Gyenge Zoltán: Emberlétünk határai
Bagi Zsolt: Az esztétikai hatalom elmélete
Schwendtner Tibor: Heidegger és a nemzetiszocializmus
Seregi Tamás: Művészet és esztétika

Platón összes művei kommentárokkal. Parmenidész. Fordította, a jegyzeteket és az utószót írta Bárány István. Atlantisz Kiadó, Budapest 2017, 152 oldal, 2695 Ft

Számos értelmezés született, de én azt szeretném javasolni, hogy a kezdő jelenetből induljunk ki: egy filozófia utáni korban élünk, a filozófiát történetek formájában már csak a szájhagyomány őrzi. És mi történik egy ilyen korban a filozófiával? Erre választ keresve, megfordítanám Karl Goebel híres tézisét: „Ugyanúgy mint a Theaitétoszban, A szofistában, ebben a dialógusban is a λόγος megmentéséről van szó, a tudás és a tudás közlésének megmentéséről.” (Über den Platonischen Parmenides, Bertelsmann, 1880. 81.) Nem, véleményem szerint inkább a tudás válságának demonstrálásáról van szó, nem a logosz megmentéséről. Ilyen körülmények között minden érthetetlenné válik, zavarossá és enigmatikussá. És ami visszamarad: a szellemi erőfeszítésre való felszólítás.

Nemrég megjelent vaskos könyvének egy markáns helyén Márkus György így fogalmaz: „Posztmetafizikai korban élünk, a metafizikának vége, talán már a metafizika utáni korban járunk. Lehet persze, hogy ez a viszonylag széles körű egyetértés abból fakad, hogy a megfogalmazás filozófiai belügyet érint, a filozofálás pedig manapság nem örvend túl nagy népszerűségnek.” (Kultúra, tudomány, társadalom, Atlantisz, 2017, 137.) Ha jól értem, a második mondat csak annyit mond, hogy ezt (mármint, hogy milyen korban élünk) szokás ráhagyni a filozófusokra. De a legfontosabb számunkra most az utolsó fél mondat, amely a filozófia iránti érdeklődés hanyatlását konstatálja. Az idézet nagy valószínűséggel 1989–90-ből származik; nagyjából ugyanebben az időben Hans-Georg Gadamer a nagy budapesti Heidegger-konferencia résztvevőit egészen más szellemben köszöntötte: „A téma, amely minket itt egybefűz – persze a filozófia. Nem értékelhetjük eléggé nagyra a filozófiai gondolatok mozgásának jelentőségét, e gondolatok aktualitását a mai világban, ahol a falak mindenfelől ledőlnek. Épp önök, akik itt Magyarországon legújabb kori történelmünk oly drámai óráit élték át, [...] tudják: a gondolkodás és a gondolati szabadság [...] mit is jelent az emberiség számára.” (Utak és tévutak, Atlantisz, 1991, 19.) Nem azt akarom kérdezni, hogy kinek volt igaza, hanem, hogy kinek lett igaza (jó huszonöt évvel később).

Heller Ágnes: A filozófia rövid története gólyáknak. II. A középkor és a reneszánsz. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest 2017, 278 oldal, 3900

Azt hiszem, kevés mai filozófus van, aki ezt a kurzust ilyen áttekintő igénnyel meg tudná tartani. Ezért ez a gólyáknak szóló előadás a kollégák számára is érdekes olvasmány. Ezerkétszáz éven haladunk végig. Mennyit változott azóta a világ; és ezt a történetet elmesélni valóban nem könnyű, több ok miatt. Egyrészt a mai világképünk szempontjából az egész korszak érdektelennek tűnik. Másrészt rengeteg leegyszerűsítés és értelmezési séma él vele kapcsolatban. Ezeket csak úgy lehet elkerülni, ha újraolvasunk, ha bátran kijelölünk új súlypontokat, ha bevalljuk, amit nem tudunk vagy nem olvastunk.

