Benda László

Tovább

Az észak-koreai diktátor egyre sűrűbben borzolja a külvilág idegrendszerét. Augusztus végén már átlőtt egy rakétát Japán fölött. Aztán hidrogénbombának mondott újabb nukleáris robbantás rengette meg a világot – Kína szomszédos területeit a szó szoros értelmében. (A rezgést Magyarországon is regisztrálták.) Majd újabb rakétája már Hokkaidótól 2000 kilométerre keletre csapódott be az óceánba. Mi ezzel a remetebirodalom célja? Hogyan reagálhatnak a közvetlenül érintettek a következő akcióra? Vajon lesz-e „következményük” a következetes provokációknak?

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

A japán kormányfő kényszerűen hajlik a bilaterális alkura. Elvégre nem mondhat le egyetlen katonai szövetségeséről és nukleáris védernyőjéről. Abe is azt a célt tűzte maga elé, hogy „ismét tegyük naggyá Japánt”. Ennek jegyében igyekszik a II. világháború után rákényszerített alkotmányban megbénított hadseregét – Si vis pacem, para bellum – csúcsköltségvetéssel acélozni.

Tovább

Tovább

Mégiscsak különös, hogy nemrég még többnyire hibásan sejtettük, ki is költözhet majd januárban a Fehér Házba, Kínában viszont nagyjából kiszámítható, hogy kik állnak az ország élére 2018 márciusában, sőt talán 2023 elején. De vajon mi várható a lassan átalakuló Kínában és a netán gyorsan változó nemzetközi környezetében?

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

A nemrég megrendezett iráni választásokon 2004 óta először a mérsékeltek kerültek többségbe a teheráni törvényhozásban. A voksok Róhaní elnök reformtörekvéseinek és a nyugati nyitás melletti kiállásnak szóltak. Ha ugyanis ennek köszönhetően megszűnnek a Teherán ellen 2012 nyarán kiszabott büntető szankciók, befutnak a beruházók, föllendülhet a gazdaság. Az idő persze sürget.

Tovább

Tovább

A hagyományosan mérsékelt Szocialista Párt próbatétele lesz, hogy vezére – minthogy a szavazatoknak mindössze 32 százalékát sikerült megszerezniük – mégiscsak összeállt a széttöredezett szélsőbaloldallal: kommunistákkal, még kommunistábbakkal, zöldekkel. Márpedig ahogy a portugálok mondják: „quem casa, quer casa” – aki házasodik, az házat is akar.

Tovább

Egy perc húsz másodpercig tartott a kamerák kereszttüzében két kínai politikus történelmi kézszorítása Szingapúrban. A több mint jelképes jattig hosszú menetelés vezetett. Hatvanhat évvel a kínai polgárháború befejezése után először találkozott a pekingi elnök-pártfőtitkár és a tajvani első ember. „Egy családot alkotunk – mondta Hszi Csin-ping. – A Tajvani-szoros mindkét oldalán megvan a képesség és a bölcsesség arra, hogy mi magunk oldjuk meg a fönnálló problémákat.” Az erőviszonyok ismeretében azonban nem kétséges, hogy a Nagy Testvér kit tart úrnak a közös házban.

Tovább

Tovább

A világháborús szovjet tank lassan emelkedett szobortalapzatáról Chişinău (oroszosított nevén Kisinyov) főterén. A védelmi miniszter rendeletére a T–34-es – öt „társához” hasonlóan – a jövő márciusban megnyíló Szovjet Megszállás Múzeumába kerül át. Moldovában bontják a „Nagy Honvédő Háború” emlékműveit, a hivatalos Moszkva második világháborús szerepfelfogásának itt felejtett díszleteit. A rendelkező miniszter szerint „köztársaságunkban ma már más az értékrend”. És a rendszer.

Tovább

Szeptember elején a hetvenes szám uralta a kínai közéletet – és a médiát. A második világháború befejezésének, Japán feltétel nélküli fegyverletételének kerek évfordulója. De kinek a győzelme? És kik fölött? Valójában ez Hszi Csin-ping nagy napja volt. Örömmel ünnepelt és ünnepeltette magát. Minden esemény főszereplőjeként vele voltak tele a helyi hírműsorok. Nem mintha máskor másképp lenne, apró kivételektől eltekintve. Korábban például érthetően (?) nem mutatkozott a tiencsini robbanás vagy a tőzsdekatasztrófa után. A legtöbb megfigyelő szemében mégis ez volt az ő teljes győzelmének dicső napja.

Tovább
Élet és Irodalom 2020