Bérczes László: Kötőszavak. Beszélgetőkönyv önmagammal. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2023, 397 oldal, 4999 Ft

A szövegből remekül kibontakozik Bérczes László szerteágazó színházi pályája. Kritikusként indult, majd dramaturg, rendező, fesztiválszervező lett; s beszélgetőkönyveivel is nevet szerzett magának. Interjúalanyairól megemlékezve például megtudjuk, hogy Kovács Lajoshoz és Cseh Tamáshoz szoros testvéri szeretet fűzi. Mégis azok az oldalak a legerőteljesebbek, melyek a hétköznapokon túllépő pillanatokat rögzítenek. (Miközben a színházi lét, lássuk be, soha nem mindennapi.)

► Deres Kornélia: Besúgó Rómeó, meglékelt Yorick. Do­ku­men­tum­szín­ház, újrajátszás és az archívumok felnyitása. Kronosz Kiadó, Pécs, 2022, 267 oldal, 2800 Ft

Ezt a színháztörténetet azonban nem csak a szokásos forrásokra támaszkodva, a hagyományos elvárások alapján fogják megírni. Bizonyítja ezt a tanulmánygyűjtemény talán legérdekesebb, a Dohány utcai Lakásszínház történetét feldolgozó fejezete. Itt a szerző felhívja a figyelmet arra, hogy ennek a társulatnak a működését – mivel az államszocializmus alatt tiltott kategóriába sorolták, majd tagjait kivándorlásra kényszerítették – a hivatalos színházi archívumok nem kísérhették nyomon. Ám az állambiztonsági szolgálat jóvoltából mégis jóval többet lehet megtudni munkásságukról, mint a korszak más, ma alternatívként jelölt, amatőr társulatairól. Szerencsére az ügynöki jelentésekkel párhuzamosan megkezdődött a Lakászínház privát archívumának megalkotása, „ami képes a hatóságokétól eltérő történetként prezentálni az 1972–1976 közötti éveket”.

Sándor L. István: A Katona és kora. Az indulás irányai. Selinunte Kiadó, Budapest, 2022, 330 oldal, 4200 Ft

A kötet törzsét adó fejezet a Katona első bemutatójával, Csehov A Manó című művével foglalkozik. Mivel a Ványa bácsi korai változatának színreviteléről van szó, Sándor L. István összehasonlította Zsámbéki Gábor munkáját Paál István szolnoki, Ádám Ottó Madách Színház-beli és Harag György újvidéki Ványa bácsi-rendezésével. (Ez a rész egyébként a magyarországi Csehov-játszásról szóló, régóta esedékes összefoglaló munka égető hiányára is felhívja a figyelmet.) Biztosan vannak, aki elgondolkodnak azon, hogy van-e helye ennek a nagyszabású körképnek abban a könyvben, mely mégis csak a Katona József Színház történetére összpontosít. A szerző azonban meggyőzően érvel azzal, hogy másképpen nem tudta volna érzékeltetni, miért emelkedett ki a Katona alkotóközössége a huszadik század végének színházi közegéből. Annak is bizonyítéka ez az elemzés, hogy nem csak ebben a színházi műhelyben születtek nagyszerű előadások. A Csehov-bemutatók komplex vizsgálata jól reprezentálja, hogy valóban sokszínű volt a korabeli színházi nyelv és a színházi kifejezésmód.

Radnóti Zsuzsa: Megmozdult irodalom. Kossuth Kiadó, Budapest, 2021, 430 oldal, 4800 Ft

Radnóti Zsuzsa, aki 1963-tól volt a Vígszínház dramaturgja, úgy vélte, hogy a kortárs alkotók műveinek színpadra segítését azzal szolgálja a leghatékonyabban, ha végigolvassa a huszadik századi magyar drámairodalom alkotásait, melyek közül néhányat párhuzamba állíthat a jelenkori törekvésekkel. Cselekvés-nosztalgia címmel 1985-ben megjelent első könyvét különös érdeklődés fogadta, hiszen a magyar avantgárd drámák mellett Pilinszky János, Mészöly Miklós, Hajnóczy József, Nádas Péter, Weöres Sándor színpadi műveit elemezte. Az 1991-ben kiadott Mellékszereplők kora az 1980-as évek drámáit vette számba – ebben már a „nagy generációt” követőkről is szólt. Füst Milán drámáiról 1993-ban irodalomtörténeti monográfiát írt, melyet egy évtizeddel később, 2003-ban a Lázadó dramaturgiák című műve követett. Ebben a tizenegy író – Mészöly Miklós, Sarkadi Imre, Csurka István, Eörsi István, Örkény István, Weöres Sándor, Nádas Péter, Kornis Mihály, Márton László, Spiró György és Kárpáti Péter – portréját közölte. A most kiadott életműkötet vázát a felsorolt művekből vett, némileg átszerkesztett, átdolgozott írások adják; kiegészítve néhány azóta született tanulmánnyal, melyek Esterházy Péter, Háy János, Székely Csaba, Térey János és Visky András munkáit mutatják be.

Kornya István: Csikos Sándor – ku­lisszák nélkül. Csokonai Színház, Deb­recen, 2021, 256 oldal, 3500 Ft

A könyv gerince az az életműinterjú, melyet nagy felkészültséggel a szerkesztő készített. A beszélgetést nem csak az elmúlt hetven év magyar történelmének fordulópontjai határozzák meg, hanem Csikos Sándor életének állomásai is. A legdöntőbb, hogy a Karcagon született művész csaknem teljes pályafutását vidéki színházakban töltötte; ám ezt nem tartja sem érdemnek, sem istencsapásnak. Elégedetten szemléli sorsát, és sértődöttség nélkül rendezgeti emlékeit. Egyéni sikerei mellett számos színháztörténeti jelentőségű, izgalmas premiert idéz fel, melyekről olyan könnyű megfeledkezni.

