Péter János

Elmúlásprózák – Tematikus próza-összeállítás

„Elmúlásprózák. Szilágyi Aladár, Tóth Vivien, Péter János és Szív Ernő írása is a halál, a véges lét magányával foglalkozik.” Ezzel az ajánlószöveggel hirdettük meg múlt héten, az Élet és Irodalom második oldalán az e heti prózarovatot. Nem tudtuk, hogy Szilágyi Aladár, vagy ahogy a szerkesztőségben mindenki hívta, Ali, barátunk, kollégánk éppen farkasszemet néz ezzel a bizonyos magánnyal. „Elmúlásprózák”, sajnos már az ő emlékére.

Tovább

„A templomból mentek a bíróságra. Az ügyvéd megnyugtatta Andrást, hogy minden gyorsan fog menni. Vita nincs, gyerek nincs, vagyon nincs. Házasság: volt, nincs. Ilyenkor a döntés rögtön jogerőre emelkedik, két független ember fog kisétálni az ajtón. És, amelyik Szegeden marad, az innentől nyugodtan ihat sört dobozból. Nem megy ki belőle a szénsav. Nem megy el tőle az íze. Nem fogja azt mondani rá Kriszti, hogy igénytelen. Nyugodtan elmehet heti kétszer tarokkozni a haverokkal – akkor megy haza, amikor akar. Megprücskölheti a volt osztályából a nagymellű Csengét, aki még a banketten is bepróbálkozott. Nem ezeken múlt. Nem a dobozból ivott sörökön, nem a haverokkal átkártyázott éjszakákon. És rosszabbul akkor se járt volna, ha történetesen azon az osztálykiránduláson megfekteti Csengét. „

Tovább

Egyre korábban sötétedik, lehet, hogy most kéne választani egy szépet, amíg rendesen lát. De majd inkább utána, hátha Ritával. Rugdosta a gesztenyéket, visznek haza majd Emíliának, szeret vele játszani, kergeti, pofozza, vadászik rá, ha már egérre nem tud. Szeretett minden bogyót, golyót, labdát, ennek is fog örülni, pláne, ha Ritával együtt adják oda. Ha Rita hazajön vele. Visznek vagy visz.

Annyit beszéltek meg, hogy Ilona napon találkoznak, addig jegelik egy kicsit a kapcsolatukat, egy vakbélgyulladást is lehet jegelni, nem kell rögtön műteni, a hal is később kezd el büdösödni, ha jégen tartják. Nyár elején már annyira ölték egymást, hogy jobbnak tűnt szétmenni, ha csak egy kis időre is.

Tovább

Pár ember, és én jövök. Istennek hála, előttem egy pattogatott kukoricán hizlalt amerikai házaspár van, alig látok tőlük. Csak néha a haját. Megint megnövesztette. Mielőtt Debrecenbe költözött volna – kereste a Körösligettől legtávolabbi holland–német szakot –, levágatta fiúsra, szabadon hagyva a tarkóját, amit annyira szerettem megcsókolni. Egy befont tincset nekem adott. Pár hete akadt a kezembe egy selejtezős nagytakarításkor, még nem tudtam kidobni. Ági-illata van a mai napig – vagy már csak én érzem benne. Világosbarna volt, nyaranta szőkévé fakult. Szerette, ha cirógatom, ha én szárítom meg hajmosás után, összeborzolom, olyankor úgy nézett ki a zöld szemével, mint egy vízitündér. Aktaión az életével fizetett a látványért, nekem akkor mindent lehetett. Én most fizetek, és ezután még hosszú ideig. Más meg hajat mos neki és cirógatja.

Tovább

Nem kísértem el, elköszöntünk egymástól a kávézó teraszán. Lassan rá lehet gyújtani. Ezzel nem árultam zsákbamacskát, mondtam, hogy a szeszbe belecsúsztam, de letettem, a cigiről leszokóban vagyok, és a jelenlétében soha nem fogok rágyújtani. Tetszett neki, hogy minél többet van velem, annál egészségesebb leszek. Volt ez a második randin. Nézem a hangulatos fenekét, ezt még látni fogom egy fél percig. Az arcát valószínűleg többet nem, vagy csak véletlenül, ha összefutunk egy buszon, néha egy-egy exbe belebotlok. Egy idő után nem kellemetlen az ilyesmi, főleg, ha épp van valakim, és ő egyedül van.

Tovább

Verje meg az Isten, hogy ilyenkor sincs nyugta az embernek, sóhajtott Gyula, mikor felébredt a csengőre. Gyöngyi lesz az, nyöszörögte félálomban a felesége.

Az hát, az csönget jambikusan. Egy rövid, egy hosszú, mint ahogy vonaglik a sánta lábaival, morgott Gyula, de már gyújtott is rá, és vette a fürdőköpenyét. Kimegyek, maradj csak, mondta Enikőnek.

Titokban örült neki, hogy Gyöngyi beállít 27-én reggel fél hétkor. Egyrészt látja az asszony, hogy milyen jó fej férje is van, hogy helyette megy ki hajnalban a rohadt hidegbe, másrészt meg valószínűleg valami baj van, akkor pedig átértékelődnek az elmúlt napok eseményei. Az odaégett töltöttkáposzta is, ami miatt kiabált Enikővel. Persze, ha az asszony nem akart volna megint ezerfélét sütni, nem égett volna le. Meg mondjuk, ha ő véletlenül nem spicces, nem teszi szóvá.

Tovább

Nem tudta a konyhát se kimeszelni, erre gondolt, ahogy próbálta felvenni a cipőjét. Ilyen szegényesen, koszosan el se lehet adni a házat. Meszelni kellene. Idő lenne rá, csak pénz nincs. Meg olyan valaki is kellene, akinek két keze van. Egy kézzel, ráadásul ballal csak koldulni tud. Az ingyenkonyhán se tud állva enni: a többiek az egyik kezükben a csajkát fogják, a másikban a kanalat. Hamar megeszik a levest, és állhatnak újra sorba.

Tovább

A vád három részből állt: emberiség elleni közvetlenül általam végrehajtott vagy elrendelt bűncselekmények, olyan rendszer felállítása és eltűrése, amelyben az apró fogaskerekek már az én közvetlen utasításom nélkül is tudták a dolgukat, öltek, kínoztak, és én, ha nem is utasítottam őket, a rendszert mégis fenntartottam, és eltűrtem a működésüket, Sztálin sem maga rendelt el minden kínvallatást, mondták cinikusan, valamint az egész civilizációt, a bolygó élhetőségét súlyosan fenyegető szennyeződések (radioaktívsugárzás stb.) okozása, melyek szükségszerű és közvetlen velejárói voltak az általam kiépített rendszernek.

Tovább

Kádár koporsója - Tematikus prózaösszeállítás

„Popovicsné Szamuely elvtársról beszél, úttörőcsapatunk névadójáról. Papa szerint közönséges gazember volt. »Az életét adta a munkásmozgalomért!«, emeli fel a hangját Popovicsné. Ez a papa szerint is így van. Csak előtte elvette másokét.” 

Tovább
Élet és Irodalom 2020