Ha november 3-án Joe Biden diadalmaskodik az elnökválasztáson, amire jó esélye van, akkor a világpolitikában páratlanul járatos elnöke lesz az Egyesült Államoknak. Trump elnök négyéves kormányzása alatt az Egyesült Államok a liberális nemzetközi rend támaszából annak fő rombolójává vált, ami Washington globális szerepének és befolyásának hanyatlását vonta maga után, az űrbe Amerika stratégiai riválisai nyomultak be. Anti-Trumpként határozva meg magát Biden az amerikai nemzetközi politika restaurációja mellett száll síkra; az ügyletközpontú trumpi vonallal szemben értékalapú, demokrácia- és emberijog-hangsúlyos világpolitikát követne. Mit jelenteme mindez a Biden-kormány szövetségi kapcsolatait és a fő stratégiai versenytársakhoz, Kínához és Oroszországhoz fűződő viszonyt illeően? Jól járna-e Bidennel Kelet-Európa és Magyarország?

Azonkívül, hogy a hivatalban lévő amerikai elnököket általában újraválasztják, most látszólag minden az ellen szól, hogy Donald Trump újrázni tudjon november 3-án. Sorozatos kormányzati hibák miatt Amerika lett a koronavírus-járvány globális gócpontja, a gazdaság szenved, százezrekben mérhető a halottak száma, sokan úgy fogalmaznak, vér tapad az elnök kezéhez. Ezzel a háttérrel Joe Biden demokrata elnökjelöltnek játszi könnyedséggel kellene nyernie, ha erős, karizmatikus jelölt volna. S ha nem Donald Trump lenne az ellenfele, aki eddig minden róla szóló politikai előrejelzést durván megcáfolt, legutóbb 2016-ban, az előre megkoronázott Hillary Clinton elleni váratlan győzelmével. Akkor vezettem be a „szűk sáv” elméletet, miszerint több választást befolyásoló tényező szerencsés együttállása esetén a teljesen esélytelennek tartott Trump nyerőként befuthat. Befutott. Most is van ilyen szűk sáv, lehetőség a perfect stormra, nem mintha ezt személyesen kívánnám. A válasz tehát a címbeli kérdésre: kis valószínűséggel igen. De milyen elemekből tevődhet össze Trump számára a Bident esetleg elsöprő tökéletes vihar?

A koronavírus-járvány feje tejére állította az amerikai elnökválasztást is. Hetekkel ezelőtt még úgy látszott, hogy Donald Trump – mint a legtöbb második ciklusért induló amerikai elnök – könnyedén újrázhat majd novemberben. A járvány miatt azonban Trump Joe Bidennél sokkal veszélyesebb ellenféllel találta magát szembe: Természetanyával. Ki áll nyerésre?

Kétéves a Donald Trump által kirobbantott vámháború, amely máris számottevő kárt okozott a közvetlenül érintett országokban, de a világgazdaságban is a beruházások, a nemzetközi kereskedelem, a gazdasági növekedés visszavetésén és a szabályokon nyugvó multilaterális kereskedelmi rendszer rombolásán keresztül. Van-e észszerű oka, hiteles nemzetgazdasági alapja Washington erőszakos nyomáspolitikájának, amelynek célkeresztjébe azok az országok – Kína, Japán, Kanada, Mexikó, Dél-Korea és az Európai Unió – kerültek, amelyekkel szemben Amerikának méretes kereskedelmi deficitje van? Függetlenül attól, hogy globális stratégiai riválisról vagy éppen közeli szövetségesről van szó. Könnyen megnyerhető-e ez a háború, ahogy az amerikai elnök magabiztosan állítja? Az éleződő globális stratégiai rivalizálás közepette lehet-e tartós kereskedelmi enyhülés Washington és Peking között? Tud-e Európa jól parírozni Washington ellen a küszöbön álló kereskedelmi összecsapásban?

A 2016-os elnökválasztás idején a gazdasági ragadozóként, Amerika megerőszakolójaként beállított Kína Donald Trump egyik leghatásosabb kampányfogása volt. A Peking elleni kereskedelmi háború azonban láthatóan kudarcot vallott. A már javában zajló 2020-as elnökválasztási küzdelemben a „demokratikus szocializmus” rémével való ijesztgetés lesz Trump egyik sarkalatos témája. Az erősen balra tolódott demokraták tálcán kínáltak fel számára egy potenciálisan hatásos kampányfegyvert. Tud-e Trump élni ezzel a lehetőséggel a 2020‑as újrázáshoz?