František Mikš: Picasso, a Vörös Kakas. Ideológiák és utópiák a XX. századi művészetben. Fordította Pálfalvi Lajos. Typotex Kiadó, Bu­da­pest, 2019, 304 oldal, 3000 Ft

Ha az utópista ideológiák és a művészzsenik kapcsolatát az egyén tragédiájaként látjuk, akkor a könyvben három, esetleg négy jól felépített narratívát kaphatunk arról, mennyire veszélyes játék a tehetséget a világmegváltás szolgálatába állítani. Ez sem újkeletű, Michelangelo a LXV. szonettben még mintha a XX. századi diktatúrákhoz képest gyermetegen ártatlan reneszánsz individualizmust is megbánta volna az elmúlás árnyékában.

Władysław Panas: A ragyogás könyve. A kabbala Bruno Schulz prózájában. Fordította Pálfalvi Lajos és Vas Viktória. Typotex Kiadó, Budapest, 2019, 248 oldal. 3500 Ft

Panas Bruno Schulz soha meg nem írt regényével foglalkozik, de ad egy kis időt, hogy kiderüljön, valójában tényleg a Messiás lesz a tanulmány tétje, és nem a Fahajas boltok vagy a Szanatórium a Homokórához szokatlan elemzése. Szokatlan elemzésről beszélünk, mert Panas Schulz életművét nem mint rigorózus értelemben vett irodalmi, kulturális vagy társadalmi jelenséget értelmezi, hanem mint kvázi kabbalista misztikát. Az egyébként nem sok értelmet hordozó kvázi használata itt legalább jogos, mert a szöveg egésze nem tesz ennyire sarkalatos állítást a lengyel származású zsidó szerzőről, de valamennyire mégis megragadja, hogy Panas milyen szempontokat érvényesít a szövegek és rajzok vizsgálatánál.