Kerékgyártó István

Néhány héttel nemzetgyűlési képviselővé választása előtt Luko Voditi üzent a tartótisztjének, Mekan Wurm századosnak, hogy azonnal találkozniuk kellene.

Már a múlt héten is iderángattál, úgy látom, nagyon sietős neked, Luko, mondta a százados, mikor leült a presszóban a sarokasztalukhoz. Már biztosan azt hiszi ez a pincércsaj, buzik vagyunk, hogy állandóan itt sugdolózunk a félhomályban.

Mekan, a halogatás kockázatos dolog. A politikában a második nem kap díjat. Mi pedig nyerni akarunk.

Nem akarok én a politikába... 

Nem te, hanem én akarok, Mekan! Te meg segítesz nekem, mert ez az érdeked. Tehát: az a kérdésem, hogy hozzá tudsz-e férni az összes beszervezési aktához és a hozzájuk tartozó jelentések dossziéihoz.

Tovább

Beteszem a gépbe az ötezreseket, kattogva pörögnek a bankjegyek, kiírja, mennyit számolt, aztán egyenként magam elé dobva átnézem őket. Ezt szeretem legjobban. Amikor rám néz Stefi gróf a pénzről, és ha elég gyorsan dobálom, mintha bólogatna: igen, én is kívánlak!

Szerelmes vagyok ebbe a szakállasba. Imádom a szomorkás tekintetét, hogy a jobb szeme lejjebb van egy kicsit, és hogy az állát kiborotválta, csak a tokáját borítja szőr. Egy picit kopaszodik, de nem a feje búbján, mint a Lajos, a sarki hentes, aki izzadtan, vérfoltos trikóban nyomja nekem a rossz dumát, akit csak azért nem küldök a fenébe, mert elteszi nekem a borjúnyelvet. Miközben tömöm magamba a főtt nyelvet, anyám azt mondogatja, ez bánatevés, egy magazinban olvasta, én meg arra gondolok, hogy rohadjon meg a magazinműveltségével. 

Tovább

Virág Lukács tizenhárom éves múlt, amikor apja megvette Korpát. Ő nevezte el a malacot, mert amúgy soha nem adtak nevet a disznóknak, amit évente neveltek, hogy fölhizlalva a karácsony előtti levágják. Pedig Korpa olyan volt, mint a többi malac, amit korábban hozott az apja, rózsaszín, fürge kis jószág, aki döfködte nedves orrával Lukácsot, mikor a moslékot hozta neki a vödörben, ugyanis Lukács dolga volt a malac etetése, a bátyja már jó ideje nem segített neki. Ő mégis nevet kapott Lukácstól. Az állat már messziről megismerte lépteit, hangos visítással fogadta, és nem csak akkor, amikor ételt vitt neki, hanem, ha csak benézett hozzá az ólba.

– Gyere csak, Korpa – súgta Lukács a malacnak, miután fölhajtotta lelógó fülét, és közel hajolt. – Ma a rómaiakról tanultunk, hogy azok cirkuszban nézték, hogyan marcangolják szét a vadállatok az embereket. Majd, ha felnövök, és császár leszek, nekem is lesz ilyen cirkuszom, és ott apát dobjuk majd az oroszlánok elé. Mit szólsz ehhez, Korpa?

A malac tűrte a fiú közelségét, sőt, lefeküdt elé, akár egy kutya, és nyugton maradt, mintha értette volna, mit beszél.

Tovább

Ekkor elszabadul a pokol. Vagy öten kezdenek tüzelni a képre. Pillanatok alatt eltűnik az asszonyság másik szeme is, a homlokán két lyuk, és mintha bekapott volna egy golyót, a két ajkát is felszakítja egy lövés. Ekkor mások is beszaladnak a fegyvereikért, néhányan sörétes puskát is hoznak, hamarosan a becsapódó lövedékek teljesen szétszaggatják a képet.

– Van még a falon rusnya fehérnép! – rikoltja a miniszter, és mindenki visszamegy a lépcsőhöz.

Parázs vita támad, melyik asszony a legrondább, végül három képet is kivisznek, a bokor elé támasztják, és hatalmas versengés, fülsiketítő lövöldözés kezdődik. Mindenki üvölt, hogy éppen melyik asszony, mely testrészét találta el.

Vidra nézi őket, szinte felfoghatatlan ez az őrült bacchanália, a dörrenések, a röhögés, az üvöltések, éppen ő is indulna a puskájáért, mikor mind a három kép teljesen megsemmisül.

Csönd támad. A miniszter és korosabb kollégái szó nélkül a szobájukba indulnak.

Csak öt államtitkár és helyettes államtitkár marad, mindannyian a harmincas éveik végén járnak, akár Vidra, aki ugyancsak az udvari asztalhoz telepszik a langyos, holdfényes estében.

– Na, végre eltűntek az öreg trágyaszagúak – mondja Dobos Roland, az agrárminisztérium tagbaszakadt, borzas üstökű helyettes-államtitkára.

Tovább

– Főnök, a püspökünk szarik ránk, megint másról dumált.

– Milán fiam, elmész a püspöki irodavezetőhöz, és megtudod tőle, hogy mi a lófasz van. Értesz engem?

– Értelek – bólintott a tanársegéd, mert tényleg értette. A professzor nem szívesen vonta volna felelősségre a püspököt, hát odaküldte alantasát a püspök alantasához. 

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

A mi Szívünk

avagy Darvasi 50

 

TEMATIKUS PRÓZAÖSSZEÁLLÍTÁS

Majdnem minden szempontból kerek a jubileum, Darvasi László kollégánk, aki hónapról hónapra Szív Ernő bőrébe bújva mulattatja önöket a Tárcatár rovatban, tizenkilenc és fél éve dolgozik az Élet és Irodalomnál. Nincs ki a húsz, marad a születésnap. Darvasi október 17‑én lett ötvenéves. Ez alkalomból barátai, szerzőtársai írták novellahőssé.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

(A Bázis Szobrászegyesület kiállítása, Művészetek Palotája, megtekinthető november 25-ig.)

Tovább

Két pesti nyomozó

KRIMINOVELLÁK

Olasz tészta és francia rongyos kifli, krimiszerzőink imádják a gasztronómiát is meg a szép nőket, ha magánnyomozók, ha balerinák egyaránt. Kerékgyártó István nyomozója a Szervita térről indul, és Párizsba utazhatunk vele, Cserna-Szabó András a Rózsa utcától a Király utcáig vezet minket, és közben megidézi nekünk Petri Györgyöt. A két kriminovella az ÉS felkérésére született.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2021