A nemrég megrendezett iráni választásokon 2004 óta először a mérsékeltek kerültek többségbe a teheráni törvényhozásban. A voksok Róhaní elnök reformtörekvéseinek és a nyugati nyitás melletti kiállásnak szóltak. Ha ugyanis ennek köszönhetően megszűnnek a Teherán ellen 2012 nyarán kiszabott büntető szankciók, befutnak a beruházók, föllendülhet a gazdaság. Az idő persze sürget.

A hagyományosan mérsékelt Szocialista Párt próbatétele lesz, hogy vezére – minthogy a szavazatoknak mindössze 32 százalékát sikerült megszerezniük – mégiscsak összeállt a széttöredezett szélsőbaloldallal: kommunistákkal, még kommunistábbakkal, zöldekkel. Márpedig ahogy a portugálok mondják: „quem casa, quer casa” – aki házasodik, az házat is akar.

Egy perc húsz másodpercig tartott a kamerák kereszttüzében két kínai politikus történelmi kézszorítása Szingapúrban. A több mint jelképes jattig hosszú menetelés vezetett. Hatvanhat évvel a kínai polgárháború befejezése után először találkozott a pekingi elnök-pártfőtitkár és a tajvani első ember. „Egy családot alkotunk – mondta Hszi Csin-ping. – A Tajvani-szoros mindkét oldalán megvan a képesség és a bölcsesség arra, hogy mi magunk oldjuk meg a fönnálló problémákat.” Az erőviszonyok ismeretében azonban nem kétséges, hogy a Nagy Testvér kit tart úrnak a közös házban.

A világháborús szovjet tank lassan emelkedett szobortalapzatáról Chişinău (oroszosított nevén Kisinyov) főterén. A védelmi miniszter rendeletére a T–34-es – öt „társához” hasonlóan – a jövő márciusban megnyíló Szovjet Megszállás Múzeumába kerül át. Moldovában bontják a „Nagy Honvédő Háború” emlékműveit, a hivatalos Moszkva második világháborús szerepfelfogásának itt felejtett díszleteit. A rendelkező miniszter szerint „köztársaságunkban ma már más az értékrend”. És a rendszer.

Szeptember elején a hetvenes szám uralta a kínai közéletet – és a médiát. A második világháború befejezésének, Japán feltétel nélküli fegyverletételének kerek évfordulója. De kinek a győzelme? És kik fölött? Valójában ez Hszi Csin-ping nagy napja volt. Örömmel ünnepelt és ünnepeltette magát. Minden esemény főszereplőjeként vele voltak tele a helyi hírműsorok. Nem mintha máskor másképp lenne, apró kivételektől eltekintve. Korábban például érthetően (?) nem mutatkozott a tiencsini robbanás vagy a tőzsdekatasztrófa után. A legtöbb megfigyelő szemében mégis ez volt az ő teljes győzelmének dicső napja.

„Történelmi megállapodásról” áradoztak a kimerült résztvevők. Huszonegy havi alkudozáson voltak túl. Tizenhárom esztendei mélyfagyasztás után olvadás kezdődhet Irán és a nagyvilág kapcsolatában. A több mint százoldalnyi, pontokba szedett joggyötrelem és az öt technikai melléklet lényege: az iráni atomfegyverkezést némiképp elhalasztották. Vagy nem. Márpedig történjék bárhogy, a történelem folytatódik.

Amikor a jelenlegi pekingi pártfőtitkár-elnök elfoglalta posztjait, meghirdette a kommunisták élethalálharcát a korrupció ellen. Sokat idézett mondása szerint Hszi Csin-ping nem kíméli sem a magas rangú tigriseket, sem az alacsonyan szállingózó legyeket. A légycsapó kezdetben kis és középkáderek százezreire sújtott le. Az év első felében több mint 63 000 vizsgálatot tartottak. De a közelmúltban a rettegett tigrisek is a célkeresztbe kerültek.