(Házon kívül, RTL)

(Évértékelő beszéd a kormány-csatornákon)

(A főépítész az ATV-ben.)

Ez a mini-Dubaj-ügy pontos lenyomata ennek a kommunikációnak. A legfontosabb törvények lassan másfél évtizede épp az érintettek kihagyásával készültek, a sajtótörvénytől az alaptörvényig bezárólag. De ezekre ki emlékszik már! Például 2010-re: Navracsics Tibor akkori közigazgatási és igazságügyi miniszter az egykori Népszabadság értesülései szerint emelt hangon kérte számon egy Fidesz-frakcióülésen, hogy Rogán Antal a tárca megkerülésével nyújtott be alkotmánymódosítási javaslatot Szalai Annamária akkori médiahatósági elnök rendeletalkotási jogának megadásáról.

(Mi készül a televíziókban, és kiknek?)

Hogy ez a világjelenség jó vagy rossz, ki tudja. Alighanem rossz.

Rossz, mert például műfajok tűnnek el, amiket nem pótolnak az újak. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) egy felmérése szerint (szemlézi a Média 1.), az elmúlt 25 évre visszatekintve, vannak olyan műfajok, amelyek kikoptak vagy akár teljesen el is tűntek a műsorkínálatból: ezek közé tartoznak például a színházi közvetítések vagy a cirkusz és a varietéshow-k.

(A Géniusz, ATV)

A Géniusz nevű kvízműsor az egyik legjobb, amit a magyar televíziózás produkált az évtizedek alatt, és valószínűleg csak azért nem beszélnek róla annyit, mint mondjuk például Egri János egykori vetélkedőiről – Játék a betűkkel, Aki mer, az nyer, Elmebajnokság – vagy Vitray Tamás Fekete, fehér, igen, nem című műsoráról, mert annak idején két, később három csatorna volt csak, és a televíziós vetélkedők akkori, néha milliós nézettsége az adás utáni nap közös témáját adta. Ezekből az időkből hoz vissza valamit A Géniusz, amit mintha csak Gundel Takács Gábornak találtak volna ki.

(Sztárboksz – RTL)

Tudom, hogy a csarnokban nagy volt a hangzavar, de lassan a magyar televízió megszokott beszédmódja lesz az ordibáló hang. Mint amikor bérházakban élő emberek kiállnak a függőfolyosóra, és az udvaron keresztül kiabálva beszélgetnek. Először ketten, aztán négyen, aztán nyolcan, a végén az egész ház üvölt. Üvölti a semmit, mert igazi kérdések itt sem voltak, és nem lehet annyira lekezelni ezt a szakmát, hogy addig jusson a riporter: de hát mit kérdeztem volna?

(L. Simon László kirúgása a Nemzeti Múzeum éléről híradós anyagokban)

Amikor annak idején az ellenzéki sajtóban azzal támadták L. Simont, hogy erotikus és obszcenitásba hajló verseket ír, pontosan olyan rossz és értelmetlen volt, mint amit most Dúró Dóra meg Csák János művel vele szemben. Más kérdés, hogy azt a törvényt, amit most a Mi Hazánk képviselője fölemleget L. Simonnak, ő is megszavazta. Amikor Csák János azt mondja, hogy L. Simon rossz hivatalnok, akkor eszébe juthatna az is, hogy az a törvény, amit most a nép szolgájaként véd, úgy rossz, ahogy van.

(Orbán Viktor találkozója Vlagyimir Putyinnal, YouTube)

A Facebook-oldalára kedden feltöltött videóban Orbán azt mondta, a válasz, amit az orosz elnöktől kapott, a legkevésbé sem volt megnyugtató. Kijelentette: ennek tudatában kell alakítani a következő hónapokban Magyarország lépéseit. (…)  Tulajdonképpen mire is volt jó ez az egész flottafelvonulás akkor, amikor ezek az emberek az elnöktől a politikai résztvevőkig, Usakovig bezárólag valószínűleg könyékig véresek? 

(A kormányfő keddenként magánlátogatást tesz, 444.hu, Czinkóczi Sándor, Kaufmann Balázs, Ács Dániel, Németh Dániel)

Még egyszer ezt a mondatot: A sajtófőnöki jelenlétet a nem nyilvános program nem nyilvános jellegének megőrzésében való közreműködés indokolhatja.

Biztosan van megoldása, de első látásra nem egészen érthető, hogyan indokolhat nem nyilvános jelleget hivatalos kormánytisztviselői jelenlét. Az ember hajlamos azt hinni, egy program attól magánjellegű, hogy nincs a környéken hat-hét miniszterelnöki személyvédő, meg talán a kormányfő sajtószóvivője sem.

(Tehetségkutatók megint)

Nem emelem ki név szerint a nagy sírókat, tudják magukról, látja a közönség – sírásuk, mint említettem, bizonyosan őszinte, de annyit, mint amennyit a mesterek, legújabban coachok egy-egy műsoridő alatt összesírnak, az túlzás. Ez amúgy az összes eddig futott tehetségkutatóra jellemző volt, az is, hogy a zsűritagok többségének önimádata és öncsodálata háttérbe szorította, ami a kritikusnak alapjában véve fontos feladata lenne: használható tanács a fellépőnek, tárgyszerű kritika.

