Ha azon a következő éjszakán nem azt álmodta volna, hogy a szépséges Rose oldalán sétál egy kopár hegyvidéken, és a hölgy kezében a fényképezőgép átalakul puskává, és karcsú vagy inkább csontos ujja végigsimít a fényesre koptatott ravaszon, a fegyvert pedig hirtelen Zanót felé fordítja, nem történt volna semmi. Látta már, ahogy a puska belsejében a sok archaizmus megmoccan: elcsattantó emeltyű, kamó és vastagítvány, rugó és szeg. Besúgó voltál te is, mondta Rose csillogó szemekkel, és volt ebben a pillantásban valami szúrós, amitől Zanót azonnal felébredt, mintha sündisznóra lépett volna mezítláb. Hajnali három óra volt, sötét és csend, messze valahol ugattak a kutyák, de olyan volt ez is inkább, minha ki szeretné csak emelni az éjszaka feneketlen mélységét. Egy csillámló pókfonálra gondolt, amint elvész az erdő fái között. Ha látjuk is, hogy van kiterjedés, az egész más, mintha csak tudnók. Nehezen bírt visszaaludni, pedig akkor már évek óta nem szenvedett az alvatlanságtól, amit abból az időből hurcolt magával, amikor géppisztollyal a nyakában sétált heteken át, és elhitte, hogy három óránál több alvásra nincs is szüksége.

Azon az őszön Öreg Zanót arra lett figyelmes, hogy minden reggel, amikor a bérház kapuján kilép, egy kis cigarettahamu száll a levegőben, mintha szürke hó esne. Az utca ebben az órában csendes volt, miután az anyák elrángatták gyerekeiket az iskolába. A szép új világban, amelynek eljöveteléről Zanót fiatalkorában hasztalanul álmodozott, de mégiscsak eljött, nem a kofák, a rikkancsok, az utcaseprők vagy a perecesek ébredtek legkorábban, hanem az iskolások és az anyák, no meg a pedagógusok. Az átvonulásuk utáni csendben szeretett kilépni, mert olyan érzése volt, hogy a száz évvel korábbi nyugalom tért vissza a városra, amiről annyit nosztalgiázott mindenki, és amiről olyan szívesen olvasott.

Borvíz

HŰSÍTŐ (NYÁRI) PRÓZA-ÖSSZEÁLLÍTÁS

Három egészen különböző ízt hozunk Erdélyből. Másképpen esnek, de passzolnak egymáshoz: Fekete Vince humorához jól illik Vári Attila misztikuma, ahhoz meg dukál némi nosztalgikus székelyföldi atmoszféra, Vida Gábortól. Három korty isteni borvíz, mondjuk az Örkő hegye alól.