György Péter

(A kiállítás 2019. január 14-ig látható.)

A 80-as évek New York Art Worldjének politikai gazdaságtana már radikálisan eltért akár az ötvenes, akár a hetvenes évekétől: az már közvetlenül a globális művészeti világgal volt összekötve. A SoHoban a 80-as években már jelen volt az európai neoexpresszionizmus, a lokalitásnak és a lassú időnek egyre kevesebb szerep jutott, s ennek megfelelően a hirtelen jött és sok pénz is megkövetelte és teremtette a magáét, az új festészet új szereposztást is jelentett.

Tovább

(Nyelvrokonok – Észt–magyar kortárs művészeti kiállítás, Ludwig Múzeum)

A két történelem közti különbség újra és újra a kiállítás – akaratlan és megkerülhetetlen – főszereplője lett. Tanja Muravskaja A mieink című, húsz fotográfiából álló sorozata egyenruhás embereket mutat be. Tíz, az észtországi NATO-bázison szolgáló amerikai katonát s tíz kamasz lányt, akik az észt védelmi alakulatban „szolgálnak”. Nem könnyű eldönteni – nem vagyok szakértője a posztszovjet háborús fenyegetések kérdésének –, hogy a balti országok paranoiája-e, vagy reális lehetőség az orosz hadsereg visszatérése a volt szovjet köztársaságokba. De ez a félelem, konstruált vagy sem, a társadalmi valóság része, amely megkerülhetetlen kérdése a kortárs művészeknek.

Tovább

(Stalter György: Régi/Új képek 2. Megtekinthető szeptember 29-ig a Fugában.)

A képaláírások – feltehetően – a művész intenciójának megfelelő hiánya nyilván nem egyforma mértékben befolyásolja a képek jelentését, mégiscsak kihat a kiállítás egészére, hiszen Stalter fotói olyan világokban készültek, amelyek nagy részéről a magyar nézőknek inkább fantáziájukban élő képzeteik vannak, mintsem tényleges ismeretük lenne. Hiszen – még egy mondat erejéig a Mozambikban készült képeknél maradva – az Afrika déli részén zajló polgárháború a poszkolonializmussal ismerkedő társadalom fogalmát verte szét hosszú évekre, ami nem volt jelen sem Kubában, sem Kínában, sem Indiában.

Tovább

2013. szeptember 12-én, a Sorsok Háza koncepciójának elfogadása s a megvalósult épület 2014-re (!) tervezett átadása alkalmából tartott parlamenti sajtótájékoztatón Lázár János megindokolta a létrehozandó emlékhely tematikáját. „A gyermekek áldozatát azért választotta az emlékbizottság, és ezt azért támogatta a kormány, mert olyan pontot kerestünk, amely nem relativizálható, nem lehet viszonylagos, mert semmiféle magyarázat, semmiféle válasz nem fogadható el egy gyermek meggyilkolására.”

Nem sokat kellett várnia ahhoz, hogy belássa: tévedett. A 2013 októberében az ő kormánya által létrehozott Veritas Intézet első igazgatója, Szakály Sándor 2014 januárjában „idegenrendészeti eljárás”-nak nevezte az állampolgársági papírokkal nem rendelkező zsidók 1941-ben Kamenyec-Podolszkijba történt deportálását; majd az itt történt tömegmészárlás ismert tényeire tekintettel némi magyarázkodásra kényszerült, így megjegyezte, hogy „sajnálatos módon halál lett sorsuk” (sic!). Ha egyszer, csak egyetlenegyszer végiggondolná, hogy mi a különbség aközött, ami ágyban, párnák közt, s ami egy nyári napon egy lőszerraktár mellett történik, ahol levetkőztett embereket a saját gyerekeikkel együtt tömegsírokba lőnek, akkor történész létére végre tudná, mi volt az a valóság, amelyet – tényleg nem érdekel, miért – folyamatosan letagad.

Tovább

(Beck András Raktárkészlet című kiállítása az ISBN könyv+galériában szeptember 7-ig látható.)

Tovább

(Lakner László Áttekintés/Monochromia című kiállítása  a veszprémi Modern Képtár – Vass László Gyűjtemény galériájában október 27-ig látható.)

