzai is megjelentek már Pályamatricák címmel. Fotóval, filmmel, könyvillusztrálással is foglalkozik. Inspirálják a helyek, de Szatmárnémeti, a szülővárosa az alfa és az ómega az életében, miközben Koszovóban és Makaóban is megtalálja a kapaszkodókat. Erősen figyel másokra, a legutóbbi, Személyes okok című verseskötete pont ebből a figyelemből született. A paradoxonok embere.

A Boldogtalanság az Auróra telepen című első könyvéért már Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjat kapott, a Mágneshegy nyula és a Vázlat valami máshoz „closet”-jei szinte védjegyei. Szereplői hétköznapi, apró kegyetlenségek között élnek, ő pedig élesen és pontosan mutat rá mindezekre. Réka, Enikő, Magdi, Györgyi, Ági és Anikó mi vagyunk, itt élünk együtt mindannyian. Nézünk, és egymásból olykor semmit sem látunk.

A Wilton-diptichon egyik képét választotta a kötete borítójául, miközben Psyché, Odüsszeusz és Ofélia is meg-megfordul a verseiben. Meglehetősen erős kezdés az övé, amit nehezen lehet mintába illeszteni, ám elemi tapasztalat, hogy az olvasó „bizonytalan ideig még kering”. A Jelenkor Kiadónál megjelent Hullámtörő szerzőjével beszélgettünk a Budapest–Pozsony tengelyen az éterben.

Költő és filmrendező, de fotósként is ismerjük. Forgatott már filmet a Ceauşescu házaspár kivégzésének gyerekjátékként való adaptálásáról és egy gyermekotthon albínó kamasz lányáról is a dévai vár árnyékában, a viperák és vonatsínek világában. A pillanatok rögzítője. A Kétvízköz utáni második verseskötete május végén jelent meg. A borítón a mexikói szürrealista festő, Leonora Carrington Bird Bath című munkája látható, ritka összhangot mutatva A gonosz falu legszebb lakóival.

Kormányos Ákos kapta 2021-ben a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjat a Töredezettségmentesítés című verseskötetéért, ami a Fórum és a FISZ közös kiadásában jelent meg. A szerző második könyve saját mozgáskorlátozottságát tematizálja és formálja a töredékeket egységes egésszé, miközben emberi gyarlóságunkkal is szembesít. A költő a Szegedi Tudományegyetem Onkoterápiás Klinikáján pszichológusként dolgozik.

„Neked nem szabad sajnálkoznod.” Ezzel a zárósorral jelent meg Seres Lili Hanna első kötete, a Várunk, 2019-ben a Fiatal Írók Szövetségénél. Vers mellett prózát ír, műveit minimalizmus és fragmentáltság jellemzi, doktori disszertációjában a kortárs magyar irodalom szegénységábrázolásával foglalkozik. Elkötelezett vitapartner nőket érintő kérdésekben. Antal Nikolett beszélgetett vele.

Vida Kamilla 1997-ben született Pécsett. Első kötete, a Konstruktív bizalmatlansági indítvány 2021-ben jelent meg a Magvetőnél. Rendszeresen ír nemcsak verseket, de közéleti témájú cikkeket, publicisztikákat; kultúraszervező munkája jelentős. „Nem tudom nektek azt mondani, hogy minden rendben lesz” – idézi kötete mottójaként Gyurcsány Ferencet az őszödi beszédből. Mindezekről és mindezekből kiindulva kérdezte Antal Nikolett.

Ketten egy új könyvről – Schein Gábor: Ó, rinocérosz. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 166 oldal, 3299 Ft

Az Ó, rinocérosz címválasztásában is tisztelgés a Metamorphoses szerzője, Ovidius előtt. A római költőt 2017-ben a szenátus felmentette és rehabilitálta, miután Augustus császár száműzte Kr. u. 8-ban. A „súlyos igazságtalanságot jóvátéve” Ovidius tehát újra szabad, „Nagyorrú költő, hazatérhetsz, / a száműzetés letelt. (…) Kell más vigasz? (…) …semmi sem tart örökké.” Fanyar humorú, rezignált eset, ahogyan a róla szóló ének is az. Egy happy enddel végződő mese, amiben a boldog véget már nem érhette meg a főszereplő, így jelentősége tulajdonképpen nincs. Mese, amely van is meg nincs is, akár a rinocérosz.

