A Città del Vaticano az egyházi állam, a katolikus vallás központjának, a Szentszéknek a világi székhelye, ahonnan a spirituális kultikus tevékenységek mellett egy világi entitás mechanizmusát is mozgatják, ami olykor, nemritkán közönségesebb kérdéseket vet fel különböző ügyekben. Közelmúlti nemzetközi és hazai sajtóhírekből lehetett értesülni: a Vatikán megnyitja a mintegy 40 évvel ezelőtt eltűnt (elrabolt) tinédzser, Emanuela Orlandi rejtélyének új vizsgálatát. Az eltűnt leány vatikáni állampolgárságú (apja a pápa szolgálatára rendelt segédszemélyzet alkalmazottja), esete – mint anno is kiderült – összefüggött Mehmet Ali Agcsa a pápa ellen elkövetett merényletével. A török terrorista két évvel a leány eltűnése előtt, 1981-ben a Szent Péter téren lőtt II. János Pálra; a hívők tömegében természetesen azonnal elfogták, kihallgatták, eljárást indítottak, elítélték. A két történetről, az elkövetőkről találgatások röppentek fel, többen azt feltételezték, hogy a lánnyal, illetve édesapjával zsarolták meg a Vatikánt.

Madarat tolláról, embert barátjáról – tartja jó öreg közmondásunk. Orbán Viktorra nem állna ez a népi bölcsesség, hiszen ellentétben olasz barátaival, mégsem minősíthető fasisztának? Nem vet rá azonban jó fényt – a „demokratikusan megválasztott”, az ország vezetésére választott Fidesz-vezetőre, aki „oly kiválóan ismeri a magyar nép lelkét” (hisszük, népünk sem fasiszta, akárcsak Orbán) –, ha fasiszták társaságában tűnik fel, még akkor sem, ha a fasizmust újabban zavaros, zavarkeltő és félreérthető módon magyarázzák.

Morót az USA legfelsőbb köreiben pont azzal vádolták, hogy be akarja vinni a kommunistákat a hatalomba.