Gervai András

A harmincas évek elejétől másfél évtizeden át a magyar film első számú férfisztárja volt. Férfiideál. Ikon. Elsősorban a társadalmi elit képviselőit, a „magyar úr” alakváltozatait (arisztokraták, földbirtokosok, katonatisztek, mérnökök, ügyvédek) formálta meg. „[...] játszhatott akármit – írta róla Thurzó Gábor1 – a »Pali« volt, a testet öltött illúzió. Az álomlovag.” Élete utolsó másfél évtizedében azonban kicsúszott lába alól a talaj, és a kiszolgáltatottságtól, a lehetőségek hiányától szenvedett.

Tovább

Tódor János: Vadászjelenetek Magyarországon. Gyűlölet-bűncselekmények Olaszliszkától a cigány sorozatgyilkosságig. Osiris Kiadó, Budapest, 2017, 303 oldal, 2880 Ft

A könyv fontos újdonsága, hogy a szerző krónikáját tágabb kontextusba helyezi.  Első pillanatra talán meglepőnek tűnik, hogy bemutat, elemez két, cigányok által elkövetett bűntényt is. A 2006. októberi olaszliszkai gyilkosság – amikor a feldühödött romák esztelen indulatának egy ártatlan tanárember, Szögi Lajos esett áldozatul – végképp elmérgesítette romák és nem romák együttélését. Tódor szerint Olaszliszka nem oka, kiváltója a későbbi romagyilkosságoknak, hanem már maga is következmény. Szögi Lajoshoz hasonlóan a sportoló Marian Cozma is rosszkor volt rossz helyen (2009 februárjában) egy veszprémi szórakozóhelyen: cigány bűnözők kötöttek bele, akik azért provokáltak verekedést, hogy a bár tulajdonosát védelmi pénz fizetésére kényszerítsék. (Ezt a tényt azonban – vagyis, hogy a háttérben a szervezett bűnözés áll – az ítélet nem tárta fel alaposan.)

Tovább

John le Carré: A kémek öröksége. Fordította Orosz Anna. Agave Könyvek, Budapest, 2017, 259 oldal, 3380 Ft

A kém, aki bejött a hidegről úgy fejeződött be, hogy a két főszereplőt, Alec Leamas, brit terepügynököt és szerelmét, Elizabeth Goldot, a kommunista könyvtárost menekülés közben lelőtték Kelet-Berlinben. A kémek összesküvésében le Carré utódokkal „ajándékozza meg” őket. Christoph és Karen a rendszerváltás után a brit hatóságoktól erkölcsi és anyagi jóvátételt, nyilvános bírósági tárgyalást követelnek. Azzal vádolják Peter Guillamet, az egykori titkosszolgát, hogy becsapta, „megdolgozta” a szüleiket, s ezáltal részes azok tragikus halálában. Guillam az, aki egykor beszervezte a Nagy-Britanniában gyilkosságon ért Hans-Dieter Mundt Stasi tisztet.

Tovább

John le Carré: Galambok alagútja. Történetek az életemből. Fordította Fazekas László. Agave Kiadó, Budapest, 2017, 324 oldal, 3480 Ft

A Galambok alagútja – amelynek talányos címét az író egy kamaszkori élménye inspirálta – nem önéletrajz, nem is számvetés. Le Carré élvezetes, érdekes, tanulságos történeteiben könyvei megszületésének hátteréről, az anyaggyűjtésről, az utazásairól, találkozásairól, élményeiről, írói tapasztalatairól mesél, „meztelen igazság” és fikció viszonyáról elmélkedik. Beszámol néhány regényének megfilmesítéséről, (ennek kapcsán remek portrét rajzol Richard Burtonról, Alec Guinnessről), és arról is, miért esett végül kútba az együttműködése Francis Ford Coppolával, Stanley Kubrickkal, Fritz Langgal, vagy Sydney Pollackkal.

