A második másodperc az állatkerté. A kisfiú a szükségesnél néhány számmal nagyobb gatyán kívül nem visel mást. A gyermek az üres májkrémes, löncshúsos dobozokban, tejfölöspoharakban, repedt üvegekben, bádogládákban és banánosdobozokban fogva tartott állatseregletét gondozza. Az állatok iparkodnak, hogy kiszabaduljanak. A srác felügyeli őket, s ha valamelyik elkóborol, menten visszahelyezi a helyére. A kisfiúnak, aki büszke az apjától öröklött kék csíkos bokszergatyájára, elefántja, tigrise, egy kivénhedt oroszlánja, strucca, csincsillája, teguja, kaméleonja, arája, kolibrijai, gatyás tyúkjai és megnevezhetetlen lényei vannak. Azokat eteti, itatja és gyógyítja. Mindezeken túl pillanatnyi gondjai vannak, mivel az egyiknek a foga éppen fáj, a másik vedlik, némelyik pedig rühes.

Hórapollón: Hieroglyphica. Az egyiptomi írás magyarázata. Lazi Könyvkiadó, Szeged, 2020, 454 oldal, 2990 Ft

A rejtélyes életű és munkásságú Hórapollónnak tulajdonított kétkötetes kézirat születése után mintegy tíz évszázaddal válik csak fontossá, amikor a reneszánsz kori alkotók egyiptomi kultúra iránti érdeklődését elégíti ki. Az egyiptomi tudásátadás egyik eleméről, az írásról (valójában az írás egyik eleméről, a piktogramról) tudósító, görög nyelven keletkezett mű annak az egyiptomi fölismerésnek a bizonyítéka, hogy a régi eredetű saját hagyományt a hatalomra került idegenek számára nem pusztán át kell adni, hanem azt számukra elfogadható módon szükséges elrendezni és magyarázatokkal ellátni.

Petőcz András: Concrete
Szkárosi Endre: Égzsák
Lesi Zoltán: Magasugrás
Áfra János/Szegedi-Varga Zsuzsanna: Termékeny félre­értés/Productive Misreadings

Monok István: Könyvtári (?) prob­lémák. A Magyar Tudományos Aka­dé­mia Könyvtárának Közleményei. Új sorozat 41. (116), Budapest, 2020, 272 oldal, 3000 Ft

A kötet akár Monok István (közintézményi) munkásságának eszenciája is lehet. Az eszme- és mentalitástörténeti áttekintés révén világossá teszi a magyar könyvtárazás ügyének valamennyi kérdését. Köztük ilyeneket. A gazdasági, társadalmi és kulturális változásokra nem lehet az európai és a nemzeti tradíciók ismerete nélkül helyesen reagálni. A technológiai változások gyorsasága többnyire nem szakmai elvárást elégít ki, hiszen az irántuk való igényt önmaguk alakítják ki, s nem a tartalomra történő figyelés. A dokumentumok feltárási mélységéhez, a modern gyűjtemény kezeléséhez megfelelő tudással rendelkező emberek képzése (s a képzés tartalmának kialakítása) megoldandó. A könyvtárak modern funkcióit, azaz közfeladat ellátását kétséges a vállalkozásra épülő magáncégeknek adni.

– Nem a szarvas megy át az erdőn, hanem az útja! – ez az egyik vagy talán az utolsó mondata Essadnak. Amikor mondja, tudom, hogy van saját oroszlánom. És azt is, hogy ezt már olvastam egy indiánregényben. Azonban nem merem megemlíteni neki a felfedezésemet.

Essad majd három évig él velünk. Pápká és Jerma nappal egymástól távol, éjszaka (hiába titkolják előlem) közös szobában, én (ha nem vagyok az iskolában) a saját szobáimban, a lakásból labirintusszerű házzá terebélyesedő épületben (a szomszédaink sorra elköltöznek), Essad pedig az épület előtt lebzsel, többnyire a lépcsőfeljáró alatt üldögél, vagy a szemközti lakótömbök valamelyik szeméttárolójában (ahonnan szemmel tartható minden, mármint ami Essad mindene), hol elfeküdve a betonkorláton, amely az alagsorba vezető félköríves autólejárót határolja. Szüntelen illatos magvakat rágcsál.

Essad az idők folyamán egyre növekedik, hiába leszek minden évben egy-egy arasszal nagyobb, ő nálamnál sokkal gyorsabb iramban hosszul. Egyben soványodik, talán azért, hogy kevesebb hely legyen rajta a kék foltok számára.

Vígh Éva (szerk.): Állat­szim­bó­lum­tár. Balassi Kiadó, Budapest, 2019, 398 oldal, 5400 Ft

A zooszimbolika, amelynek leginkább az emberi közösségek etikai szabályozásában jutott és jut szerep, több évezredes történettel rendelkezik. Némelykor elrugaszkodási pontokként ragadhatóak meg a tudományos állatan által is elfogadható ismeretek. Fontos állomásai közismertek és hivatkozókra is találtak – Plinius leírásai révén, a Physiologus másolatai kapcsán, Sevillai Isidorus és munkatársainak középkorban sokat forgatott enciklopédiája jóvoltából, vagy a reneszánsz kézikönyvek, a skolasztikus és a reneszánsz állatvilágról gondolkodást egyként hűséggel megjelenítő bestiáriumok közvetítésével tanulmányozhatók az állatértemezések európai változatai. Az állatjelképek bemutatására vállalkoznak a szerzők (köztük, a középkori és a reneszánsz passzusokat jegyző Vígh Éva mellett Újvári Edit, aki a Biblia és a régi magyar művelődéstörténet, Barna Gábor és munkatársai, akik a néprajz, Tüskés Anna, a magyar művészettörténet felől közelítenek a tárgyhoz).