(Gaál József Trianon heraldikák című kiállítása a Godot Galériában november 14-ig látható.)

(Fóris Katalin, T. Doromby Mária és Vigh Krisztina textilművészek kiállítása a K. A. S.  Galériában október 15-ig látható.)

(A tenger éneke. A kiállítás a 2B Galériában október 22-ig látogatható.)

 (Lajta Gábor képei a balatongyöröki Bertha Bulcsu Művelődési Ház kiállítótermében láthatóak augusztus 19-ig)

(Szabados Árpád emlékkiállítása a veszprémi Csikász Galériában szeptember 5-ig látható.)

Szabados Árpád képeinek sorát járva a néző mégis felismer valamit ebből a fényből, tárgyból és szellemből összegyűrt valóságnak a mibenlétéből. Talán megérezve, hogy alkotói ideje rövidre fogott, Szabados olyan esszenciális képsorozatot hozott létre, amely föld, ég, levegő, fény (és érzés) együtteséből összerakva mindannyiunk csendes és elmélkedő, meditatív figyelmére tart igényt.

(Dallos Ádám képei az Artkartelben augusztus 22-ig előzetes bejelentkezés után látogathatóak.)

Mégis az első, eruptív hatás után továbbszemlélve a műveket megállapítható, hogy viszonylag kevés tényleges mozgás, cselekvés van e mozgalmas vásznakon, inkább az egyes motívumok belső részletei, felületei adják a folyamatos vibrálás élményét. Dallos nem enged nyugalmat a néző szemének, a kép minden szegmensében történik valamilyen változás.

(A Várfok Galéria kiállítása 2020)

Különös és jó érzés úgy belépni egy kereskedelmi galéria ajtaján, hogy már a kiállítás címe elvonatkoztat. Mitől is?  Attól a megszokott állapottól, hogy az adott kiállítás feltehetőleg a galéria egy művészének vagy művészeinek bemutató – évi rendes, kötelező – tárlata, melynek során a látogató megnézheti a friss alkotásokat meg az árakat, és dönthet, vásárol, vagy sem. Itt és most a Várfok Galériába lépve szembetűnővé válik a különbség, ez nem egy bemutató tárlat, nem képvásár, hanem valami más.  A tárlat címe Rendkívüli művek, rendkívüli időkben, illetve Tájvédelmi körzet. Tematikus kiállítás a galéria művészeinek munkáiból, „hozott anyagból” álló érdekes és különös anyag tárul a néző elé.

(A Két nap, két hét című kiállítás a Vintage Galériában. A kiállítás június 20-ig látható.)

Öt művész, öt falrész, folyamatosan ismétlődő csend. A Vintage Galéria új kiállításának csendjébe belehallhatjuk Steve Reich bármelyik finom repetitív művét vagy Terry Riley muzsikáját. Ismétlődés, változatok egy ismétlésre, folyamat mint ritmus és szekvencia. Ezek a fogalmak bukkannak fel a kiállítóterem falain lévő művek megnézése során. A hetvenes-nyolcvanas években keletkezett két alkotás Attalai Gábornak a kiállítás címéül is szolgáló három minimalista műve, az Egy nap, a Két nap és a Két hét (1972), illetve Vera Molnár 1983-ban készült Electra című grafikája. A 90-es éveket Gémes Péter és Türk Péter egy-egy izgalmas műve képviseli, majd a 2000-es évek második évtizedéhez Szíj Kamilla 2015-ös hidegtűkarca tartozik. Négy évtized az ismétlődések, a finom elmozdulások, a sorozatok jegyében.

A vírus és következményei mindent átírtak. Átírták viszonyunkat a kiállítási műfajhoz, átírták kiállításlátogatási szokásainkat is. Manapság – ahogy  egy művésztanár fogalmazott – alsógatyában is ellátogathatunk egy műterembe, ha azt bemutatják a cyber térben, papucsban slattyoghatjuk végig a múzeumok termeit. Jó ez? A lehetőség, a munkák megtekintése, az ismeretek begyűjtése szempontjából igen. De az alkalom, a tér befogadása, a mű megtisztelése azzal, hogy rákészülünk, felöltözünk, odamegyünk, a közönséggel együtt gyönyörködünk. Nos ettől megfosztott a járvány, a karantén, s ez nem jó.

Jobb híján azonban érdeklődve figyelhetjük az egyes kiállítóintézmények túlélési stratégiáit, a művek, művészek bemutatásának újfajta – vagy konzervatívabb – formáit.