Bárány Tibor

Az ÉS könyve márciusban – Bereményi Géza: Magyar Copperfield. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 640 oldal, 5499 Ft

A Bereményi-univerzumban – akár a korai novellákról, akár a későbbi dalszövegekről, filmekről vagy drámákról beszélünk – nincsenek lekerekített történetek, amelyekben megmutatkozhatna egy-egy önmagával azonos személyiség, vagy egy történelmi korszak tételesen kifejezhető lényege. A Magyar Copperfield elbeszélője ki is jelenti: ami „valódi”, ami igaz, az „sosem olyan vékony, mint egy légből kapott igazság”, mivel „egy egész korszak világa vastagítja meg, kényszerek összevisszasága a benne szereplők következetlenségeit”. A megértés lehetősége ebben a világban a külső és belső kényszerek felismerésére korlátozódik: notórius kívülállóként ironikus pillantással felmérni, hogy a figurák hogyan értik félre saját magukat és a „helyzetüket”, milyen örökölt szerepekbe bújnak bele, milyen üres (mert nem belőlük következő) gondolati konstrukciókkal magyarázzák a saját szándékaikat és tetteiket.

Tovább

Cserháti Éva: A Sellő titka. A K. É. Z. első esete. Prae Kiadó, Budapest, 2019, 420 oldal, 3500 Ft

Cserháti Éva könyve a maga végtelenül szelíd, mivel a készen kapott irodalmi konvenciókat nagy alázattal és hozzáértéssel alkalmazó, mégis átgondolt módján arról beszél, hogy a magánéleti kérdések mindig is politikai kérdések. A nyomozás tétje nem pusztán az, hogy kiderüljön, ki követte el a gyilkosságokat 2015 forró júliusában Budapesten, és mindez milyen kapcsolatban áll a magyarországi görög kolónia múltjával, hanem hogy megértsük: a bűncselekmények a társadalmi valóság terében zajlanak, amelyben szigorú hatalmi mechanizmusok jelölik ki az egyén helyét, sok esetben elvéve tőle a szabad választás lehetőségét. „Magánélet” és „közügyek” merev szétválasztása, illetve a bűn tisztán pszichologizáló felfogása maga is a hatalmi különbségek fenntartását szolgálja.

Tovább

Ketten egy új könyvről – György Péter: Faustus Afrikában. Szerződés a valósággal. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2018, 324 oldal, 4999 Ft

A Faustus Afrikában esszéi a kívülállás és az önazonosság – egymással összefüggő – kérdéseire keresik a választ. A „magyar” fejezet további írásai (az Ajtony Árpádról és Szerb Jánosról készült portré, illetve a Kertész Imre korai vígjátékait elemző esszé; ezeket részben az köti össze egymással, hogy a kortárs kulturális kánonokból kihullott vagy eleve bele sem került szövegekkel foglalkoznak) éppen úgy, mint a később Londoni Iskolának nevezett, részben „emigráns” festőkből álló brit művészcsoport tevékenységéről szóló rész írásai. A kötet főhőse Frank Auerbach – valamint két közeli rokona: Samuel Beckett és William Kentridge; róluk a nyitó- és a zárófejezet szól. (A Faustus Afrikában cím és a borító szintén a johannesburgi képzőművész híres színházi produkcióját idézi.) Három olyan alkotó áll tehát a középpontban, aki a saját identitásán végzett kitartó munkájával képes volt eljutni a „politikán túli szabadsághoz”, s műveivel úgy színre vinni a személyiség megalkotásának részben szükségképpen politikai természetű kérdéseit, hogy maguk a művek kívül maradjanak a közvetlen ideológiai értelmezhetőségen

Tovább

Tovább

Milbacher Róbert: Lélek­nya­va­lyák. Mag­vető Könyvkiadó, Bu­dapest, 2018, 240 oldal, 3499 Ft

Léleknyavalyák, e „kisded bűnregény” egyetlen fontos tekintetben azért különbözik a klasszikus detektívregényektől: a nyomozás során nem a világrend egyensúlya, hanem a főhős világnézete forog kockán. Ha Hummelnek nem sikerül önmaga számára bebizonyítania, hogy Czakó öngyilkosságát „az értelem átmeneti vagy végleges zavara” okozta, azaz ugyanaz az irracionálisrajongás áll a háttérben, mint ami politikai hatóerővé válva annyi bajt okozott azokban „a bizonyos mindent felforgató negyvenes években”, mi több, esetleg kiderülne, hogy a fiatal drámaíró tette józan fejjel végrehajtott ideológiai cselekvés volt, a személyes szabadság megnyilvánulása egy determinált világban – nos, ebben az esetben a romantikus individualizmus győzelmet aratott a felvilágosult józan ész felett.