Terék Anna: Háttal a napnak. Forum Kiadó–Kalligram Kiadó, Bu­da­pest, 2020, 117 oldal, 2990 Ft

Terék olyan szorosan építkezik ebben a kötetben, hogy alig jutunk levegőhöz. Az első két vers már önmagában a halott apa képéig jut, hogy a harmadikban, a Kitömött zsebek címűben máris működésbe hozza az érzékelhető, de jelen nem lévő tűpontos leírását. A zsebek figurálisak, emlékekkel vannak kitömve, ám éppen az a megrázó, hogy a zsebekben lévő tárgyakat soha nem látjuk, pusztán tudunk róluk. Mindennek, amit a versbeszélő mond, címzettje van, egy láthatatlan férfialak „uram” megszólítással, nem Isten, de az emberihez túlzottan megfoghatatlan. „Képzelje, uram, az orvosok / egy lyukat vertek a légcsövébe, / hogy ott járjon ki-be a levegő (…) Mintha apám csukott szájjal / fújta volna ki-be / a torkán a halált.” A légcsőbe vert lyuk egyszerre jelenti az élet biztosítékát, az idő meghosszabbítását, ugyanakkor a jövő hiányának tökéletes alakzata is.

Ketten egy új könyvről – Zoltán Gábor: Szép versek 1944. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 368 oldal, 3990 Ft

A Szép versek 1944 döbbenetes olvasmány. Katartikus, ahogyan Radnóti sorai visszamenőleg is igazságot követelnek maguknak – „…csodákban hittem, s napjuk elfeledtem.” (Levél a hitveshez) – s még azt is maguk alá gyűrik, amikor legszívesebben csak annyit gondolnánk: „Haza? /Ha-ha!” (Vas István: Szeptemberi jegyzetek)

Hermann Veronika: Helyettem a nyelv. Identitáspolitikák az irodalomban. Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár, 2020, 209 oldal, 1600 Ft

A kötet identitást és szöveget, szöveget és nemzetet, szöveget és társadalmat olvas egymásra, éppen azok konstrukciós volta miatt, hiszen mindig és kizárólag a hatalom aspektusából képzelhetők el és írhatók le, hatalmi terek és diskurzusok formálják. Ebben az értelemben a nemzet mint olyan sosem objektív és rajtunk kívül álló tényezők összessége, hanem sokkal pontosabban írható le a fiktív szövegek létrejöttének gesztusaival. Ha Hermann kötetét távolabbról vizsgáljuk, akkor könnyen és érthetően világít rá azokra a szintén aktuális (mert az aktuálpolitika által azzá tett) kérdésekre, hogy mi a társadalomtudományok haszna a XXI. században.

Neszlár Sándor: Egy ács nevelt fiának lenni. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2018, 144 oldal, 2999 Ft

Neszlár veszélyes játékot űz: a gondolatok és asszociációk nyílt közlésével egy különösen erős és személyes, róla alkotott kép kibontására ad lehetőséget. A fent említett látszólagos személytelenség ugyanis egyre közelebb visz ahhoz az értelmezéshez, mely szerint a narratíva gazdája ő maga, így válik minden sor egyre személyesebbé. Hiszen a gondolatok szabad folyásának utat adni, hagyni a kontroll elvesztését, sebezhetővé teszi, és ez a sebezhetőség, a másik közel engedése egyfajta statementté válik; az írás céljává és eszközévé egyszerre. Veszélyes játék ez a struktúra abban az értelemben is, hogy olvasás közben kevés kapaszkodót kapunk, kalandozunk a futó szerző-elbeszélővel együtt, miközben igenis zavar az ismeretlenség. Az 1111 mondat 1111 kilométer, s mint Az Ezeregy éjszaka meséiben, amíg fut, addig egészen biztosan ír is. Kétféle függőség vagy belső kényszer egymásra vetítése, melyek között a szünetek tényleges, valós, alkotás közbeni szüneteket is jelentenek. „Amerre a legjobb, ezt tetováltatni a lábadra.” Amerre a legjobb, arra tartani. S ez a kötet valóban arra tart, ahol a legjobb.

Csepregi János: Morgensternt tiszta papírra – 1942. NOW Books&Music Kiadó, 2018, 178 oldal, 2790 Ft

Csepregi kötete kevésbé tekinthető lázadásnak (bár egyértelmű, hogy vannak ilyen céljai), a versek ugyanis sokkal inkább működnek a személyes, az egyéni nézőpontok, mintsem a kollektív, az egyetemes felől. Nem véletlen, hogy a személyességgel átitatott ciklusok, mint a Szublimál, az Így vonulunk ki vagy az Ahogy az már a régi könyveiddel történni szokott emelik oda ezt a kötetet, ahol a helye van: töredékes és töredelmes, rezignált fájdalommal átitatott, olykor megrendítő sorok összességébe. A versek vizualitása, a hozzájuk tartozó látvány is ezekben a ciklusokban válik igazán a sorok közé ivódó, masszív réteggé.

Csutak Gabi: Csendélet sárkánnyal

Mécs Anna: Gyerekzár

Juhász Tibor: Salgó blues

Csepelyi Adrienn: Belemenés