(Tony Cragg – Please touch! Kunstpalast, Düsseldorf, megtekinthető május 26-ig.)

Most a düsseldorfi Kunstpalast főigazgatója és a tárlat kurátora, Felix Krämer javaslatára érdekes kísérlettel élt. Mint a rendezvény címéből is kiderül, nemcsak szabad, hanem egyenesen kívánatos a műveket megtapintani, hogy a néző is átélhesse a klasszikus alapanyagok közül a kő hűvösségét, a fa melegét, az üveg simaságát, az acél keménységét. Ezeknél is szokatlanabb az alkalmazott műanyag, az üvegrost, illetve a kevlár.

(Anna Jermolaewa, Museum der Moderne – Rupertinum, Salzburg. A kiállítás ápr. 1-ig látogatható, a Fotohof Edition kétnyelvű (német–angol) katalógusával, 136 oldalon, 101 képpel.)

(Nasan Tur – Hunted, Berlinische Galerie. Megtekinthető április 1-ig, a dortmundi Kettler Verlag kísérőkatalógusával, szaktanulmányok mellett egy művészinterjúval.)

Regina gyönyörű volt és nevéhez illően királynői tartású. Ahányszor megjelent kitárt ajtónk előtt, csak megállott némán és türelmesen várt, mert tudta, hogy itt nem kell kéregetni, sőt, egyenrangú embernek tekintik. Ellentétben közismerten fukar háztulajdonosnőnkkel, akit egyszer az udvaron, mosás közben megkörnyékezett, de az kerek-perec elzavarta_ – Nem adok semmit, nem látod, hogy vizes a kezem? – Óh, hogy az az én drága Jóistenem száríccsa meg! – hangzott ájtatosan égre emelt szemmel az álságos fohász. A határszéli kisváros peremén, a nádas-mocsaras Kígyós-réti, vályogtéglákból rakott putri-sorból járt be hozzánk rendszeresen a napi betevőért, amit a helybéliek csak oláh cigány telepként emlegettek.

(Herbert Boeckl – Oskar Kokoschka, Eine Rivalität, Albertina Modern, Bécs, megtekinthető március 17-ig.)   

A két híres osztrák expresszionista mester közül Oskar Kokoschka (1886–1980) alig egy évtizeddel volt idősebb, mint Herbert Boeckl (1894–1966), mégis óriásit fordult körülöttük a világ. Előbbinek pályafutása még egy nagyhatalom lüktető székhelyén indult, utóbbi már csak egy világégés utáni csonka Ausztria fővárosában, Klimt és Schiele halála, valamint Kokoschka Drezdába távozása után. Előbbi társadalmilag aktív és impulzív egyéniség volt, míg Boeckl lehetőség szerint távol tartotta magát a politikától, mert nejét és kilenc gyermekét kellett eltartania. Kokoschka a nácik elől előbb Prágába, majd Londonba emigrált – miközben a németek őt „elfajzottnak” nyilvánították, és 417 művét a múzeumokból elkobozták –,1953-tól pedig a Genfi-tó partján, Villeneuve-ben élt, míg Boeckl legfeljebb karintiai szülővárosa, Klagenfurt, az alsó-ausztriai Perchtoldsdorf és végül Bécs között váltogatta lakóhelyét. Mindketten sokat utaztak és számos stílussal ismerkedtek meg, de végig expresszionisták maradtak.

(Haus-Rocker-Co – Atemzonen, Lentos Kunstmuseum, Linz. Megtekinthető február 26-ig, a kölni Verlag der Buchhandlung Walther und Franz König kiadó kétkötetes, kétnyelvű (német/angol) katalógusával, 200 oldalon gazdagon illusztrálva.)

A csoport projektjeit grafikonok, eredeti tervek, kivitelezett tárgyak, fotómontázsok és diavetítések hozzák közelebb a látogatókhoz a nagyteremben. Az alapítás után először Kétszemélyes ballonjukkal léptek a nyilvánosság elé Bécs 7. kerületében, az Apollogasse 7. alatti háznál. Az egyik első emeleti ablakból mozgatható acélszerkezettel áttetsző PVC-fóliából készült léggömböt lógattak ki leeresztett állapotban, majd óránként felfújták, és ilyenkor két személy ülhetett bele, hogy a látványban gyönyörködve borzongjanak is egyben a vállalt veszély miatt. Ez a passzív járókelők körében is izgalmat keltett, és remek reklámnak bizonyult.

(Robert Gabris – This Space is Too Small For Our Bodies, Belvedere, Bécs, február 18-ig. Unikátum a kölni Verlag der Buchhandlung Walther und Franz König minden egyes,160 oldalas német–angol katalógusa 50 képpel, mert nyitható ablakos fedele mellett fehér szalag könyvjelzője a tárlat címével, a művész kézírása nyomán, piros cérnával hímzett.)

