► A Játsszuk azt, hogy… Üzenet Bodóczky Istvánnak című kiállítás február 2-ig tekinthető meg az Artus galériában.

 „A művészetek minden részterületének megvan a maga sajátos célja, amit azzal a művészeti területtel
lehet a leghatékonyabban fejleszteni.” (Bodóczky István: Do it – előszó)

Maurice Denis 1900-as festményén a barátok, tanítványok körbeállják az idős Paul Cézanne-t. A mester épp egy képét magyarázza az őt körülvevőknek. Hommage à Cézanne a festmény címe.
Bodóczky Istvánt már nem tudják körbeállni a tanítványai, 2020 októberében a művész váratlanul elhunyt. Utolsó kiállítása egyben emlékkiállításává is vált a sors torz fintora révén. Pár nappal a megnyitó előtt halt meg. Annak a kiállításnak az volt a címe: Játsszuk azt, hogy meghaltunk.

► Kóka Ferenc ÉS-grafikái. Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány, Bu­da­pest, 2024, 143 oldal, 3820 Ft

Különös kis képzőművészeti és sajtótörténeti monográfia jelent meg. Különös és szokatlan, hiszen egy alkotó életművéből általában a kismonográfia nem csupán egy területet ragad ki. Molnár Valéria azonban, aki az Alapítvány vezetője és gondozója, korábban már két színes albumot jelentetett meg Kóka Ferenc (1939–1997) festőművészről. Kóka a bernáthosok nemzedékének kiváló tagja volt, Laknerrel, Szabó Ákossal, Gyémánt Lászlóval kezdte pályáját. Molnár Valéria az előbb említett két kötetben rendkívüli alapossággal dolgozta fel a fiatalon derékba tört életmű állomásait. Egy véletlen során kerültek kezébe Kókának az Élet és Irodalomban megjelent rajzai. Ez keltette fel érdeklődését, művészettörténeti és sajtótörténeti korrajzként dolgozott a témával. A szerkesztőség archívumában ülve saját bevallása szerint 6400-szor lapozott, azaz tekintélyes mennyiségű lapszámot tekintett át.

► Bullás József Nonserial című kiállítása megtekinthető a Deák Erika Galériában 2025. január 31-ig.

Bullás József kiállítása a Deák Erika Galériában az éterit teremti meg a falak között. Úgy jön létre ez az érzés, hogy különösebben semmi különös technikai kunszt, semmilyen lebegésre utaló elem nincs a főleg 70×80 cm méretű olaj-vászon festményeken. Ráadásul ez a több egységből álló, mégis összefüggő – és pusztán évszámkódokkal ellátott, tehát cím nélküli – képanyag eredetileg Cézanne, és még inkább a Cézanne Mont Sainte-­Victoire képeinek Vera Molnár által feldolgozott alkotásaira reflektál. A festmények nyugodt alapon – rózsaszínek, kékek vagy sötét zöld-barna – finom, vibráló körökkel telítettek. Ezek a fénygömbszerű képződmények egy rácsszerkezetben helyezkednek el. A rácsok hol töredezett vonalként, hol a vászon széléig kifutó csíkként tagolják a felületet.

„A művész nem tesz mást, mint hogy összegyűjti és tovább vezeti azt, ami a mélyből feltör. Se nem szolgál, se nem uralkodik, csak közvetít.” (Paul Klee)

► A Galimbertik. Galimberti Sándor [1883–1915] és Dénes Valéria [1877–1915] életmű-kiállítása, Magyar Nemzeti Galéria. Megtekinthető 2025. január 26-ig.

E melodramatikus cím mögött egy fiatal festő házaspár – és harmadikként egy tehetséges festőnő – sorsa, élettörténete húzódik meg. A Magyar Nemzeti Galériában megnyílt A Galimbertik című kiállítás három főszereplője a múlt századelő – és az azt megelőző századvég – kiemelkedő tehetségű alkotóinak munkásságát, hányatott sorsát s egyben a magyar festészeti progresszió születését hivatott bemutatni.

► Kondor Attila kiállítása a Resident Art Galériában október 26-ig látható.

