A magyar nyugdíjrendszerben középtávon három feszültség van jelen: az első, hogy a 2016 óta induló nyugdíjak reálértékben minden évben 8–10 százalékkal nagyobbak, mint az előző évben induló megfelelő nyugdíjak. A második: a progresszív szja 2012-es megszűnte miatt egyre nő az azóta megállapított magas és az alacsony nyugdíjak relatív különbsége. Végül a harmadik: az általános korhatár (idén már 64,5 év) meredek emelkedése miatt egyre többen szenvednek az előrehozott nyugdíj hiányától, ugyanakkor egyre többen vehetik igénybe a Nők 40 kétes értékű kedvezményét. Meddig lehet feszíteni a húrt?

Ben S. Bernanke: Volt merszünk cselekedni. Emlékirat egy válságról és utóéletéről. Fordította Felcsuti Péter. Napvilág Kiadó, Budapest, 2017, 551 oldal, 5900 Ft

A nagy visszaesés és a könyv problémaköre nagyon egyszerűen megfogalmazható. Túlzottan kockázatkedvelő hitelezők (bankok és egyéb pénzügyi intézmények stb.) és hitelfelvevők (vállalatok és fogyasztók) olyan pénzügyi szerződéseket kötöttek egyre nagyobb mértékben, amelyek előbb-utóbb teljesíthetetlenné váltak. Szemléletesen: a hitelbuborék kipukkadt. Mit tehet ilyenkor egy központi bank és a pénzügyi kormányzat, különösen akkor, ha egy olyan nagy és fontos országból indult a válság, mint az Egyesült Államok? Hagyja a vétkeseket megbűnhődni, vagy avatkozzék közbe, még ha ezzel részben mentesíti is a bűnösöket a felelősségük alól? Bernanke és társai szerencsénkre az utóbbi utat választották: mertek cselekedni.