Zubornyák Zoltán: El nem me­sélt történetek. Kossuth Kiadó, Bu­da­pest, 2021, 248 oldal, 3800 Ft

A sokféle műfajú írást – a miniportrék, anekdoták mellett vendégszövegeket is találunk Esterházytól és Ottliktól – a mesterek szellemisége tartja össze. A szerző a Színház- és Filmművészeti Főiskolát Major Tamás utolsó osztályában végezte el, és Zsámbéki Gábor, Székely Gábor, Montágh Imre, Hegedűs Géza, Szabó István tanította. A kötetben Major személyiségének ábrázolása különösen sikerült.

Szinetár Miklós: 88. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2021, 349 oldal, 3490 Ft

Az is kézbe veheti a könyvet, akitől távol áll a bölcselet, mert Szinetár Miklós – észrevétlenül – a huszadik század meghatározó populáris műfajaiból, a viccekből és az adomákból válogatva mini dekameronnal ajándékozza meg olvasóit. Saját történetei pedig talán éppen ebben a kötetben válnak végleg anekdotává. A szerző a gyermekkorban hallott obszcén költemény mellett háborús dalocskák aktualizált változatait és falvédőszövegeket is érdemesnek tartott a megörökítésre – bizonyítva, hogy nemcsak a magas, de a mélykultúrában is járatos. Szókimondásával pedig azt üzeni, hogy nyolcvannyolc évesen, a világjárvány kellős közepén nem érdemes finomkodni.

Mucsi Zoltán. Bérczes László beszélgetőkönyve. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2020, 368 oldal, 4599 Ft

A könyvet nem a „vicces dolgok” határozzák meg, hanem Mucsi Zoltán ironikus szókimondó nyersessége. A legjobb példa erre a FEKETEország című előadás legendás, villanyszerelős jelenetéről szóló provokatív felvetésre adott válasza. Bérczes ugyanis azt találta mondani, hogy ebben az előadásban „végre hasznát vetted előző életednek: hogy apád mellett inaskodtál, és a hajógyári műhelyben krampácsoltál”. Erre Mucsi így reflektált: „Na, látod, megint rátapintottál a lényegre! Már ezért a jelenetért érdemes volt elvégeznem a szakmunkásképzőt. De talán az a kelet-európai közös élmény sem mellékes, amibe mindannyian kerültünk már: hogy elromlik otthon valami, és érkeznek a melósok.” (282.)

Cs. Szabó László: Hősök és antihősök. Színházi esszék és kritikák. Válogatta, szerkesztette és az utószót írta Szakolczay Lajos. MMA Kiadó, Budapest, 2020, 499 oldal, 4200 Ft

Kevés magyar kritikus tudta ilyen pontosan megragadni az alakítás lényegét, s még kevesebbnek sikerült szavakkal visszaadni a színpadi történéseket. Abban reménykedhetünk, hogy Cs. Szabó László színházi látásmódja hatással lesz a jövendő írónemzedékre. Akkor elmondhatjuk végre, hogy hazaérkezett. Bízunk benne, hogy köztünk is marad.

Czeiner-Szücs Anita: Na, pupák! A Karinthy – aki színházat csinált. Flaccus Kiadó, Budapest, 2020, 223 oldal, 3480 Ft

Bár Czeiner-Szücs Anita a nagyközönséget érdeklő témákat részesítette előnyben, s elfogadta riportalanyának gondolatmenetét – ami megakadályozta, hogy egy-egy kérdésről elmélyültebben beszéljenek –, azért akadnak olyan apróságok, melyek nem ismert adalékokkal gazdagítják a magyar színháztörténetet. Ugyan a szerző és a kiadó nem mondja ki, emlékkönyvet tart kezében az olvasó. Az alcím – Karinthy, aki színházat csinált – viszont azt sejteti, hogy Karinthy Márton színházvezetői, rendezői életművéről megbízható összefoglalás született.

Léner Péter: Bodrogi. Corvina Kiadó, Budapest, 2020, 208 oldal, 2990 Ft

Léner Péter 1936-ban, Bodrogi Gyula 1934-ben született. Csaknem egyszerre szereztek diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életüket nemcsak a József Attila Színház köti össze, ahol mindketten – bár nem egy időben – évtizedeket töltöttek el, hanem nyolc színpadi bemutató is. A legelsőre 1974-ben került sor. Léner Péter a Vidám Színpadon rendezte a Polly Amerikában című darabot; az előadásban Bodrogi Gyula Bicska Maxi szerepét játszotta. Mégsem ezek a munkák adják a kötet vázát, hanem a hasonló emberi és művészi sors felidézése nyomán született lebilincselő beszélgetések.

Bárdos Tamást, azaz Thomas J. Bardost, a tudományos világ nem Bárdos Artúr gyermekeként tartja számon, hanem gyógyszervegyészként, aki New York Állam egyetemén az Orvosi Kémiai Tanszéket vezette. 1971-ben az American Pharmaceutical Society Ebert-díját, 1974-ben az American Chemical Society Schöllkoff-díját nyerte el. Fő kutatási területe a rák kemoterápiája volt. Bár tudományos pályája kiteljesedett, s szinte élete végéig dolgozott, mindeközben a művészet, a színház és az irodalom is bűvkörébe vonta.