Babiczky Tibor

Társaságban egy régi – és régen látott – ismerős arról beszél, hogy mekkora élmény volt neki a Budapesten rendezett Eucharisztikus Kongresszus. „Éreztem, hogy Isten itt van, éreztem, hogy él a szeretet. Persze ez majd lassan elhalványul, mert jönnek a hétköznapok.”

Nem eucharisztikus kérdés: Miben él, aki ilyet mond? Mi lesz a jövő hét kedden?

Mi az, ami Istent elhalványíthatja?

És ha százezres tömegben működik csak, egy bizonyos személlyel (mindegy, hogy DJ vagy pápa), mi a gond keresztény szempontból a fesztiválokon bulizó tömegekkel? Náluk is elhalványul az élmény, amint lejöttek a bódulatról. Aztán mindenki várja a következő „szertartást”.

Tovább

Tovább

A jelenkor legfontosabb vitái a normalitás kérdése körül forognak. Pedig talán érdemes egy lépést hátrálni, és megvizsgálni azt, mihez kezd az ember egy olyan világgal, amelyből száműzte az isteneket – ha úgy tetszik, a transzcendenst és általában véve a metafizikát –, és vajon mit kezd saját magával ebben az atomizált, pusztán fizikai világban, amelyben, a tudomány jelen állása szerint, minden esetleges.

Paradox módon: minél nagyobb a tudomány fennhatósága, annál esetlegesebb a világ.

Tovább

Szapphó verseinek uralkodó témája a szerelem és a testiség. Azt gondolhatnánk, mai fejjel, hogy ez szoros analógiában van a XXI. század szemléletével. Pedig mi sem áll távolabb egymástól, mint az ókori görög és a mostani testkép. Minden törekvés ellenére a modern kor tárgyiasította az emberi testet, legújabban pedig terméket (árucikket) kreált belőle. A folyamat megállíthatatlannak tűnik.

Ahhoz, hogy képesek legyünk befogadni Szapphó – és általában véve a görög antikvitás – művészetét, képesnek kell lennünk más szemlélettel olvasni.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Igazából tudnék beszélni. Mindenki azt hiszi, hogy nem tudok, mert még soha nem szólaltam meg. Pedig tudnék. Csak nem akarok. Beszélni olyan, mint teremteni. És én nem hiszek a teremtésben. Elég csak végignéznem magamon. Mindenem hófehér, a hajam, a bőröm, az ajkaim. Talán a szívem is fehér. Talán a vérem is. Ki teremt ilyen korcsot? És mit teremthetnék én, a korcs?

Tovább
Élet és Irodalom 2022