Ingázás
A forró levegő alig mozdul, a busz nyitott ablakain keresztül csak a menetszél mozgatja a függönyöket. Néhány ember utazik a helyközi járaton, fásultan ülnek. A titkárnő új ételreceptje hozzávalóin töri a fejét, mit kell még vásárolnia a hétvégi ebédhez. A magas homlokú muzeológus bosszankodik, hogy összekapott gyűjteménykezelőjével, mert kritizálta a frissen vásárolt raklapnyi tárolódoboz méretét. A nyekergő csuklóban álló, nyári gyakorlatát töltő szakmunkás tanonc zenét hallgat, fülhallgatójából kiszüremlik a rapzene. Mellette sorstársa bambán kapaszkodik a korlátba. Azon tűnődik, hogy az előtte álló rúdon egy akrobatalány tudna-e pörögni. Az adóhivatalnál ügyintéző középkorú asszony behunyt szemmel, megadóan tűri arcán a késő délután még mindig erős nap sugarát. A vezető mellett a megyei börtön patkóbajuszt viselő őre áll. Szolgálatát letudta, hahotázva meséli kalandjait. Az átizzadt fehér inges sofőr udvariasan nevet vele. A hátsó fertályban egy fiatal nő foglal helyet.
A cseresznye íze
Anyám ingatja a fejét, nem szokás, hogy rokonokon, barátokon kívül bárkitől is szívességet fogadjunk el. Azt sem igen engedi meg, hogy elmulasszak akár egyetlen misét. Mindig büszkén húzza ki magát, ha nekem jut a feladat, hogy felolvassak a Szentírásból.
– Nem örülök, hogy kimarad a templomból. Mit szólnak hozzá a nagyszülei? Aztán közeleg az elsőáldozás is.
– Nem lesz semmi baj. Bent amúgy is azzal piszkálnak, hogy papot nevelek az egyetlen fiamból. Ebédre hazaérünk.
Vasazás
Amint hazaérek a vasútról, azonnal hátramegyek, és megnézem az omladozó budi mellett évek óta pókhálósodó talicskát. A szürkületben is látszik, hogy a vaskeret fekete festése pikkelyesen pattog le, a deszkák korhadnak, kerekei laposak. A nyári konyhába is benézek. Apám szerszámai háborítatlanul fekszenek a gyalupadon. Lassan mindet befedi a por.
Gagarin dalra fakad
„Régi nóta” – Tematikus próza-összeállítás
Beatélmény és orosz népdalok, Ezek a fiatalok vagy Janis Joplin, esetleg Rolling Stones: dalokban az évek, években a dalok, Karsai György, Sausic Attila és Ódor János Gábor prózája.
Az őrnagyi egyenruhában feszítő vendég egy pillanatra megmerevedett, szemét lehunyta. Eszébe jutott a szép klusinói táj, a gyerekkora, a háború utáni boldog újrakezdés. Világosan felidéződött benne Nádja, akivel kacagva kergetőztek a házak mögötti végtelen mezőkön. A dal második strófájába már Gagarin is bekapcsolódott. Először hümmögött, aztán egyre hangosabban énekelt Nádja-Iluskával.
– Ágat róla senki se vágott, / Nem is tépett róla virágot, / Dúli,dúli virágot,
Dúli, dúli virágot. // Nyírfa ága hej, kifaragva, / Abból lesz a jó balalajka, / Dúli, dúl balalajka, / Dúli, dúl balalajka.
Gagarin kinyitotta szemét, észrevett egy Matrjoska baba alakú felhőt és hosszú idő után először mosolygott önfeledten.