„Az üresség a kezdet teljessége, míg a semmi Isten hűlt helye.”
(Lajta Gábor festőművész egy tanulmányából)

Kondor Attila festészete számos kulturális hagyomány, festészettörténeti és filozófiai gondolat elemeit tartalmazza. Műveltsége, tájékozottsága, világlátása festészetét felülemeli az amúgy kitűnő látványfestészeti megoldásokon. Tájakat fest – e kiállításán a már sokszor „megénekelt” Sas-hegy és környékének esszenciáját dolgozza fel –, ám minden képe egy-egy továbbmutató gondolat leképezése. Kondor filozófus festő, az éterit és a földit egyként kezeli, sőt magyarázza az egyiket a másikból. Ha a festészeti hagyományokat tekintjük, úgy leginkább a XX. század harmincas éveiben megjelenő novecento – illetve hazai megfelelője, a Római iskola – stílusjegyeit látjuk megjelenni.

► Szurcsik József Elképzelt valóság című kiállítása a Godot Galériában október 5-ig tekinthető meg.

Szurcsik József kiállítása a Godot Galériában az illúzióról szól. Mindannyiunk il­lú­ziójáról. Arról az illúzióról, hogy a dolgok örök életűek, hogy bár folyamatos drá­mák helyszíne a mindenkori élet, de ez így is marad örökké, azaz a szépség, a nyugalom a dráma ellenére örök. Lávafolyam pusztítja a mezőt, az erdőben fény­csóvák gyúlnak, álarcában a halál járkál köztünk, de minden marad olyannak, mint volt, s mint lesz. Barokk tájban lépkedünk a vörösen izzó földön, fölöt­tünk baljós csillagok ragyognak, de mi Gluck zenéjére járjuk a Holt lelkek táncát. Izzó, kénes párák telítik a tájat, egymást fojtó, egymásból kinövő homunculu­sok lesznek a társaink, de ez idillben, ez Árkádiában (hisz Et in Arcadia ego) nem tör­ténhet baj velünk. Ezer eszelős jele mutatja: dehogynem. Mégis, a báj, a kellem, szépség eszménye uralja el az andalgó, Cythera szigetére utazó hősök lelkét.

„Nem a dolgok bonyolultak: te vagy a bonyolult, aki szemléled őket”
(Rónay György: Talány)

► Az Így történt című kiállítás 2024. október 13-ig látható a Magyar Nemzeti Galériában.

„Most itt fekszem a matracon, a templom közepén, a frigyszekrény tövében. A lámpa, amelyet tegnapelőtt este tintával festett kórházi-kékre Németi főorvos, hol kigyullad, hol kihuny. Kinn, a városban zavarórepülés van, de bennünket nem érdekel. A csillag, a bélyeg, nemcsak az élet kedvezményeiből zár ki bennünket, de félelmeiből is. Nem félünk a légitámadástól, semmiféle halálnemtől. A halottak itt hevernek mellettem, jobbról-balról a matracokon a kómás cukorbetegek, az anginások, a galoppierenderek, az urémiások, akikkel az utolsó hetekben már nem törődött senki, s az öngyilkosok, akiket éjjel-nappal szakadatlanul hoznak be hordágyon, rendszerint párosan, s többnyire orvos házastársakat, mert nekik volt kéznél mérgük, s pontosan tudták adagolni.” Zsolt Béla író, újságíró 1946-ban megjelent Kilenc koffer című, a személyes holokausztélményeit megjelenítő regényének egy részlete olvasható fentebb. Kulcsmondata: „A csillag, a bélyeg, nemcsak az élet kedvezményeiből zár ki bennünket, de félelmeiből is.” E félelmek, vagy azok hiánya, a rettegés és pusztító élményegyüttes jelenik meg a Magyar Nemzeti Galéria Így történt – A holokauszt korai emlékezete szemtanú művészek alkotásain címmel rendezett kiállításán

► A Bolygó meghódítása című Vasarely–Fajó-kiállítás a HAB-ban szeptember 18-ig látogatható.

Victor Vasarely és Fajó János szellemi és munkakapcsolatát mutatja be az a tárlat, mely a HAB (Hungarian Art & Business) Andrássy úti galériájának termeiben látható. A kiállítás egy különös párhuzamos életrajz, egy alkotói pálya szűkített keresztmetszete és egy másik életmű fontos részlete.