(Beszámolók ünnepélyes átadásokról)

(Szalay-Bobrovniczky Kristóf nem nyilatkozik a román tévének)

A riporter azonban rosszul látja: Szalay-Bobrovniczky kulturálatlan gesztusa ugyanis nem a bukaresti sajtónak szólt. Ez a magyar politikai kultúrában, pontosabban kulturálatlanságban mindenkinek kijár, aki nem a hazai kormányzat valamelyik emberének a médiavazallusa, bár olykor rendszert sem találni benne. Ha egy úgynevezett tanácsadó azt mondja, nem kell, akkor nem kell.

(Szabadulás után távoznak a büntetésük alól fölmentett embercsempészek – RTL Híradó)

Nemrégiben Novák Katalin köztársasági elnök széles körben adott kegyelmet a pápalátogatás alkalmából. Az államfői kegyelem utolérte a Hunnia-perként ismertté vált ügyben jogerősen elítélteket is, köztük Budaházy Györgyöt, aki lóháton távozott.

(Vorák Anita és Hajdú Orsolya riportja, RTL Híradó)

Filemon Mihály polgármestert is kérdezte a Híradó, de ő azt mondta, nem akar nyilatkozni, mert belső vizsgálat folyik, ami elmondása szerint azért indult, mert a nő nem látja el jól a munkáját. Persze, nyilván kérdés, mi köze ennek a szmájlihoz, de a legjobb, amit a polgármester mondott a telefonba: „Egy picit gondolkozzál, jó, hogy mit csinálsz.” Jó kérdés. Egy szmájlit csinált a nő az erdő nélküli lombkoronasétányhoz, amin különben a fél világ röhög vagy sír.

(Háborús plakátok – RTL Híradó)

Most április van, Magyarország kormánya ismét Brüsszel-ellenes reklámmal jelentkezett a legnépszerűbb videómegosztón – közli az RTL Híradója. Békét és biztonságot akarunk! címmel új reklámot láthatnak a YouTube magyar felhasználói a lejátszani kívánt videók előtt. Nézem a spotot, és elképedek: eddig azt hittem, a korábban említett, őszi plakátnál ízléstelenebbet, de főleg hazugabbat nem lehet legyártani, pedig dehogynem. Ez például ilyen.

(Varga Mihály az MLSZ döntéséről, Face­book)

Tiszteletben tartva a miniszter véleményét úgy gondolom, ő inkább ezt reméli, mint hiszi, hiszen itt él Magyarországon, meccslátogatási szokásait nem ismerem, de biztos vagyok abban, látott már válogatottmeccset, hallotta a magyar szurkolókat, akiknek egy része nem is a futballért látogat ki a pályára. Még nincsenek pályán a csapatok, de már megy a „minek ugrálsz, mocskos román, hej”, valamint a „ki nem ugrál, mocskos szlovák, hej”! Ehhez nem kell hogy románok vagy szlovákok legyenek a pályán, megfelel, ha mondjuk dánok vagy görögök az ellenfelek.

(Baleset, tragédiák és a következmények – Híradós beszámolók)

A mostani konkrét esetben kiderült, hogy egy ittas külföldi vezető okozta a körúti balesetet. Ha lennének kamerák, vajon elgondolkodott volna, és visszavesz a sebességből? Aligha. Egy külföldi valószínűleg nem is tudna a kamerákról, de az ittassága miatti kontrollvesztett állapotban nem érdekelné. Kérdés persze, mi a megoldás, az őrültek, piások és a város közismert éjszakai simliseiről sokat hallani, de hogy a sebességkorlátozás megoldás lenne, nem valószínű. Nem is ez az érdekes, hanem az, hogy visszatérő tragédiákkal kapcsolatban minden alakító helyzetben lévő vezető megszólal. Hogy „most véget kell vetni”, „nem engedhetjük meg magunknak” és így tovább.

(Szijjártó Péter vakcinát küld Nicaraguának.)

Márciusban, áprilisban diadalmas előretörésekről adott hírt, akkoriban hetente emelkedett milliókkal az oltottak száma, és prognózist is adott heti bontásokban. Ekkor négymillió, ekkor ötmillió, amakkor meg hatmillió. Aztán rájött, hogy ez mégsem így megy, mert közelít szemből a keserves valóság: langyul az oltakozási hajlandóság, és napvilágra kerültek a legtöbb kormányzati lépést kísérő gyanús ügyletek.

(Ünnep a tévécsarnákon)

Az viszont egyértelmű, hogy ma már unalmas, fröccsöntött teleregényekkel nem lehet megoldani az ünnepi műsort, ahhoz két hét túl hosszú. Nem véletlen, hogy ha bárhol televízióról esett szó, az összegzés többnyire úgy hangzott: nincs benne semmi. A világ annál valószínűleg sokkal érdekesebb, mint hogy igen unalmas teleregénypárok igen unalmas házivitáit nézzék az emberek, a saját hasonló történeteik valószínűleg érdekesebbek.

(Magyarország vétóz – az unió kommunikációs csatornája)

De miért kell ezt művelni? Orbán egyik legutóbbi rádiós interjújában is úgy nyilatkozott, „Magyarország sosem támogatta a szankciókat, nem is szavaztuk meg őket, minden egyes esetben kivételekért harcoltunk, és sikerült is elérnünk mentesítéseket”. Ez nem igaz: Magyarország Orbán állításával szemben minden Oroszország-ellenes szankciót megszavazott.