Nádasdy Ádám

Index-tárcatár – búcsú
Tematikus próza-összeállítás

Dragomán György ötlete volt. Hogy az ország legnagyobb „napilapjává” lett internetes portálnak fel kell nőnie saját tekintélyéhez. Tárcarovat nélkül pedig komoly lap nem létezhet. Az Index szépirodalmi blokkja bő egy évet élt, tavaly májusban közölték az első írást, és a múlt héten, az igazi Index megszűnésekor az utolsót. A rovatot – melynek népszerűségét és súlyát az Istennek nehéz és más novellák címmel megjelentett antológia is mutatta – Haász János és Zsuppán András gondozta. A „bentragadt” prózák közlésével, Benedek Szabolcs, Darvasi László (itt most a „helyén”, a Tárcatárban, Szív Ernő néven), Kiss Tibor Noé, Nádasdy Ádám és Méhes Károly szöveginek közreadásával szolidaritásunkat is szeretnék kifejezni. Az Index a rendszerváltás egyik legfontosabb sajtótörténeti sikere volt.

Tovább

Egy jogász barátomnak a negyvenedik születésnapja közeledett, s ebből az alkalomból nagy bulit szerveztek a tiszteletére. A fő szervező egy kolléganője volt, aki email-körlevélben hívta meg a sok vendéget. Nem ismertem őt, de látszott, hogy ő is komoly jogász, levelét rutinosan „dr. X. Y. jogtanácsos”-ként írta alá. Semmi édelgés, semmi haverkodás. Ám levelében egy helyütt így fogalmazott: „Hozhattok italt, apró ajándékot, de csinálhattok meglepi szelfit is.” Ez a két -i végű szó kilógott az egyébként szabatos szövegből, giccsesnek vagy gyerekesnek hatott, úgyhogy még én is fölkaptam a fejemet, pedig elég vastag a nyelvi arcbőröm. De válasszuk külön a kettőt.

Tovább

Dobogó szívvel vágott át a Hyde Parkon, szép nyári este volt, még kilenc felé is világos. Korán van még, korholta magát, csak a szorongók jönnek ilyen korán, meg a kezdő külföldiek, pláne szocialista országból, ki fognak röhögni. Nagyon remélte, hogy nem látszik rajta a szocializmus. Most járt először Londonban, izgatta, hogy milyen lesz a határtalan szabadság. Leült egy tavacska partján, kicsit húzni akarta az időt, nézte a hattyúkat, de nem bírt veszteg maradni. Pesten egy tapasztalt ismerőstől azt hallotta, hogy Londonban a legnormálisabb hely a Champions (vagyis Bajnok) nevű söröző, az neki való, ott jól fogja érezni magát.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2020