Ősünk, Jászi
Takáts József: Jászi és a liberális szocializmus. Eszmetörténeti tanulmányok. Osiris Kiadó, Budapest, 2021, 312 oldal, 2980 Ft
Miért érdemes elolvasnia e kötetet valakinek, akit nem érdekel különösebben a Jászi-filológia? Ugyanazért, amiért érdemes elolvasni egy Jászi-életrajzot, s ezen túl bármilyen politizáló értelmiségi életrajzát: bár Takáts határozottan – és kissé provokatívan – leszögezi, hogy nem célja politizálni, saját politikai vagy filozófiai véleményét kifejteni (nagy baj lenne, ha ez nyomot hagyna az eszmetörténészi munkán – mondja), nekem nagyon nehéz volt úgy olvasni a könyvet, hogy ne szembesítsen a magyar és a nemzetközi politikatörténet és eszmetörténet nagy és eldöntetlen, ezért állásfoglalásra késztető kérdéseivel.
A fénykép változatai
(Thirtythree – A fotográfia új horizontjai, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Capa Központ, megtekinthető december 9-ig.)
Hol volt, hol nem volt Magyarország
Jakab András–Urbán László szerk.: Hegymenet. Társadalmi és politikai kihívások Magyarországon. Osiris Kiadó, Budapest, 2017, 468 oldal, 3980 Ft
Bár elkerülhetetlenül leegyszerűsítem a kötet üzenetét, ha egy mondatban foglalom össze fő problémáit, e rövid recenzióban nincs mód rá, hogy egyenként vizsgáljam a közpolitikai javaslatokat (arról nem beszélve, hogy megfelelő felkészültségem sincs hozzá). Mit lehet tehát tenni egy olyan országban, ahol politikai szereplők (beleértve az ellenzéket is) és a közemberek egyaránt abban érdekeltek, hogy fenntartsák a politikai polarizáltság okozta elbutulást, a járadékvadászatot vagy kiskapuzást lehetővé tévő korrupciót? Tölgyessy már említett bevezetőjében, Gyurgyák János történelemszemléletünkről írott esszéjében, Tóth István György a magyar normákat elemző írásában vagy éppen Orbán Krisztián korábban már megjelent publicisztikájában magát az észszerűséget, a nyugatias tájékozottságot emelik ki szükséges orvosságként. Ezzel, mint explicitté is teszik, visszatérnek a magyar értelmiség egyik szerepfelfogásához, a Bildungsbürger eszméjéhez, még ha nem táplálnak is olyan illúziókat, hogy a képzett, közpolitikai problémákat átlátni képes értelmiségi kiválthatja a független egzisztenciájú polgár, a középosztály kiegyensúlyozó, stabilizáló szerepét. Vagyis: ha igyekszünk félretenni politikai szemellenzőinket és elolvassuk a kötet tanulmányait, s a rájuk reflektáló, velük vitatkozó tanulmányokat, máris tettünk valamit az országért. Ugyanis, mint Tölgyessy rámutat, ha csak addig terjed a látókörünk, hogy bukjon meg Orbán Viktor, kevéssé valószínű, hogy egy esetleges bukás után Magyarország ki tud keveredni a lemaradást állandósító pályáról.
Utalás és emlékezet az Írószövetségről, az antiszemitizmusról és a holokausztról
Civilizáció és háború
· John Lukács: Öt nap Londonban, 1940. május. Európa, 2000. 220 oldal, 1500 Ft