Tovább

Az ÉS könyve a könyvhéten – Márton László: Két obeliszk. Christian Thanhäuser fametszeteivel és Thomas Macho utószavával. Kalligram Kiadó, Budapest, 2018, 260 oldal, 3500 Ft

A regény Karl K. életének két epizódját meséli el. 1914 júniusában, pár nappal a világháború kitörése előtt a bécsi publicista a csehországi Janowitzban (Janovicében) vendégeskedik szerelme, Sidonie N. (teljes – regényen kívüli – nevén: Sidonie Nádherný von Borutin) meghívására. A férfi a bárónővel 1913 őszén ismerkedett meg Bécsben; a látogatás célja: lánykérés. A nagyvárosi élet kulturális és politikai színterein oly magabiztosan mozgó, „vakító és vakkantó Reflektorkarl” kínosan esetlenül viselkedik a számára idegen arisztokrata közegben. Nem érti meg és nem ismeri fel a Baronesse és baráti körének kegyetlen játékait, a folytonosan kialakuló és felbomló szerelmi sokszögalakzatokat, az elhallgatás és kimondás társasági dinamikáját, a titkolózásra és hazugságra épülő érzelmi fikció működésmódját. Karl K. idegen – a janowitzi kastélyban éppúgy, mint általában véve a „régi arisztokrácia” világában; miként erre egy Rilke nevű „Prágába valósi szelíd költő” is felhívja a Baronesse figyelmét egy hosszú levélben, amely mindent egybevetve nagy éleslátásról és érzékenységről tanúskodik. (Feltehetőleg a prágai illetőségű költő rossz néven vette, hogy Karl K. 1912 nyarán „öt költeményét visszaküldte Duinóba azzal az indoklással, hogy ő, Karl K. a saját alkalmi versei számára sem talál helyet A Reflektorban”.)

Tovább

Az ÉS könyve márciusban – Radnóti Sándor (szerk.): Holmi antológia III. Bírálatok, viták, nekrológok. Libri Kiadó, Budapest, 2017, 880 oldal, 7999 Ft

Holmi antológia III. nem reprezentatív válogatás – sem abban az értelemben, hogy kizárólag a legnagyobb hatású Holmi-kritikákból állna, sem abban, hogy erős (vagy bármilyen) javaslatot fogalmazna meg az elmúlt negyedszázad irodalmi kánonjával kapcsolatban. Fontos művekről szóló Holmi-kritikák nem kerültek bele a gyűjteménybe; és vice versa, kevésbé jelentős vagy akár elfeledett (elfeledendőfélben lévő) könyvekről is olvashatunk az antológiában, ha a Válogató úgy tartotta helyesnek. Tanulság: az autonóm kritika egyebek közt éppen azért autonóm, mert nem mozog együtt szolgai módon a kulturális világ fejleményeivel. Nem csupán nagy művek hívnak életre jelentős kritikai teljesítményeket, és olykor a kritikának (ideig-óráig?) nincs érdekes mondandója a később meghatározónak tekintett művekről. (Ha már a reprezentativitás kérdésénél tartunk: a kötet 84 szerzője közül 68-an férfiak és 16-an nők. A genderegyenlőség hiányának problémáját a kortárs kulturális nyilvánosságban nem ezen a köteten kell leverni; de azért ne hagyjuk említés nélkül a dolgot.)
(...)
Az autonóm kritika gyakorlatára azonban komoly veszélyek leselkednek. Ilyen veszély az, amikor a karakteres értelmezés vízióvá növekszik, és túlterjeszkedik az érvényességi körén: lásd Nádas Péter esszéjét Thomas Mann naplóiról (a Holmi Figyelő rovatának legelső szövegét!), Nemes Nagy Ágnes fiókban maradt, s csak posztumusz megjelenő válaszát, majd Balassa Péter, a kötet egyik főszereplőjének hozzászólását, amely – a szereplő intellektuális alkatától némiképp idegen módon – közvetíteni igyekszik az álláspontok között, vagy legalábbis megmagyarázni, miért értette félre Nemes Nagy Nádas bizonyos megállapításait. Legalább ekkora veszélyt jelent az autonóm kritika gyakorlatára, ha a kritikus nem a megfelelő érzékenységgel közelít a műhöz, és a saját alkati viszolygásához keres érveket, nem pedig az érvek segítségével ad magyarázatot az ellenérzéseire: lásd Farkas Zsolt és Bányai János páros kritikáját Balassa Halálnaplójáról, Márton László válaszát az előbbi kritikusnak, majd a viszonválaszt.

