Írásom címét Zdeněk Mlynářtól, a csehszlovák reformok 1968. augusztus 20-i eltiprásának tizedik évfordulójára megjelentetett könyve címéből kölcsönöztem, noha írásom nem évfordulós cikk. Igaz, idén van az emberarcú szocializmus létrehozásának és szétzúzásának ötvenedik évfordulója. Az Alexander Dubček nevével jelképezett csehszlovák kísérletről és annak szétzúzásáról hűen beszámoló Mlynář-kötet felidézése kiváló kiindulópontot adhatna a megemlékezésre, de mégsem ez a célom. Amit már a címmel is érzékeltetni akarok, hogy semmi sem változott. Hazánk továbbra is keletről, a Kreml felől számíthat lehűlésre a rendszerváltás, a NATO- és az európai uniós tagság ellenére is, és csak múló és ritka véletlen, hogy az enyhülés és a béke erői szövetségesekre találnak a Kreml uraiban.

Orbán a Fidesz kongresszusán kijelentette, hogy ahová eljuttattak bennünket, az „még nem az út vége, csak az eleje...” Hogy ez az út csak Orbánnak és politikai családjának hoz hasznot, míg a közönség egészét, így az országot távolítja attól az évszázados reménytől, hogy közelítsen Nyugat-Európához, hogy békében és tevékeny munkával szerzett viszonylagos jólétben éljen, elhallgatta. Orbán útjának eleje éppúgy zsákutca, mint ahogyan a vége is az.

(Polgár Miklós Holtvágány című kiállítása az Újlipótvárosi Klub-Galériában április 3-ig tekinthető meg.)

Lipovecz Iván: Elnökök, kormány­fők, vezérek. Corvina Kiadó, Bu­da­pest, 2016. 224 oldal,2990 Ft

Lipovecz igazi hősei azok, akik a polgári világot nem teátrális szónoklatokkal, hanem felkészüléssel, rendületlen szorgalommal, az adott helyzetben elvárható bátorságot messze meghaladó merészséggel, a feladat megoldásának jelentőségét felismerve, két kezük munkájával, a közügyek iránti odaadással teremtik. Lipovecz igazi hősei Scmidt kancellár, a két említett vezérigazgató: Orbán István és Kertész Tibor, de a vaskalapossága ellenére is a reformokat szolgáló Marjai József is. Ők világra nyitott, minden provincializmust megvető, teljesítményükre joggal szerény polgárok. Tudják, hogy csak a világra nyitott polgárnak lehet polgári világa.

Ahol a nagyvárosok aránya drámain nőtt (például Kínában vagy Indiában), ott nemcsak a felzárkózás volt gyorsabb, a jövedelmek kiegyenlítettebbek, hanem a szegények leszakadása is mérséklődött.