Tábor Ádám

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Ha Marx csak azt írta volna, hogy „radikálisnak lenni annyi, mint a világot gyökerénél megragadni. A gyökér pedig maga az ember”, akkor egész életműve legpozitívabb aspektusát foglalta volna össze. Azt tudniillik, hogy bármilyen nem természeti tárgyat – társadalmi formákat, termelési módokat és viszonyokat, termelőerőket, gazdaságot, politikai helyzetet, fegyveres konfliktusokat – is elemzünk, tudatában kell lennünk, hogy ezek mind kizárólag az ember teremtő- (és pusztító)erejének a megnyilvánulásai. Akármilyen gépek segítségével termelünk, a legfőbb termelőerő is az ember. Ma, az érzékelhető és katasztrófával – legalábbis beláthatatlan katasztrófákkal – fenyegető klímaválság évszázadában pedig már a természeti folyamatok mögött is gyakran emberi tevékenységet, emberi viszonyokat találunk.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Bergman vallomása szerint a stockholmi Királyi Drámai Színház igazgatósága alatt felgyülemlett frusztrációját vezette le a lemondása után egy évvel megírt Rítus forgatókönyvében. „Többé-kevéssé tudatosan három karakterre osztottam magamat a filmben” – írja a filmbeli színtársulat három tagjáról, Sebastian Fischerről, Hans Winkelmannról és Theáról. A filmről és a színházról pedig azt, hogy: „Nemcsak az a rítus, amit a film végén előadnak a színészek. A rítus az a játék, amit a színész játszik a közönségével – és ez a játék a kölcsönös megalázás és a kölcsönös egymásrautaltság keveréke.”

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Urbán Miklós: Huhh és hahó. Alapdemokrácia – Alapjövedelem Alapítvány, Budapest, 2020, 105 oldal, 1984 Ft

A fél évszázada Hollandiában élő költő Nikolaus Urban néven nemzetközileg elismert avantgárd képzőművész. Szobrai, fotói, rajzai, performance-ai, installációi „késél-szakadatlan” egyensúlyoznak a mulandóság és az örökkévalóság peremén, akárcsak versei. A DADA és Michaux szellemi örököseként e kötetében is szó és kép, vers és fotó androgün egységben van jelen. Amint több fotón a kisebb téglatestek és gúlák, úgy a versekben is kötetlen, kiszámíthatatlan rendben, de szilárdan kapcsolódnak a váratlan szavak, szókapcsolatok, képek, szakaszok. A klasszikus szobortorzók, tárgyak vagy rejtelmes alakzatok fotói is mindig a szomszédos versre utalnak.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2024