Tovább

Szécsi Noémi: Egyformák vagytok
Potozky László: Égéstermék
Totth Benedek: Az utolsó utáni háború
Horváth Viktor: Tankom

Tovább

Kemény Zsófi: Rabok tovább. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2017, 280 oldal, 3299 Ft

A Rabok tovább első pillantásra young adult regény. Bora (aki szinte egykorú a szerzővel) az egyetemista generáció tipikus életproblémáival küszködik: leválás a szülőkről, általános tanácstalanság a felnőtt élet küszöbén, a kapcsolati háló kényszerű újraszövése, és így tovább. Röviden: „Az én korosztályom az, amelyiknek mostanában haldoklik a kutyája. Tudod, mert hétévesen az első bizonyítványukért megkapják a gyerekek a kölyköket, aztán tizenhárom év.” Bora pszichológiát tanul az egyetemen; meleg, támogató értelmiségi családi háttér biztosíthatná számára az átlépést a fiatal felnőttkorból az önálló életvezetéssel járó valódi felnőttkorba – a regény főhőse mégis kényelmetlenül érzi magát a bőrében. Amit a műfaji sztenderdeknek megfelelően ironikus okossággal kompenzál. Bora hiperreflektált szubjektum: bármelyik pillanatban képes fanyar megjegyzésekkel világossá tenni, hogy egyszerre kívül és belül áll a saját egyszerre végtelenül kisszerű és bámulatosan komplex élethelyzetén. (Ő az, aki jól tudja, hogy „a fukszos-láncos pózolás a komolyan vett paródia paródiája volt, és mint rapdivat, lejárt”.) A regény fontos kérdése, hogy a lánynak sikerül-e a felnőttvilágot a saját jól berendezett, kreatív okossággal és mély iróniával összetartott komfortzónáján belül tudnia – vagy másképpen: sikerül-e a komfortzónáját kiterjesztenie a felnőttvilágra. (Nem szeretnék spoilerezni, de nincsenek jó híreim.)

Tovább

Baráth Katalin: Arkangyal éjjel. Agave Kiadó, Budapest, 2016. 352 oldal, 3480 Ft

Tovább

Bereményi Géza: Versek. Mag­ve­tő Könyvkiadó, Budapest, 2016. 264 oldal, 2990 Ft

Bereményi Géza dalszövegei, akár Cseh Tamásnak, akár Básti Julinak és Cserhalmi Györgynek, akár Udvaros Dorottyának, akár Für Anikónak vagy valaki másnak írta őket, a legkevésbé sem egyszerűek. Felcsendül a zene, megszólal az énekes – de ki beszél kihez? Egyetlen individuum élete és világa tárul fel, aki különböző énekesek, lírai ének és alakmások álruhájába bújik? Vagy dalonként más és más személyiség jelenik meg, ám ezek a személyiségek – a helyzetdalok hősei és az ő sorsukat kommentáló, okoskodó lírai narrátorok – együttesen megragadhatóvá teszik egy korszak (?), egy generáció (?) vagy úgy általában véve a kelet-közép-európai ember (?) dilemmáit, világérzékelését és szorongásait? Ezek a dalok nem tiszták: a lírai igazságukat nem mondják ki, hiszen a nyilvános megszólalást alapesetben a politikai hatalom ellenőrzi, és az őt kiszolgáló kommersz kultúra normái uralják („tessék a tanulság, finom, edd meg, / még mielőtt ezt is megeszi más”, ahogy egy másik kiadatlan dalban énekelte Cseh Tamás).

Tovább

Pék Zoltán: Feljövök érted a város alól. Agave Kiadó, Budapest, 2015. 240 oldal, 2980 Ft

Tovább

Gerőcs Péter: Győztesek köztársasága. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2015. 272 oldal, 2990 Ft

Tovább

Forrai Gábor: Kortárs nézetek a tudásról

Szalai Judit: Kortárs angolszász érzelemfilozófia

Forrai Gábor (szerk.): Filozófiai intuíciók – filozófusok az intuícióró

Szili Katalin: Tetté vált szavak

Tovább

Az ÉS könyve áprilisban - Schein Gábor–Szűcs Teri (szerk.): „Zsidó” identitásképek a huszadik századi magyar irodalomban. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2013. 286 oldal, ármegjelölés nélkül

Tovább

Tovább

Az ÉS könyve novemberben - Bereményi Géza: Vadnai Bébi. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2013. 296 oldal, 2990 Ft

Tovább

Tovább

Bakács Tibor Settenkedő: Földharcos vagyok, kicsim. Katalizátor Kiadó, Budapest, 2011. 356 oldal,3500 Ft

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2020