Méhes Károly

Index-tárcatár – búcsú
Tematikus próza-összeállítás

Dragomán György ötlete volt. Hogy az ország legnagyobb „napilapjává” lett internetes portálnak fel kell nőnie saját tekintélyéhez. Tárcarovat nélkül pedig komoly lap nem létezhet. Az Index szépirodalmi blokkja bő egy évet élt, tavaly májusban közölték az első írást, és a múlt héten, az igazi Index megszűnésekor az utolsót. A rovatot – melynek népszerűségét és súlyát az Istennek nehéz és más novellák címmel megjelentett antológia is mutatta – Haász János és Zsuppán András gondozta. A „bentragadt” prózák közlésével, Benedek Szabolcs, Darvasi László (itt most a „helyén”, a Tárcatárban, Szív Ernő néven), Kiss Tibor Noé, Nádasdy Ádám és Méhes Károly szöveginek közreadásával szolidaritásunkat is szeretnék kifejezni. Az Index a rendszerváltás egyik legfontosabb sajtótörténeti sikere volt.

Tovább

A szeme szürke volt, dülledt és véreres a magas vérnyomástól. Ezért szedték le a daruról három éve, de a vörösség nem enyhült. Hogy min izgult a kettes portán, nem lehet tudni, mert amúgy nyugis embernek ismerték a Janit. Ilyenkor nyáron a barna köpeny alatt csak egy fecskét hordott, és megereszkedett szárú bokafixes zoknit klumpával, a jó szellőzés végett, különben meg bármikor lerúghatta.

Még két éve hozta be a kis tévét a foci-ebére. Elnézték neki, elvégre negyvenkét év után jutott ki a csapat. Más kérdés, hogy nem kellett volna úgy felturbóznia magát az osztrákok elleni győzelem után, mert aztán pofára esés lett a vége.

Mint a Kisjanival is, akit a tél végén küldtek el a konyháról, mert beszólt a lejárt szavatosságú és félig rohadt cuccok miatt. Hiába mondta neki, ne szabadsághősködjön, nem olyan időket élünk. Így járt.

Tovább

Talán minden azért történt, mert kicsi volt, olyan kicsi. Kicsi maradt. A melle közben akkorára nőtt, mintha. Most ő hasonlítgassa?

Szaladt, mert nem tudta, melyik is az az utca. Az oszkáros pasi már másodszor telefonált.

De hát megmondtam magának, kijön a metróból, és rögtön balra. Mit keres a túloldalon? Kicsi a lába, hiába fut, a gyorsasága másoknak lassúság. Iván megmondta, hogy egyszer elkapja, csak ne lássa anyuci. Anyuci nem láthatja, mert bent fogták a pszichiátrián, Iván azt hörögte, na végre, ott van, ahová való.

És akkor ő már futott. Kis lábaival, ahogy csak bírt. Vígh Aphrodité, mondta bele először a telefonba. Betty, a nővére foglalt helyet neki, így estére odaér, különben meg szobrozhatott volna este hétig a Keletiben. Az oszkáros a Délitől startolt. Ki a metróból, és balra. Lehet, hogy ezt mondta. Csak futott, próbált átbújni az emberek között, elvégre kicsit volt, a könyökükkel vágták fejbe.

Iván jägerezett, amikor hazaért. Beállt az ajtóba, és rögtön rákezdte. Szomorú nap ez a mai a Joli miatt, de mi azért még jól fogjuk érezni magunkat. Egy kortyot, Picuri? Rávágta a saját szobája ajtaját, és hátul már mászott ki az ablakon.

Tovább

A harmadik kemókezelés alkalmával volt egy ilyen álma. Vagy inkább révülése. A jeges Balaton, és ő egyidejűleg volt a jég alá fagyva és közben sétált ugyanazon a jégen, és alulról és felülről is nézte saját magát, és se fázást, se borzadást nem érzett.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Pannon üledék
TEMATIKUS PRÓZA-ÖSSZEÁLLÍTÁS
„Nem szerelmes földrajz" sorozatunk első része tavaly ősszel jelent meg (Mi, tirpákok, 2010/34.), és most itt a mecseki folytatás. Benne Mészöly Miklós emlékezete, a kulturális fővárosi lét kalandja, Drakula gróf - és az ország legnagyobb szellemháza, vagyis: hamisítatlan mediterrán ájer. A prózák az ÉS felkérésére születtek.
Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2020