„Még az életemben felszabadultam”
Ungváry Rudolf lakásán vagyunk, jóval az idei önkormányzati választások előtt. Az 56-os elítélt, gépész- és információs mérnök, író, akinek nemrég jelent meg a Balatoni nyaraló című könyve, a sárga felső, piros nadrág örök harmóniájában ül a fotelben, a terasz felől épp csak hogy egy fénycsík érinti a karját. Régóta ismerjük egymást, régebben, mint amikor 1989. október 23-án „Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök az Országház erkélyéről kikiáltja a Magyar Köztársaságot”. Ungváry 53 éves volt akkor, én 25.
Egy esti élet
Nyomában jártam, próbáltam utánozni. Többször beszéltünk is, de mindig elhibáztam. Azon kaptam magam, hogy fecsegek, s ő szinte hallgat. Megszégyenített arányos alkatával. Az arcom! A hajam! Mindenem! Mondanom se kéne: kétségek közt hányódtam. Sikerei voltak, irigyeltem. Kimondatlanul is rajongtak érte. Egy éjjel nem bírtam tovább, összeszedtem minden holmimat, és a sötétség leple alatt elhagytam a várost. Távoli, ismeretlen faluban találtam menedéket, megnősültem, s ahogyan azt előre kiterveltem, gyermeket nemzettem készakarva. Az enyészet ellen biztosítva vagyok immár.
Sérült szellemem azonban szintén követelte jussát. Írni kezdtem. Írtam egy levelet Neki. Az égi posta sietve vitte.
„Hűvös halomba az eperfa lombja”
Tamás Kincső: Módos asszony üres kézzel. Mentor Könyvek, Marosvásárhely, 2017, 263 oldal, 2990 Ft
A regény három elbeszélője Sára, az anya, Józsi, a férj és Csaba, a fiuk. Az ő belső monológjaikat, folyamatos önértelmezésüket egymásba indázó történetként olvashatjuk, többnyire időrendben haladva, a jól felismerhető párhuzamosságok erősítik azt a szerzői szándékot, hogy a más nézőpontok között nincs nyelvi prioritás. Ez a tapasztalat – ahogy a szerző erre játszik – az olvasót is játékba hozza, hiszen monológról-monológra felül kell vizsgálnia korábbi vonzódásait és ítéleteit.
