► Magyary Ágnes: Testodüsszeia. Magvető Kiadó, Budapest, 2025, 185 oldal, 4499 Ft

Magyary Ágnes korábbi írásai, de főként legutóbbi regénye, Az örök székely (Magvető, 2024) után azért több mint sejthető, hogy minden másként van, meg a feje tetején áll, és az idő úgy hajlik ide-oda, ahogy mondjuk egy bicikli kerekei bucskáznak összevissza az erdélyi mágikus tájakon. Már a Testodüsszeia első mondata gyanús: „Tízéves lehettem, amikor a kolozsvári nagymamám megjegyezte édesanyámnak, hogy furcsán járok.” Dramaturgiailag is tökéletes kezdés, ott a pisztoly az asztalon, ami majd biztos el fog sülni. A pisztoly neve: izombetegség.

► Tamás Dénes: A lazacok szeretkezése. Napkút Kiadó, Budapest, 2025, 100 oldal, 2990 Ft

A Rémegyszerű versekben az utazó mintha felszámolta volna a szemlélődése helyeit, nyilván nem véletlen került utolsónak a Kudarc című vers: „a sínek tovább menekülnek / nem mozdulnak be / nem tapadnak rájuk szavak // nem lesz ma vers”.

A lazacok szeretkezése erről a nullpontról mozdul el: „lemondasz arról, hogy kifelé figyelj”. A kötetben a halak visszatérő metaforája ennek, a személyesség áthelyezésének a gesztusa. A halak viszik tovább a lírai beszédhelyzet lehetőségét, amikor megnyílik az ismert a félelmetesbe, rejtélyesbe.

KEMÉNY ISTVÁN 60

Ungváry Rudolf lakásán vagyunk, jóval az idei önkormányzati választások előtt. Az 56-os elítélt, gépész- és információs mérnök, író, akinek nemrég jelent meg a Balatoni nyaraló című könyve, a sárga felső, piros nadrág örök harmóniájában ül a fotelben, a terasz felől épp csak hogy egy fénycsík érinti a karját. Régóta ismerjük egymást, régebben, mint amikor 1989. október 23-án „Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök az Országház erkélyéről kikiáltja a Magyar Köztársaságot”. Ungváry 53 éves volt akkor, én 25.

Nyomában jártam, próbáltam utánozni. Többször beszéltünk is, de mindig elhibáztam. Azon kaptam magam, hogy fecsegek, s ő szinte hallgat. Megszégyenített arányos alkatával. Az arcom! A hajam! Mindenem! Mondanom se kéne: kétségek közt hányódtam. Sikerei voltak, irigyeltem. Kimondatlanul is rajongtak érte. Egy éjjel nem bírtam tovább, összeszedtem minden holmimat, és a sötétség leple alatt elhagytam a várost. Távoli, ismeretlen faluban találtam menedéket, megnősültem, s ahogyan azt előre kiterveltem, gyermeket nemzettem készakarva. Az enyészet ellen biztosítva vagyok immár.

Sérült szellemem azonban szintén követelte jussát. Írni kezdtem. Írtam egy levelet Neki. Az égi posta sietve vitte.