Tovább

Tovább

Tovább

Mihail Zigar: Putyin metamorfózisa. Semmi sem úgy történt, ahogy gondoljuk. Fordította Meszlényi Ta­más. Európa Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2016, 584 oldal, 3990 Ft

Zigar orosz krónikájában – amelynek megírásához sok politikust, befolyásos üzletembert kifaggatott – sok meglepő és érdekes részlettel, következtetéssel szolgál. Például úgy véli, hogy az ország nem Putyin miatt jutott jelenlegi állapotába: ő egy ideig ellenállt az átalakulásoknak, aztán feladta, mert belátta, hogy így egyszerűbb (569.)  Ő csak mintegy sodródott az árral. Zigar szerint véletlenül lett belőle elnök, és akkor még sikeres és harcos reformer szeretett volna lenni. (2000-ben forradalmi reformokat vezetett be: 13%-os egykulcsos adót, csökkentette az adónemeket, lehetővé tette a föld megvásárlását stb.). Azután különböző okok miatt különbözőképpen fogta fel a szerepét, feladatát, végül Rettegett Cárként vonult be a történelembe (6.).

Tovább

Zárkózott, magányos, hallgatag, hirtelen haragú, érzékeny ember volt. Hubay Miklós szerint1 indulatos humanista, aki az életét dobta az igaz­ság serpenyőjébe. Öngyilkosságára Galsai Pongrác2 évtizedekkel később így emlékezett: „olyan volt, mint amikor egy fáklya kioltja önmagát. Hogy most már a füstjével bizonyítsa: nem akar tovább égni.”

Tovább

1932. december 23-a nagy nap a Berlinben élő Ábrahám Pál számára. Ekkor mutatják be a GroßesSchauspielhausban a Bál a Savoybancímű operettjét a kor ünnepelt sztárjai, Alpár Gitta, Bársony Rózsi és Dénes Oszkár főszereplésével. A színházba eljön egész Berlin. A díszpáholyban – felesége társaságában – helyet foglal Kurt von Schleicher kancellár és a több berlini színházat is birtokló vállalkozó, Alfred Rotter. Néhány hónap múlva mind a négyen halottak. A weimari köztársaság a múlté. Ábrahám szédítő karrierje is megtörik, és csak néhány évig élvezheti amúgy jóval szerényebb sikereit. Menekül a történelem – és aztán önmaga elől.

Tovább

Sacha Batthyány: És nekem mi közöm ehhez? Fordította Blaschtik Éva. Helikon Kiadó, Budapest, 2016. 252 oldal,3999 Ft

 Eljött a fiúk (és az unokák) ideje, amikor szüleik, nagyszüleik helyett ők néznek szembe a múlttal. Az elhazudott, megszépített történelem, az eltagadott családi bűnök, traumák előbb-utóbb napvilágra kerülnek, lelepleződnek. A patinás arisztokrata ősök sarja, a Svájcban született, ott élő, Sacha Batthyány újságíró is véletlenül értesül a család botrányáról, amikor 2006-ban egy idősebb kolléganője kezébe nyom egy újságcikket.

Tovább

Tovább

Bernard Wasserstein: Az igazi Trebitsch

Bengt Jangfeldt: Raoul Wallenberg élete

Gitta Sereny: A sötétség felé

Martin Pollack: Halott a bunkerban

Tovább

Tovább

David Faber: München, 1938

Zimándi Pius István: Egy év története naplójegyzetekben

Horthy Miklósné: Napló

Borhi László: Nagyhatalmi érdekek hálójában

Tovább

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában 20 dossziét töltenek meg a Nagy Lajossal és ügyeivel foglalkozó dokumentumok. Az 1985-ben, 60 éves korában elhunyt férfi életének fele börtönben telt el, nagyobb részt politikai „bűncselekmények” miatt. Végigülte az ország szinte összes fegyintézetét. Szabadulása után, 1983-ban kitelepítették egy isten háta mögötti tanyára. 198 centiméteres magasságával, erős testalkatával, vöröses hajával, sajátos fejformájával (magas homlok, ovális arc, elálló fül) feltűnő jelenség volt. A nagydumás, megnyerő modorú, kitűnő szervezőkészségű, ellentmondásos személyiségnek egykori rabtársa, Krassó György szerint „lenyűgöző hatása volt az emberekre”. 

Tovább

Tovább

Ben Macintyre: Kém a csapatban. Kim Philby és a nagy árulás. Fordította Tábori Zoltán. Gabo Kiadó, Budapest, 2015. 376 oldal, 3990 Ft

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2021