Különleges kiállítással várja látogatóit a bécsi Belvedere kortárs részlege ezzel a címmel. Egy többszörösen hátrányos helyzetű (mert szlovákiai roma és transznemű) fiatal bécsi művész – Robert Gabris – 2014 és 2023 közötti munkáival, mert elnyerte az intézmény Art Award díját. A férfitestben női lélekkel Bécsben élő, sokoldalú, szabadfoglalkozású alkotó több nyelven beszél, és így írja verseit is, amelyeket olykor míves rajzai mellé illeszt, de installációkat is készít és performanszokban vesz részt. 2017-ben a budapesti Gallery8-ban volt egyéni tárlata, és tavaly is találkozhattunk vele a One Day We Shall Celebrate Again című, a 7. kasseli Documenta Fifteen – Off Biennale Budapest közös, csoportos seregszemléjén.

(Lyonel Feininger – Retrospektive, Schirn Kunsthalle, Frankfurt-am-Main, megtekinthető február 18-ig, a müncheni Hirmer Verlag német vagy angol katalógusával, 272 oldalon 220 képpel)

Fotói kirakatbábukat, mozdonyokat, épületeket örökítettek meg, így 1921-ben nejével, Júliával közös lakószobáját, a falon Csillagok a város felett képével, 1927-ből műtermében A lőportorony I. festményén dolgozva, miközben felesége őt nézi, aztán amint a dessaui Feininger–Moholy ikerház tetején áll öltönyben (1928), a Die Filmwoche magazint olvasva, háttérben fenyvessel, vagy 1929-ből a kettős mesterlakás behavazott nappali és éjjeli külső látványának ikerfotográfiája. Keményfából faragott és festett játékait 1913-tól készítette A világvégi város összefoglaló néven – barátja, Alfred Kubin A másik oldal (1908) című regényének alapján –, de sorozatgyártását az első világégés meghiúsította.

(A Füson Onur – Retrospektíva kiállítás, Ludwig Museum, Köln, január 28-ig tekinthető meg, a helyi Verlag der Buchhandlung Walther und Franz König német–angol–török katalógusával, 256 oldalon, számtalan képpel.)

(Brâncuși: Román források és egyetemes perspektívák, Temesvári Nemzeti Művészeti Múzeum. A kiállítás 2024. január 28-ig tekinthető meg.)

A világhírű román szobrász, Constantin Brâncuși (1876–1957) nemzetközi tárlatát látta vendégül a helybéli Nemzeti Művészeti Múzeum Román források és univerzális perspektívák címmel. A puszta számadatok is önmagukért beszélnek: a 100-nál több fő műből 22 plasztika, 55 saját kezű fotó, 11 rajz és 2 személyesen készített videó meg egyéb dokumentum várta az érdeklődőket, akik a média híradásai szerint kezdettől hosszú sorokban kígyóztak az utcán.

(Edvard Munch – Zauber des Nordens című kiállítása január 22-ig látható a Berlinische Galerie-ben, a müncheni Hirmer Verlag német és angol katalógusával, 304 oldalon 250 repróval.)

Minden egy kultúrbotránnyal indult. A konzervatív berlini művészek egyesülete (Verein Berliner Künstler) gyanútlanul meghívta egyéni tárlatra 1892-ben az ismeretlen fiatal művészt, ám a tagok és a publikum egy része sokkot kapott az erőteljes kolorittól, a nyers és vázlatos komponálástól. A kiállítást be kellett zárni, mert polarizálta az embereket, de az ún. „Munch-affér” remek reklám lett. Munch letelepedett a Spree partján, ahol 1892 és 1908 között egyre hosszabb ideig dolgozott, amíg 1909-ben végleg visszaköltözött Norvégiába.

(Michelangelo und die Folgen, Albertina, Bécs, megtekinthető 2024. január 14-ig, a müncheni Prestel Verlag 264 oldalas, gazdagon illusztrált német katalógusával.)

Michelangelo a maroknyi művész közé tartozik, akiknek népszerűsége évszázadok óta mindmáig töretlen, és utóhatásuk – követőkön vagy tagadókon át – napjainkig érzékelhető. A bécsi Albertina tárlata 139 művön át mutatja be a meztelen emberi test ábrázolásának változásait a reneszánsz virágkorától a manieristákon, a barokkon és a klasszicizmuson meg a szecesszión át egészen az ideális kánonnal való expresszionista szembefordulásig.