Aleida Assmann: Rossz közérzet az emlékezéskultúrában (Beavatkozás)

Király István: Napló 1956–1989

Gábor György: Múltba zárt jelen, avagy a történelem hermeneutikája

Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink

Heller Ágnes: Olvasónapló (2016–2017), Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2017, 254 oldal, 3200 Ft

A körülmények azóta sokat változtak, de azt hiszem, mégis itt gyökerezik az olvasásnak az az öröme, amely Heller Ágnes naplóiból árad. Az olvasónapló nem csak olvasmányokról számol be, hanem azt is közvetíti, hogy az olvasás a szabadság gyakorlása: ezért szabad teljesen fölösleges dolgokat is olvasni, és az elemzések szakmaiságát sohasem szabad túlfeszíteni. (Ezért nem szerepelnek az elemzett művek között filozófiai alkotások.)

Nagyjából a századforduló körül aztán ez a boldogság-érzés szertefoszlik: jön egyfajta tragikus és mély-szomorú hang, amely a világ elsivatagosodásáról beszél. Ezzel párhuzamosan, sőt ezt bizonyos értelemben ellensúlyozva, születik meg a „kései filozófia”, amelynek legfontosabb dokumentumait A személyes emlékezet című kötet tartalmazza. (Kalligram, 2016 – ez a Válogatott művek zárókötete) E kötetben a szerző négy utolsó könyve szerepel, kiegészítve néhány azóta készült dolgozattal. A mű hangütését egységesen a személyesség jellemzi. Vajda egy interjúban így beszél a maga megközelítéséről: „Számomra nem sokat mond az a filozófia, amely a szó szűkebb értelmében vett tudomány »rangjára« tart igényt, úgy mint állításainak legalábbis a falszifikálhatósága, prediktív erő stb. Ez nem jelenti azt, hogy az ilyesfajta törekvéseket feltétlenül elhibázottnak tartanám: idegenek tőlem. Amit én művelek, annak meg aztán tuti, hogy semmi köze sincs semmifajta tudományhoz (nem megismerés, hanem gondolkodás […].)” (Vulgo, 2005/1-2. 281.)

Rüdiger Safranski: Idő. Amit velünk tesz, és amivé mi tesszük. Fordította Simon József, Typotex Kiadó, Budapest, 2017, 254 oldal, 2900 Ft

Több értelmező is a könyv hatodik fejezetét találta a legérdekesebbnek, melynek címe: Életidő és világidő. A cím Hans Blumenberg 1986-ban megjelent könyvére utal, amely minden bizonnyal az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb idő-elméleti műve. Blumenberg szerint már a Paradicsomból való kiűzetést is úgy kell értelmeznünk, mint az életidő és a világidő közötti olló szétnyílását. És ez a folyamat teljesedik ki a modernségben; pontosabban ebben egyértelműen a világidő uralkodik az életidő felett. Számomra azonban ez a fejezet egyértelműen csalódást okozott: Safranski nem „kapcsolódik” Blumenberghez, még csak meg sem említi. Nagy valószínűséggel azért, mert ez a könyv erősen konkurált volna a saját kordiagnosztikai elképzeléseivel.

Csillaggal nem jó járni most

Illyés Gyula: Naplójegyzetek (1956–1957)

Orbán Ottó: Színpompás ostrom, lángoló házakkal

Dalos György: Tíz esztendő

Hans-Ulrich Gumbrecht: Szellemtudományok – mi végre? Budapesti előadások. Fordította Nemeskéri Luca, Lénárt Tamás, Vincze Ferenc, Vásári Melinda, Kelemen Pál. Kijárat Kiadó, Budapest, 2016. 219 oldal, 2600 Ft

2011 őszén történt valami Budapesten: szeptember 14. és 21. között hat előadást tartott a világ egyik vezető irodalomtudósa, Hans-Ulrich Gumbrecht. (Az „irodalomtudós“ talán nem is jó megnevezés, Gumbrecht elméleti jelentőségének egyik fontos alkotóeleme ugyanis, hogy egységben látja az irodalomtudományt, az esztétikát és a filozófiát.) / Az előadásokat az tette hallatlanul érdekessé, hogy Gumbrecht rendkívül jó vendég volt, mozgósította a Magyarországra vonatkozó ismereteit, a szünetekben és esténként elmélyült beszélgetéseket folytatott a kurzus résztvevőivel.