Tovább

(A Balatoni nyár – írófényképek az 1950‑es, ’60-as, ’70-es években című kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban látogatható szeptember 16-ig.)

Úgy vélem, hogy a Balaton még kívül esett a Rákosi-, majd a Kádár-korszak politikai földrajzán, tehát a hatalom által teljes egészében áthatott területeken. Szigliget ennek a területen kívüliségnek a Párt által létrehozott laboratóriuma lett, amelyen boldogan osztoztak az MDP által lekenyerezésre érdemesnek vélt, amúgy mindennapjaikban eltérő világukban élő magyar írók. A kiállítás képeinek értelmezését, a történelmen kívüliség korabeli illúzióját nem tekintem a valóság részének.

Tovább

(A Huszárlépésben – Sam Havadtoy New Yorkban című kiállítás szeptember 2-ig látható a Ludwig Múzeumban.)

Mindez sajnos nem annyira mókás, s végképp nem annyira ártatlan, mint első pillanatra tűnik. A kiállítás nem árt Havadtoynek, s őszintén remélem, hogy hasznára válik, végre is ha valaki ilyen radikálisan keveri össze a művészetet a művész szerepének konstrukciójával, arra nem érdemes haragudni sem, neki ennyi jutott: küzdelem a hírnévért. Talán van is ebben némi melankólia, annyi híres embert látott, akiket nevük, tetteik túlélték, hátha neki is jut a halhatatlanságból.

Tovább

(Die Stadt Ohne – Juden, Muslime, Flüchtlinge, Ausländer, Filmarchiv Austria, Bécs, megtekinthető december 30-ig.)

Van a kiállításnak egy, a magyar nézők számára is tanulságos és figyelemre méltó része: a 2000-ben a bécsi Opera előtti zajló‚ Ausländer Raus’ (Ki az idegenekkel) című performanszról készült film vetítése. A jóvátehetetlenül fiatalon, 2010-ben ötvenévesen elment német Christoph Schlingensief az alternatív szcénából indult, s halála előtt egy évvel Bayreuthban rendezte a Parsifalt. A politikai provokáció mestere a magaskultúra és a politikai radikalizmus közti átjárásokat kereste, teremtette meg.

Tovább

(Saját szoba. Sajó Edit és Schaár Erzsébet alkotói tere, július 8.–szeptember 20. Kurátor: Farkas Zsófi, Síp 12 Galéria és Közösségi Tér.)

Tovább

(Búcsú a tavasztól. Forradalmi ifjusági lapok, 1968/2. szám. Centrális Galéria, 2018. június 21.–szeptember 16.)

Tovább

(Kockázati tényezők – a kulturális ellenállás archívumai, Fuga)

Tovább

Tovább

(Szőke Gábor Miklós kiállítása a Várkert Kioszkban)

Tovább

(Bibliamúzeum)

Tovább

Tovább

(A Terápia című kiállítás megtekinthető június 10-ig a Centrális Galériában.)

Tovább

(Kéz/mű/remek. Népművészet. Nemzeti Szalon, 2018, nyitva augusztus 20-ig.)

Tovább

(Anthea Hamilton: The Squash Tate Britain Commission. Megtekinthető október 7-ig.)

 

Tovább

(A magyar szamizdat történte, OSA Archívum, április 29-ig.)

Olyan  időszakban, amikor a magyar kormány az „alternatív tények”, másként a „fake news” divatjának hódol teljes erővel, vitathatatlan jelentőségű a Soros György által alapított OSA Archivumban bemutatott, a budapesti Közgazdasági Politechnikum diákjai és tanárai által rendezett kiállítás, amely a magyar szamizdat történetébe enged bepillantást. Arról nem beszélve, hogy a fenti fogalmak hosszú évtizedeken át különböző diktatúrák mindennapi gyakorlatának alapját jelentették: a III. Birodalom éppúgy az mitikus, fajelméleti fantazmagóriákat tekintette az új német valóság alapjának, ahogyan a sztálinizmustól a kései Brezsnyevig tartó évtizedeket a Szovjetunióban megélő milliók ugyancsak első kézből ismerték az ideológiai normáknak megfelelően eltüntetett, valóság nélküli mindennapi élet megalázó élményét: a szamizdat hagyománya az utóbbi korrekciójaként jött létre. 

Tovább
Élet és Irodalom 2021