A temesvári villanegyedben csengetésünkre a bikinis Nusi integetett az erkélyről, majd maga festette indiai köntösébe bújva jött kaput nyitni, miközben magvakból fűzött kalárisát nyakába kanyarította. – De jó, hogy jöttök, drágáim, mert legalább én is egy kis szusszanáshoz jutok. Tudjátok, ez a szorgos német engem folyton dolgoztat, legalább napi egy virágcsendélet festése a kötelező penzum, bár meg kell adni, hogy cserébe még az uzsonnát is a helyembe hozza, a kertben termelt friss paprikájával és paradicsomával. Mióta ideköltözött, kivirágzott a keze alatt minden, velem együtt – hadarta sugárzó arccal, hamiskásan kacsintva. Csokibarna bőrrel és fiúsra nyírt ősz sörénnyel a nála húsz évvel fiatalabb szász színészt a helybéli német társulat primadonnájától és két felnőtt fiától csábította el nemrég.

(Az Arch of Hysteria – Zwischen Wahnsinn und EEkstase, a salzburgi Museum der Mederne kiállítása 2024. január 14-ig látható, a kölni Snoeck Verlag német–angol katalógusával, 176 oldalon, sok képpel.)    

Némán tűrtem a mondvacsinált ürüggyel tartott vegzálásokat, az ismételt rendőrségi kihallgatásokat és házkutatásokat, amelyekbe apámat és kamasz öcsémet is belekeverték. A sors úgy hozta, hogy a bukaresti Munkásélet szakszervezeti laptól Balogh Anna sokat megélt, idős újságíró kolleganőm épp akkor kopogtatott be, mert nem talált a munkahelyemen, és „szókimondó asszonyság” lévén, spontánul felkiáltott: „Esküszöm, hogy az illegalitásban érzem ismét magam! Hány pár rendőrcsizma téblábol a lakásban?” – és mindaddig ott maradt, amíg el nem vonultak. Végül az esetleges letartóztatástól a jeles politikus, Domokos Géza mentett meg, aki akkor a nemzetiségi bizottság (Comisia Nationalitaţilor) vezetője volt a pártközpont mellett.

(Chaïm Soutine – Gegen den Strom, Kunstsammlung Nordrhein-Westfalen, Düsseldorf, a berlini Hatje Cantz Verlag német vagy angol katalógusával, 176 oldalon 155 illusztrációval, megtekinthető 2024. január 14-ig.)

Észak-Amerikához és Franciaországhoz képest német földön fokozottan érvényes a pótolnivaló, ezt igyekszik behozni a düsseldorfi művészeti gyűjtemény aktuális kiállítása a humlebæki Louisiana Museum of Modern Art és a Kunstmuseum Bern közreműködésével. A hatvan képet 1918 és 1928 közt festett korai mesterművei közül válogatták, amikor már fellelte egyéni útját az elvontság és a valóság között, ezért manapság az absztrakt expresszionizmus és az új tárgyiasság előfutárának tartják.

(Alles auf Anfang – Hundert Jahre Franz Radziwill in Dangast, Franz Radziwill Haus, Dangast, megtekinthető január 7-ig, a berlini Kerber Verlag német katalógusával, 120 oldalon 81 képpel.)

Idén centenáriumát ünnepli a patinás épület, ahol a mester hat évtizedig dolgozott, és ahol most Mindent elölről címmel harminc olajképe látható. A címadás arra utal, hogy kezdeti, expresszionista periódusa után itt teljesen stílust váltott, és előbb a mágikus realizmus, majd az új tárgyiasság modorában dolgozott, élete alkonyán pedig jött a szimbolizmus. Egyébként festőként autodidakta volt, sosem járt akadémiára, és kollégái, illetve gyűjtői meg a közönség épp ezt az őszinte ösztönösséget értékelték benne.

(Tod und Teufel – Fascination des Horrors, Kunstpalast Düsseldorf, 2024 január 21-ig, a drezdai Sandstein Verlag 200 oldalas német katalógusával, 258 jobbára színes képpel.)

Ezzel az alcímmel, Halál és sátán főcímmel rendezte őszi tárlatát a düsseldorfi művészetek palotája százhúsz alkotással – festmény, grafika, szobor, fotó, lemezborító és installáció egyaránt –, de ha ez nem volna elég, a megnyitó után egy héten át az épület előtt ingyenes szellemvasút is működik az obligát rémekkel, kiegészítve a tárlat egyes motívumaival, amire bárki felszállhat. A főszponzor Mey & Edlich nemcsak ezt finanszírozta, hanem meghívta ide, a kimondottan ezért felállított szabadtéri színpadra a zombikat és szörnyeket ábrázoló, ijesztő jelmezeiről (is) hírhedt finn Lordi hard rock és heavy metal bandát, a 2006-os European Song Contest győztesét, amely azóta kontinensszerte kapóssá vált.