Heller Ágnes: A filozófia rövid története gólyáknak. I. Az ókor. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2016. 296 oldal, 3900 Ft

„A filozófia ugyanolyan egyszerű, mint a szerelem, csak egy kicsit gyakorolni kell.” (166.) Bátorság tehát, induljunk el, mi mint gólyák vagy olvasók. Hegeltől azt is tudjuk, hogy a bátorság a legnehezebb dolog, és a filozófia ezt csak feltételezheti. De jó lenne mégis egy kis kedvet csinálni az előadások elején. Heller ezt írja: „Végül is: mire való egy gólyának a filozófia? Arra, amit kezd vele.“ (11.)

Heller Ágnes: Olvasónapló 2015–2016. Múlt és Jövő Kiadó, Bu­da­pest, 2016. 309 oldal, 3200 Ft

Márton László: Árnyas főutca

Bereményi Géza: Versek

Forgách András: Élő kötet nem marad

Oravecz Imre: Távozó fa

Salomon Maimon: Életem története. Fordította Uris Asaf és Rácz Péter, Kalligram Kiadó, Pozsony, 2015. 2900 Ft

Fontos könyvet adott ki a Kalligram Kiadó, ráadásul (ahogy látom) mindenféle külső támogatás nélkül. Ez a kis könyv alapvetően kétféle perspektívából olvasható: egyrészt a XVIII. századbeli lengyel-litván zsidók helyzetének leírásaként, másrészt egy rendkívül tehetséges zsidó fiatalember felemelkedéseként és filozófussá válásaként.

Ketten egy új könyvről - Péteri Lóránt: Mahler, a scherzo és a „kísérteties”, Rózsavölgyi és Társa Kiadó, Budapest, 2015. 251 oldal, 3990 Ft

„Ez a könyv Gustav Mahler 2. szimfóniájának III. tételéről szól, és abban a meggyőződésben íródott, hogy a zene jelentéséről nemcsak lehet, de érdemes is beszélni.” (9.) A szóban forgó tételt Mahler 1893 nyarán írta, de a következő néhány évben legalább háromszor átdolgozta. A könyv merészségét és igényességét akkor láthatjuk a leginkább, ha a megközelítésmódját összevetjük Adorno híres Mahler-könyvével. Adorno bizonyos címszavakat határozott meg (hang – karakter – regény – szétesés és affirmáció), és ezek fényében vette szemügyre az egész mahleri életművet. Péteri Lóránt egyetlen tételt választ, miközben az elemzéseinek mégis van egy esztétikai-fogalmi vezérfonala: a „kísértetiesség”.

Thomas Mann: Doktor Faustus

Rainer Maria Rilke: Levelek egy ifjú költőhöz

J. D. Salinger: Rozsban a fogó

W. G. Sebald: Légiháború és irodalom

Egressy Zoltán: Lila csík, fehér csík. Európa Könyvkiadó, Budapest 2015. 229 oldal,2990 Ft

Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai

Babits Mihály: Egyetemi előadások 1919

Róna Judit: Nap nap után

Fenyő Miksa: Az elsodort ország

Vajda Mihály–Kardos András: Kérdő evidenciák. Beszélgetések, Dupress-Líceum–Kalligram Kiadó, Eger–Pozsony, 2015. 130 oldal, ármegjelölés nélkül  

Ungváry Rudolf: A láthatatlan valóság. A fasisztoid mutáció a mai Magyarországon. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2014. 248 oldal, 2990 Ft