Hosszú nap volt. Korábban kelhettem a szokásosnál, dél­előtt, talán már reggel. Enni a jó ég tudja, mit ettem abban az időben, de biztosan emlékszem, hogy aznap szinte semmit. Lehet, egy kiflit mackósajttal, vagy inkább szertartásos reggelimet: néhány szem háztartási kekszet teával. Ha az a nap az a nap volt. Egy buliba voltunk hivatalosak, de furcsamód mintha egészen korán lett volna, kora délután, dél körül vagy már délelőtt elkezdődött? Ha tényleg buli volt, és nem csak összeverődött egy társaság az egyik miskolci arcnál. Erőben voltunk, ifjak, ifjúságunkkal élők, ifjúságunkat tékozlók, veszettek. Összehajoltunk egy asztal körül, lehetett, aki könyökölt, akár játszhattunk volna is valamit, de nem játszottunk, vagyis hát dehogynem.

De miért ragaszkodott Ady Endre ennyire ehhez az eszméhez? Miért háromszavasak a címei? Bőven található rá magyarázat. Mindenekelőtt a három kerek szám. „Három a magyar igazság.” Népmesei. Felső, középső és alsó világ. A teljesség igézetét-ígéretét sugározza. Életes. Benne van az akarás. Mágikus. Olyan, mintha a szerző címeivel ráolvasna a saját verseire. Pogány és szakrális. Egyszerre ősi és modern, ahogy azt Ady szereti. Jelképisége gazdag.

Ha viszont nem mint szimbólumot tekintjük e számosságot, szemünkbe ötölhet díszítő szerepe. A kevesebb karcsú, a több túlbeszélt. A versek épületek, címük háromszavassága az oromzat ornamentikája. Vagy a homlokzat ablakának hármas osztata. Tekinthető szecessziós stílusjegynek.

Motiválhatta a címek hármasságát a megkülönböztetés vágya, talán inkább az első időkben, az úgynevezett zsengéktől vagy az alkalmi, nem komolyan veendő versektől való megkülönböztetésé, lehetett a szerzői kanonizáció jele, afféle opus-szám.

Még erősebben irányulhatott a megkülönböztetési vágy az életművön kívülre — vagyok én, Ady Endre, a háromszavas, és ti (önök vagy maguk) többiek. A cím háromszavassága a személyiség bélyege, (József Attila szavával) „áruvédjegy”. Végül is elég magyarázat lenne már önmagában az is, hogy ez adys.

Lenne még valami részemről...

Roberto Calasso: Ka. For­dí­tot­ta Lukácsi Margit. Polaris Könyv­kiadó, helymegjelölés nélkül, 2020, 490 oldal, 3950 Ft

A recenzens nem állítja, hogy meg tudja könnyíteni annak a könyvtárosnak a dolgát, akinek e könyv besorolása a feladata. El tudja képzelni a szépirodalmi és a vallástudományi művek között is. Van benne egy adag ismeretterjesztés, történetfoszlányok elevenednek meg a hindu mitológiából, amelyek szétválaszthatatlanul ölelkeznek az értelmező részekkel. E könyvnek, úgy látszik, a hindu mitológia nemcsak a tárgya, hanem a nyelve is; egy-egy szó, egy-egy félmondat vagy mondat erejéig ugyan mintha eltávolodna tőle, kinézne belőle, de csak azért, hogy a tekintet azután visszaforduljon, a gondolatmenet visszatérjen a tárgyalt rítusok rendjébe. Ha élhetek e képpel: tajték a hindu mitológia tengerének felszínén.

Birtalan Ferenc: Akár egy etűd. Liget Műhely Alapítvány, Budapest, 2017, 90 oldal, 1800 Ft

Mégis milyen ez a költészet? E kötet alapján nem a kiemelkedő, nagy verseké, hanem a magas színvonalú építkezésé. Gyenge vers nincs is talán benne, és ez szerkesztőit, Levendel Júliát és Horgas Juditot is dicséri.

Alanyi költészet tárgyias stílusban. Fikció, de másféle fikció az, ha a szerző – hasonlatosan az álommunkához – a tapasztalatokat eltolja egymástól, és az is más, ha a fikcionalitás elsősorban a nyelvi megalkotottságban jelentkezik, ám a szerző arra törekszik, hogy ragaszkodjon a tényekhez, ahogyan azokat ő ismeri.

B. Juhász Erzsébet: Mesék az éle­­temből